125 éve az életünk része a mozi
Azt, hogy a mozgófilm hol és kinek a kezei között kelt életre, ma már nem lehet tudni pontosan. A vita is, amely ezzel foglalkozik, legalább ennyi idős. Az amerikaiak, a németek és franciák közötti versengés végére sosem sikerül pontot tenni – egy magyar származású francia, Georges Demenÿ is a befutók között volt –, abban azonban mindenki egyetért, hogy 1895. december 28-án Párizsban a Lumière-fivérek a Boulevard des Capucines 14. szám alatti Grand Café kávéház szuterénhelyiségében, az úgynevezett indiai szalonban tartották az első nyilvános filmvetítést.
A világ minden filmintézete, szervezete és filmarchívuma ezt a körülbelül harminc fő előtt tartott mozgóképvetítést tartja a mozi születésének,
amelyet napokkal és hetekkel később számos másik követett a világ nagyvárosaiban.
Az első mozielőadást hirdető plakát
Budapestre öt hónappal később érkezett meg a Lumière-cég megbízottjaival együtt a találmány, amelynek produkcióját május 10-től 50 krajcáros belépti díj ellenében a Royal Szállóban, a mai Corinthia Hotelben láthatták a kíváncsi pesti szemek. A franciák technikusa, Charles Moisson nem csak vetített, hanem felvételeket is készített a fővárosban, így május során a Lánchídon áthaladó forgalom mellett megörökítette a Szentkorona és a koronázási jogar díszfelvonulását is.
A Budapesten készült 1896-os Lumière-felvételekről itt lehet olvasni
A Lumière-ek nagy vívmánya nem a mozgókép feltalálása volt, hanem annak „kiszabadítása a dobozból” és a nagyvásznon, közönség előtt történő vetítése. Tulajdonképpen a feltaláló testvérek édesapja, Antoine Lumière használta a „kiszabadítani a dobozból” kifejezést, amikor először látta Edison kinetoscope-ját, amibe kukucskálva kisméretű mozgóképet láthatott az ember némi aprópénzért cserébe.
Edison kinetoscope-ja (forrás: Wikimedia)
Auguste és Louis nekiláttak és megalkották a „mozgásíró” berendezésüket, a cinematográfot, amely egyszerre volt filmfelvevő és filmvetítőgép. Az első vetítéseket egyre növekvő érdeklődés kísérte és a dobozból kiszabadított mozgókép útjára indult, hogy meghódítsa a világot. A Lumière testvérek közel 1500 filmet gyártottak, és a film megállíthatatlanul ejtette rabul az alkotni vágyókat, magasba emelve vagy a mélybe taszítva őket az örök tánc forgásában, amelyből a szenvedélyes ember szabadulni nem tud, rabolta és rabolja el azóta is örökre százmilliók szívét a föld minden pontján.
Heltai Jenőnek köszönhetjük, hogy a mozizás élményéhez magyar szó is született.
Az angol movie mellett egyedül a magyar mozi az, ami nem a latin kinézisből származtatott szó.
Azóta a mozi az életünk részévé vált, újra és újra átéljük annak a varázsát, amikor együtt nevet és sír több száz ember az elsötétített teremben, a levegőt hasító fénysugár alatt, az óriási méretűre kivetített hősök történeteinek hatására.
Az először televízióképernyőn, később videóformátumokon, majd interneten terjedő mozgóképdömping kihívásai után az idei év világjárványa adott övön aluli ütést a filmszínházaknak. Olyan csapás ez, mint a borvidékek számára a filoxéra, amely 130 évvel ezelőtt szinte teljes mértékben elpusztította például Eger lankáinak szőlőit. Több évtizedre volt szükség a talpraálláshoz.
Teltház a Budapesti Klasszikus Film Maratonon a FIAF Bulletin 2019-es címlapján...
...üres mozik a FIAF Bulletin címlapján 2020-ban
A mozik számára még van remény, hogy ne kelljen ekkora árat fizetniük, de a biztonságos újranyitás után elsősorban a közönségen múlik, hogy a mozgókép örökre visszazárul-e a dobozba vagy sem. Az első megrendezett magyar filmnek, az 1901. április 30-án bemutatott A táncz című filmet tekintjük, és mivel a film és a közönség nélkülözhetetlen egymás számára, e bemutatótól számítjuk a magyar film születését.
A magyar film születésének 120. évfordulójára a Nemzeti Filmintézet kiemelt programsorozattal készül.
A hazai filmszínházak, filmvetítőhelyek és filmklubok, egyszóval és a szó eredeti értelmében véve, a mozik továbbra is számíthatnak a Filmarchívum együttműködő támogatására a magyar filmek vetítésével kapcsolatban.
