Az első tudatosan rendezett, játékfilmes elemeket is tartalmazó magyar filmalkotás nem önálló műként jött létre, hanem 1901-ben az Uránia Tudományos Színház egyik ismeretterjesztő előadásának mozgóképes illusztrációja volt. Az 1899-ben alakult Uránia előadásait kezdetben vetített diaképekkel, majd külföldről vásárolt mozgóképekkel szemléltették.

1901-ben Pekár Gyula író elhatározta, hogy a tánc történetét az ókortól a 20. századig bemutató előadását saját felvételekkel illusztrálja, ezért mozgóképeket rendelt az Uránia fényképészétől és technikusától, Zsitkovszky Bélától, aki nagy ambícióval és hozzáértéssel kezdett a munkához. Egy vetítőgépet kamerává alakított át, azzal készítette az első felvételeket az Uránia épületének tetőteraszán. Szereplői a kor kiemelkedő színészei, többek között Blaha Lujza, Márkus Emília, Hegedűs Gyula és az Operaház balerinái voltak.

Huszonnégy 1-2 perces ún. „kinematogramot” készített, a szalagok laborálása közben egy villanykörte azonban szétrobbant, lángba borítva  az Uránia laboratóriumát és megsemmisítve minden addig elkészült munkát, a bemutató előtt alig egy hónappal. Az Uránia vezetősége ekkor felhívást intézett közönségéhez, hogy ne hagyják veszendőbe az első magyar film ügyét. A közadakozásnak és a közreműködők áldozatkészségének köszönhetően sikerült újra elkészíteni a felvételeket, és az előadást a tervezett időpontban, 1901. április 30-án mégis megtarthatták.

A táncokat Cesare Smeraldi, az operaház balettmestere tanította be. Az előadás zenéjét Kern Aurél állította össze, a színház zenekarát Neszmélyi Izsó karnagy vezényelte. A Pekár személyes felolvasásával együtt körülbelül kétórás előadás az Urániában 136 alkalommal került színre, majd vidékre és külföldre is eljutott. Az első magyar mozgóképek azonban, úgy tűnik, mégis örökre elvesztek, csak a film állófotói, néhány plakát és Pekár Gyula könyv alakban is megjelent előadása maradt fenn. Ez utóbbiból származó idézetekkel próbáljuk meg feleleveníteni az 1901-es előadást.