Előzmények 1957-ig

1957-1989 A megalakulástól a rendszerváltásig

1990-2011 A közgyűjtemény kiépítése

2012-2016 A MaNDA korszak

2017-től napjainkig: Újrakezdés a Filmalap, majd a Nemzeti Filmintézet részeként

Igazgatók és névváltozások

Az  a körülmény, hogy Magyarországon a nemzeti kultúra századokon át irodalom-centrikus volt, nem siettette a nemzet vizuális emlékezetének intézményes összegyűjtését. Amikor a magyar filmarchívum 1957-ben létrejött, már 56 év telt el az első magyar film, A táncz (1901) születése óta. Az eltelt évtizedek alatt a különböző történelmi-társadalmi kataklizmák során a némafilmanyag 90 százaléka, a háború előtti hangosfilmanyag 40 százaléka megsemmisült. 1957-től utólag kellett összegyűjteni több mint fél évszázad megmaradt filmtermését. A mozgókép, mint dokumentációs érték megőrzéséről ugyanakkor már a kezdetektől születtek elgondolások. Ezek az elképzelések a dokumentum-jellegű felvételeket preferálták, a művészi szándékkal készült játékfilmekről sokáig szó sem esett.

1908 Mozgófénykép Híradó - A szaklap már az első számok egyikében figyelmeztet: „az utókor számára gondosan meg kellene őrizni azokat a felvételeket, amelyek kortörténeti vagy történelmi vonatkozásúak, mert a történelmi hűséget semmi sem biztosíthatja jobban, mint a mozi.”

1912 Nagy Sándor, a Wesselényi Kollégium tanára - „A múzeumot föltétlenül olyan helyen kell létesíteni, hol erkölcsi garanciát nyújtanak arra, hogy a kitűzött célt megértve, teljes odaadással is fognak munkálkodni annak az érdekében. Megfelelő helyiséget bocsátanak a filmek részére, felszerelve mindazokkal a kellékekkel, melyek e célra okvetlenül szükségesek. lsmeretes ugyanis, hogy a filmek megőrzése nem könnyű feladat. Ezert azoknak a kezeléséről is gondoskodni kell. Már pedig ezt csak a hozzáértő szakember végezheti kifogástalanul. Mindezeket tekintetbe véve csakis egy már meglévő kulturintézmény vezetősége lehetne ezzel megbízható, amely abból a szempontból is garanciát nyújtana, hogy a letétbe helyezett filmeket nem fogja az üzleti nyerészkedés  céljaira kiszolgáltatni. Ha mindezek a feltételek meglennének, bizonyára szívesen adnák letétbe ide képeiket a filmgyárosok. Azért letétbe csak, mert tudvalevő dolog, hogy egy­ egy film nagy érteket képvisel, melynek tulajdonjogáról lemondani még a múzeum számára is nagy áldozat lenne, de a cél szempontjaból nem is szükséges.”

Balázs Béla mesél a Rákosi Mátyás Gyermekotthon akóinak a Szabadság-hegyen. MAFIRT felvétel, 1945  (MTI Fotó)

1931 Balázs Béla - „A némafilmekre vonatkozólag az archívum létrehozásával csaknem elkéstünk. Ami ezáltal már veszendőbe ment, arra nincs magyarázat. De a hangosfilm termékeinek sajátos szempontú összeválogatása még megoldható. E gyűjteménynek, folyamatosan kiegészítve, mindig időszerűként a fejlődés jelen állapotát kell ábrázolnia. Ezeket pontosan be kell sorolni miként a könyvtárban, azon területek szerint, amelyekben különleges teljesítményt mutatnak. Pontos leírással és a teljesítmény méltatásával kell a katalógusnak lehetőséget adni a látogató számára, hogy azonnal föllelje azt, ami őt különösen érdekli.”

Szőts István (fotó: Mohi Sándor, forrás: MNFA)

1945 Szőts István – „Feltétlenül szükséges egy filmtéka felállítása, ahol a néma filmektől a legújabb filmalkotásokig rendelkezésre állnak és vetíthetők a filmek. Filmkönyvtár és szakfolyóiratgyűjtemény is könnyebben berendezhető, mert sajnos, a film egész eddigi irodalma pár könyvespolcon elfér…”

1946 Balázs Béla a gyakorlatban is kezdeményezi a Filmtudományi Intézet létrehozását. Ennek „legfontosabb feladatai közé tartozik egy filmtéka (a régi filmek gyűjteménye) alapítása és gyarapítása – valamint cserekapcsolatok más országok filmtudományi intézeteinek filmtékáival.” Az intézet a Színház- és Filmművészeti Főiskola keretein belül kezdett kialakulni, de Balázs Béla 1949-ben bekövetkezett halála megakasztotta a folyamatot.

Balázs Béla (jobbról a második) az általa alapított Filmtudományi Intézet ülésén. Az elnökség mögötti dekoráció felirata: „Nehéz összeegyeztetni a tanulást a szervezéssel. De mióta félünk mi a nehézségektől?” (Sztálin) (Bartal Ferenc, 1949, MTI Fotó)

1949-ben a Népművelési Minisztérium Lajta Andort, a magyar filmtörténetírás úttörőjét kérte fel a filmarchívum megszervezésére, aki akkor az egyetlen számbajövő szakértőnek számított. Lajta Magyar Állami Filmarchívum néven gyűjteményt hozott létre a Hunnia Filmgyár Pasaréti úti telepén. Itt az archivált filmeket primitíven berendezett, a tűzbiztonsági előírásoknak nem megfelelő raktárakban tárolták, ahol a filmek télen a nagy hidegben összezsugorodtak, nyáron a hőségben széttágultak. Gyakoriak voltak a kópiacsonkítások, negatív-eltűnések is. Ilyen körülmények között három év alatt 4000 dobozban 800 000 méter filmet sikerült Lajta Andornak archiválni és feldolgozni. 1949 végén Lajtát és archivátorait váratlanul áthelyezték a Magyar Film Iroda Könyves Kálmán úti telepére (1949-től Magyar Híradó és Dokumentumfilmgyár a neve). Az ötvenes évek elején a Pasaréti úti gyűjtemény és a Könyves Kálmán úti telep integrálódásával létrejön a MAFILM Archív Osztálya, a filmarchívum őse, még mindig Lajta Andor vezetésével.

„Hogy ezt az intézményt 40-50 év alatt nem lehetett nálunk megvalósítani, annak meghatározó oka volt Magyarország helyzete 1914 óta. Az első világháború, a trianoni békeszerződés következtében beállott forrongó és nyugtalan állapotok, a társadalmi és gazdasági válság végzetesen hátráltatta a terveket, elhatározásokat. És amikor már úgy látszott, hogy a régóta óhajtott szép tervek megvalósulnak, ránk szakadt a hitlerizmus minden átka, minden szörnyűsége. A fasizmus alóli felszabadulás első hónapjai, évei sem hozták meg a várva várt reményeket. Közvetlenül a harcok után szétszedték még azt a keveset is, ami a háború végén megmaradt, nem is beszélve arról a borzalmas csapásról, amely a magyar filmvilágot a budafoki filmraktár felrobbantásával érte. Kocsi- és vagonszámra adták el külföldre, vagy küldték el a selejtfilm-feldolgozóüzemekbe a még megmaradt filmkópiák ezreit és tízezreit. Elképzelhetetlen lopások, csempészések és tudatos megsemmisítések követték egymást.” (Lajta Andor visszaemlékezése, 1953)

Lajta Andor – Bővebben Lajta Andorról (forrás: MNFA)

Az ötvenes évek közepén a filmszakma az egész világon fontos technikai változáson esett át. A filmszalag hordozóanyaga már nem a tűz-és robbanásveszélyes nitrofilm, hanem a tűzbiztos műanyag, amely világszerte a „biztonsági film” elnevezést kapta. Az új filmanyag tárolása és kezelése egyszerűbb és gyorsabb, nem veszélyezteti a mozik közönségét és a filmraktárakat. Ebben az időben világszerte újra felmerült a nemzeti filmarchívumok megalapításának kérdése. A másik sürgető tényező a mozi későbbi konkurensének, a televíziónak magyarországi megszületése. Nyilvánvalóvá vált, hogy a televízió műsoréhségének kielégítésére szükség lesz egy filmraktárra, ahonnan folyamatosan táplálható lesz akár több tévécsatorna is.

1957 januárjában létrejött a Színház- és Filmtudományi Intézet. Első igazgatója Hont Ferenc színházi rendező, a színházelmélet kutatója. Az ő szervezőkészségének és kapcsolatainak köszönhetően alakult meg a filmintézet a már létező színházi intézet keretein belül. Az új intézmény már megalakulásakor a FIAF (Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége) tagja lett.

A FIAF Executive Committee magyar tagjai:

Forrás: https://www.fiafnet.org/pages/History/Past-Executive-Committees.html

Hont Ferenc (forrás: MNFA)

A létrejött intézet nagyon rossz körülmények között indult. Jelentős politikai és gazdasági feladatok álltak az ország előtt, amelyek mellett nem sok figyelem jutott egy ilyen kulturális intézetnek, anyagi eszközökből pedig szinte semmi. Az új intézménynek mindent akkor kellett megszerveznie: az archívumot, az ismeretterjesztést, a könyvkiadást, a tudományos tevékenységet. Szakképzett emberekkel nem rendelkezett, a lassan gyarapodó filmtár és szakkönyvár segítségével pótolták ismeretbeli hiányosságaikat. Sem a magyar, sem az egyetemes filmtörténet nem volt magyar nyelven elérhető. Nem folyt tudományos tevékenység a filmmel kapcsolatban. Sem a filmoktatásnak, sem a film ismeretterjesztésnek, sem a filmtudományi munkának nem voltak szakemberei, hiszen az egyetemes filmtörténet filmjeit, és magát a filmtörténetet sem volt módjuk alaposan megismerni.

Az új intézmény gondozásba vette a pasaréti filmgyár területén Lajta Andor által kialakított Magyar Állami Filmarchívumot és az addig öt helyszínen, széttagoltan tárolt magyar filmanyagot. Néha szó szerint a tűzből mentette meg azokat, mivel a gyári tűzoltók – a fokozottan gyúlékony nitro alapanyagra hivatkozva – tűzvédelmi okokból selejtezésre ítélték az érdektelennek tartott filmeket, s így a gyűjteménynek pótolhatatlan veszteséget okoztak. A megalakulás után FIAF direktívák alapján haladéktalanul megkezdődött a nitro-filmek átírása biztonsági kópiára. Ezt követően a nitro-kiindulóanyagot a nyolcvanas évek közepéig (!) megsemmisítették.

1959-ben létrejött az önálló Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, amely ezen a néven negyedszázadon át volt a nemzeti filmkincs őrzője és gondozója. Hont Ferenc a Színháztudományi Intézet vezetőjeként dolgozott tovább. A Filmtudományi Intézet (a „FITU”) első igazgatója Berkesi András író, a Kádár-korszak népszerű bestsellereinek szerzője, az ÁVH volt őrnagya lett.

Feladatkör: Az új intézmény a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának közvetlen irányítása alá került. A Filmfőigazgatóság rendelete szerint a filmgyártó cégeknek az archívum számára le kellett adniuk egy ún. Mafilm-köteles kópiát és az eredeti filmnegatívot. Gyűjtőkörébe tartozott elsődlegesen a magyar játék-, dokumentum-, animációs és híradófilm. A külföldi filmállomány elsősorban a Magyarországon forgalmazott filmek kópiáiból áll, amelyből a forgalmazó (a Mokép) a legjobb minőségű pozitív kópiát volt köteles leadni, a forgalmazás után két évvel. Az állomány később archívumközi cserével és vásárlással is bővült. Minden filmműfaj szöveganyagát (filmnovella, irodalmi és technikai forgatókönyv, szövegkönyv, híradószöveg, dialóglista) szintén át kellett adni az archívum számára.

Székhely:  Az intézet első székhelye a Stefánia (akkor: Vorosilov, majd Népstadion) út 97.-ben volt, amely korábban a Színház- és Filmművészeti Főiskola kollégiumának adott helyet.

Az első épület: Vorosilov/Népstadion/Stefánia út 97. Ma Iráni Követség

Magyar Filmhíradó 1990/33. A Stefánia útról szóló híradóban a vége felé az archívum épülete is látható.

Finanszírozás – Az Intézet anyagi alapját a munkatársak bérétől az új épület építésének költségéig a Tanács körúti Filmmúzeum (volt Ady mozi), valamint a filmkluboknak való filmkölcsönzés termelte ki. Mint FIAF-tag, az archívumban őrzött, de nyilvános terjesztési joggal nem rendelkező filmeket az intézet a Filmmúzeumban vetíthette, amely így a „régi filmek mozijává” vált.

A Filmmúzeum a felújított Meseautóval nyitotta meg kapuit, amely hónapokig nem került le a műsorról. Az első évben az 569 férőhelyes teremben 1882 előadást tartottak 916 000 nézőnek. A hatvanas-hetvenes években a modern filmművészet legértékesebb alkotásit mutatták be itt, akkoriban Buñuel, Truffaut, Chabrol, Pasolini, Kazan filmjeiért álltak sorba tömegek. Nagyon népszerűek voltak a háború előtti filmeket bemutató bérletes előadások is. 1989-ig 20 millió nézője volt a Filmmúzeumnak.

A Füles címlapja...

...és Kaján Tibor karikatúrája a Filmmúzeum előtt álló sorról

Tevékenység – beindul a filmállomány összegyűjtése a különböző telephelyekről. Később az állomány cserével, vásárlással is bővül a társarchívumoktól és magánszemélyektől. Megindul a leltározás, állományba vétel, feldolgozás, majd a filmhez tartozó fotó-, plakát- és könyvanyag gyűjtése is.

Állománybővítés hirdetés útján

1962 – Új filmraktár épül a Budakeszi úton: az addig öt különböző helyszínen tárolt filmek új raktárat kaptak a Budakeszi úton, az újonnan megépült Magyar Filmlaboratórium Vállalat területén.

A Magyar Filmtudományi Intézet épülete 1963-ban. A filmlaboratórium épülete mellett, a Budakeszi út 51-ben helyezték el a Magyar Filmtudományi Intézet filmarchívumát. Az intézet raktárai eddig a város különböző kerületeiben voltak, a filmgyár pedig Pasaréten. 1962-ben adták át rendeltetésének a korszerűen berendezett új filmarchívumot, ahol temperált hő- és nedvességtartalmú helyiségekben tárolják a filmeket. Ma ebben az épületben van a nitrofilmek raktára (MTI Fotó: Mező Sándor, 1963)

1961. május 20. A Filmkultúra indulása – A folyóirat kőnyomatos kiadványként indul, majd 1965-től új formában, megváltozott tartalommal jelenik meg. Bíró Yvette, a lap főszerkesztője a tudományos és a népszerűsítő profil közé pozicionálja a lapot, amely kéthavonta jelenik meg, 7000 példányban. Elsősorban a szakmához, a filmművészekhez, a magyar film elméleti és gyakorlati szakembereihez szól. A társadalomtudomány neves alakjainak bevonásával elemzi a hazai és egyetemes filmkultúra helyzetét, törekvéseit, tendenciáit. Ellenvélemény című rovatában gyakran kaptak fórumot a hivatalos állásfoglalásoktól eltérő vélemények. Bíró Yvettet 1972-ben eltávolították és emigrálásra kényszerítették, a főszerkesztői posztot Garai Erzsébet vette át.

A Filmkultúra nagy korszakának első száma, kékben

A nyomtatott Filmkultúra számai (1960-1995) (pdf)

1967 Az archívumi Fotógyűjtemény (Fotótár) működésének kezdete

1970 Megkezdődik a mai főépület (Budakeszi út 51/E) tervezése, Siklós Mária tervei alapján. Az épület dísze egy színes üvegmozaik ablak, Z. Gács György iparművész munkája. Az aula egyik falára Eőry Miklós iparművész készített nagyméretű samott kerámia burkolatot, a kertben álló Madarak című szobrot Majoros Hédy készítette. 

Majoros Hédy: Madarak (forrás: kendekata.hu)

Zács György: Üvegmozaik (fotó: Kerekes Zoltán)

1977 november – Átadják a Budakeszi úti épületet – 400 négyzetméteres korszerű, klimatizált raktárral, síneken mozgatható polcrendszerrel. A korábbi, Filmlaboratórium területén álló épület északi részében négy raktárhelyiséget alakítottak ki, ahol szigorú előírások mellett ma is őrzik az eredeti, gyúlékony nitrokópiákat.

Több száz filmtekercs sorakozik a Budakeszi úti új Filmarchívum kezelőhelyiségében. Az új épületben harmincezer filmet tárolnak – már a legkorszerűbb körülmények között. Az itt őrzött régi, ma már feledésbe merülő, érdekes filmanyaggal mintegy félezer filmklubot, filmkört látnak el (MTI Fotó: E. Várkonyi Péter, 1977)

A 60-as, 70-es években minden téren lerakták a szerteágazó tevékenység alapjait – Az archiválás mellett fontos szerepet játszik a tudományos kutatás, a könyvkiadás (a Filmművészeti Könyvtárban 70 kötet lát napvilágot; a filmográfia eredményeit a Magyar Filmográfia vaskos köteteiben tették közzé). A filmterjesztés a Filmmúzeumban és a filmklubhálózaton keresztül történt (a hetvenes években országszerte 342 filmklub működött!). A filmklubokat ötszáz tételből álló katalógusból látták el filmmel. Ezalatt az évek alatt a működés végig önfinanszírozó.

Egy kubai filmrendező, Santiago Alvarez sajtótájékoztatója a Filmtudományi Intézetben (Stefánia út), 1983  (MTI Fotó: Friedmann Endre)

1980 Filmévkönyv – megjelenik a hazai filmgyártás és forgalmazás éves áttekintése, a Filmévkönyv, „a magyar film egy évének krónikája” (megjelent 2010-ig).

1984 – Nemeskürty István lesz az igazgató. A filmszakmában elismert és sikeres stúdióvezető ekkor 60 éves.

1985 Beindul a középiskolai magyartanárok filmes továbbképzése (2011-ig tart). Ennek megszervezése kapcsán kerül az Intézetbe Gyürey Vera, a későbbi igazgató.

1987 Marx József lett az igazgató, aki korábban hosszú ideig az Objektív Stúdió vezetője, majd a Mafilm vezérigazgató-helyettese volt. Mivel az archívum továbbra is alapvetően önfinanszírozásra kényszerül, vállalkozásba fog az intézmény szellemi kapacitásának bázisán: az Intervideo partnereként bekapcsolódik a videoterjesztésbe.

1989 A Magyar Film Múltja és Jövője Alapítvány – Szórványosan már az Archívum megalakulása óta folyt filmfelújítás, restaurálás, kezdetben nem tudományos igénnyel, hanem inkább forgalmazói érdekeket kielégítve, mechanikusan. Az 1989-es filmszemlén az archívum bemutatta Máriássy Félix stílusteremtő filmjét, az 1958-ban készült Csempészeket. A film gyakorlatilag selejt állapotban volt. A bemutató demonstrálta, mi történik a nemzeti filmkinccsel, ha sürgősen nem teszünk megóvása érdekében. A hatás drámai volt. Az Archívum – széles szakmai összefogással – létrehozta a Magyar Film Múltja és Jövője Alapítványt, amelynek keretében állami támogatással, szisztematikus módon restaurálja a rongálódott 1945 utáni filmállományt.

A Körhintát 1990-ben restaurálták először 

Sikerült átmenteni a korszak nitro-nyersanyagra készült mintegy százhetven filmjét (Szőts István: Ének a búzamezőkről, Radványi Géza: Valahol Európában, Keleti Márton: Mágnás Miska, Makk Károly: Liliomfi, vagy Bán Frigyes: Rákóczi hadnagya). A filmfelújítás kiterjed a már biztonsági kellékekre készült filmekre is. A magyar film nemzetközi elismertségét először megalapozó Körhinta hangját a negatív sérülései miatt kockánként kellett restaurálni, ennek költségei az 1990-es árakon is meghaladták a kétmillió forintot. Közel száz 1957-84 közötti megfakult színes filmet sikerült operatőrök közreműködésével felújítani, többek között a Régi idők focija, Tűzoltó utca 25, Még kér a nép, Megáll az idő, a Szindbád, Angi Vera, Isten hozta, őrnagy úr, A tanú. Felújítottunk rövid- és kísérleti filmeket is, mint a Balázs Béla Stúdió keresett korai filmjeit (Sára Sándor: Cigányok, Szabó István: Te, Huszárik Zoltán: Elégia, Gaál István, Erdély Miklós és Bódy Gábor kísérleti filmjeit, Szabó, Jancsó, Szőts, Maurer Dóra egyes rövidfilmjeit, a Büntetőexpedíciót vagy Bodrossy Félix plasztikus filmjeit.

1989 Bezár a Filmmúzeum – A Filmmúzeumban a nyolcvanas évek elején a Magyarországon addig nem forgalmazott Elfújta a szél volt az utolsó nagy kasszasiker. A rendszerváltás környékén gyökeresen megváltoznak a forgalmazás körülményei és a mozibajárási szokások. A Filmmúzeum már nem tudott olyan egyedi forgalmazási szerepet betölteni, mint korábban. Nagy terme kihasználatlanná vált, vizesedett. Így az Archívum nem tudta tovább vállalni az üzemeltetését.

A „brüsszeli 12”-t is a Filmmúzeum hozta el Budapestre

1990 Gyürey Vera lett az igazgató – pályázatában az intézet közgyűjteményi szerepére helyezte a hangsúlyt. A magyar és egyetemes értékek őrzését, a műszaki­-technikai állapot állandó ellenőrzését, felújítását, továbbá a tárolt anyag kutathatóvá tételét, könyvtárszerű használat folyamatos biztosítását tűzte ki célul. Az állományt csere és vásárlás útján kell bővíteni. Ideálja a szolgáltató intézmény: a filmkultúra terjesztése klubhálózat révén, megvásárolt filmek forgalmazása az Örökmozgóban. Ehhez járul a filmtörténeti, tudományos tevékenység. Továbbra is megjelenik a Filmkultúra, folytatódik a könyvkiadás, nyitva áll a könyvtár, zajlik a középiskolai tanárok posztgraduális képzése.

FIAF plakát

Az Örökmozgó Filmmúzeum története 1912-ben kezdődött, amikor az Erzsébet körút és a Dob utca sarkán álló divatkereskedést filmszínházzá alakították és megnyitották a Royal Nagymozgót. Alapítója és tulajdonosa a magyar kinematográfia egyik úttörője, Radó József volt. 1922-től Vesta Mozgó néven folytatta működését, majd 1942-ben Erzsébet Mozira változtatták a nevét. 1945-től ismét Vesta a neve, aztán 1951 októberétől a Pentele nevet viselte. 1954 végén kapta a Mátra Mozi nevet, majd egy átalakítást követően 1975 végén nevezték el Mátra Mese és Ifjúsági Mozinak. A mesemozi helyén 1991. október 3-án nyílt meg a felújított Örökmozgó Filmmúzeum.

1991. október 3. Megnyílik az Örökmozgó Filmmúzeum felújított nézőtérrel, tolmácsberendezéssel, kávézóval, könyvesbolttal – és az archívum különleges filmkínálatával. A 124 férőhelyes archívumi mozi naponta változó három vetítéssel, havonta előre meghirdetett programmal várta a filmrajongókat. Filmhetekbe, tematikus sorozatokba rendezve mutatta be a filmarchívum állományába tartozó alapműveket és ritkaságokat. De egyedi vetítéseivel elhozta Magyarországra a kortárs film legizgalmasabb alkotásait és alkotóit is. A filmtörténet olyan nagyságai fordultak meg itt és vezették be filmjeiket, mint Volker Schlöndorff, Margarethe von Trotta, Michael Haneke, Hanna Schygulla, Lucien Pintilie, Dušan Makavejev, Vera Chytilová, Claude Lanzmann vagy Jirí Menzel.

A kilencvenes években az Örökmozgó egyfajta folyamatos filmfesztiválként üzemelt, amit a pályázati rendszer, a kultúrintézetek, nagykövetségek szoros együttműködése és támogatása, valamint a kiváló nemzetközi kapcsolatrendszer tett lehetővé. Programszerkesztőink nagy hangsúlyt fektettek a kisebbségi témákra és a történelem vitatott kérdéseinek filmes körüljárására. És arra is, hogy a filmeket lehetőleg eredeti nyelven (felirattal, választható szinkrontolmácsolással), illetve eredeti formátumban (általában 35mm-es kópiáról) vetítsük. Filmheteink sokszor produkáltak teltházas vetítéseket – ekkor még nem volt youtube és letöltés: aki látni akarta a ritkaságokat, az Örökmozgó programját böngészte. Amit a részletes információt nyújtó havi műsorfüzet is megkönnyített. 1995-től minden évben Filmemlékezet Fesztiválon mutattuk be felújított filmjeinket és a restaurálás terén elért nemzetközi eredményeket és módszereket is.

A Mátra mozi 1956-ban (fotó: Fortepan)

1992 A Magyar Filmintézet közgyűjteménnyé válik – Az Intézet, amely eddig önfinanszírozó volt, ezen túl éves költségvetési támogatásban részesül. A fenntartó minisztérium fedezi a költségvetés 40-45%-át, ami magában foglalja a bérköltséget és az épületek fenntartását. A költségek további részét pályázatok útján és szolgáltatásokból fedezi. Az igazgatót a kulturális miniszter nevezi ki és menti fel, a szakmai felügyeletet a minisztérium Könyvtári Osztálya látja el. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. Tv. 88. §(1) bekezdése szerint alapítója a nemzeti kulturális örökség minisztere. Fenntartó és felügyeleti szerve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Állami feladatként ellátandó alaptevékenysége és az archívum működésének célja, hogy a magyar és egyetemes filmkultúra tárgyi, írásos és egyéb dokumentumainak gyűjtésével, megőrzésével, felújításával és archiválásával, valamint kutatási tevékenységgel hozzájáruljon a magyar filmkultúra fejlődéséhez.

Körhinta

1992 A Körhinta restaurálása – A Magyar Film Múltja és Jövője Alapítvány legnagyobb, még hagyományos technológiával végzett restaurálása. Fábri Zoltán 1956-os klasszikusának képnegatívja a sok másolás miatt olyan mértékben sérült, hogy sok helyen már csak kockánkénti, kézi retusálással lehetett megszüntetni a hibákat. A rendkívül aprólékos és időigényes munkafolyamat költsége 1992-ben példátlan összeg, 2 millió forint volt.

1994. szeptember 1. Új telephely nyílik a Budakeszi úton – a „kék-épület” – Az intézeti egységek széttagoltsága és a raktárak telítettsége egyre több gondot okozott. A Stefánia úti villaépületben nem volt lehetőség filmraktár kiépítésére, a könyvtár bővülő állományát sem tudták elhelyezni. Ezért a Stefánia úti épületet elcserélték Budakeszi úton, a Magyar Filmlaboratórium területén található épületre, amelyet felújítottak és átépítettek: irodákat, könyvtárat, klimatizált raktárakat hoztak létre. Sajnos azonban a két épület nem egymás mellett helyezkedik el, s amióta egy lakópark épült a két telek közé, az esetleges bővítés is elvesztette realitását.

A könyvtár a „kék épületben”

1995 100 éves a mozi kiállítás – Film-, technika- és mozitörténeti kiállítás a Ludwig Múzeumban, az Archívum rendezésében. A kiállításról katalógus és grafikai album is megjelenik. Az Uránia moziban tartott nagyszabású centenáriumi rendezvényre Jeles András készít filmet az Archívum megbízásából, Kötéltánc címmel.

1995 A film születésének 100. évfordulójára létrehozott Lumière Alapítványtól az Archívum jelentős támogatást kapott több némafilm felújítására. A kitartó, koncepciózus kutatásnak, tervszerű nemzetközi együttműködésnek köszönhetően az utóbbi húsz évben jelentősen gyarapodott az igen hiányos magyar némafilm állomány. Korábban összesen 12 néma játékfilm volt található a gyűjteményben, míg 2009-ben már 50 teljes és 36 töredék a némafilmes anyag. Az új szerzemények nagy része a kilencvenes években, külföldi archívumokból került a gyűjteménybe. Az Archívum rendszeresen szerepelt filmjeivel az archívumok Pordenonéban és Bolognában megrendezett fesztiválján. 2001-ben Korda Sándor Az aranyember (1918) című némafilmjének felújításáért elnyerte a Haghe Film 10 ezer eurós díját. Ebből az összegből a Haghe Film felújította Janovics Jenő Az utolsó éjszaka című, 1917-ben készült némafilmjét.

Az utolsó éjszaka (Janovics Jenő, 1917)

1995 Megszűnik a nyomtatott Filmkultúra, azóta online működik

1996 Megjelenik az első MozgóKépTár – Európában az első olyan cd-rom volt, amely mozgóképrészleteket használt fel filmtörténeti szemléltetőanyagként. 2008-ig további öt lemez látott napvilágot. A hatodik, a magyar animáció útját feldolgozó cd-rom anyaga elkészült, de már nem jelent meg, csak az adatbázisban található az anyaga.

A magyar-angol nyelvű sorozat átfogó képet adott a magyar filmgyártás egyes korszakairól és műfajairól. A filmográfiai adatok mellett minden lemezen egyórányi elemzett mozgókép, korabeli cikkek, elemző tanulmányok, bibliográfia, eseménytár, filmdalok, több száz fotó, életrajz és tanulmány jelenítette meg az adott korszakot.

A cd-romok készítése során 1996-tól 2013-ig kiépült egy 16 adatbázisból álló integrált rendszer.

1997-től Cinèmemoire, majd Filmemlékezet néven nemzetközi fesztivál indul és 2011-ig minden évben megrendezésre kerül a filmfelújítás, restaurálás, megőrzés és terjesztés témakörében, a társarchívumok és -intézmények képviselőinek előadásaival, a téma jeles hazai és nemzetközi szakembereinek részvételével. A programot esténként az Örökmozgó vetítéssorozata kíséri, ahol a nagyközönség is megismerkedhet a filmritkaságokkal, amelyet az előadók hoztak el Budapestre.

Könyvkiadás a 90-es és a 2000-es években – Szakkönyvek dolgozzák fel az egyes filmtörténeti korszakokat: Szilágyi Gábor: Tűzkeresztség (1992), Életjel (1994); Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban (1996), Balogh Gyöngyi - Király Jenő: „Csak egy nap a világ” – A magyar film műfaj és stílustörténete 1929-36 (2000), Sándor Tibor: Őrségváltás (1992), Őrségváltás után (1997), Magyar rendezők könyve (1999), Magyar filmográfia: Játékfilmek 1931-1998 (1999), Magyar Filmlexikon 1-2. (2005), A magyar filmtörténet képeskönyve (2007, Ozirisz Kiadóval közösen). Filmtörténeti, esztétikai alapművek jelennek meg magyar fordításban: Siegfried Kracauer: Caligaritól Hitlerig (1993); David Bordwell: Elbeszélés a játékfilmben (1996), François Truffaut – Alfred Hitchcock (1996).

1999 a Frankfurti Könyvvásáron díszvendég Magyarország: a kapcsolódó filmprogramot a Deutsches Filmmuseumban, a kiállítást a Frankfurti Filmmúzeumban az archívum munkatársai készítik.

2001 Strassbourgi Egyezmény – a digitalizálás elvi kezdetei – A Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége, a FIAF már a kilencvenes évek eleje óta koordinálta és szabványosította a filmrestaurálási és adatbázisfejlesztési munkát. Előtérbe került az anyagok hozzáférhetővé tételének szempontja, a nyitott archívum koncepciója. Az Európa Tanács audiovizuális örökség védelméről szóló, 2001-es Strassbourgi Egyezménye felszólítja a tagállamokat a digitális technológiák alkalmazásában az együttműködésre, a filmörökség hozzáférhetővé tételére, kiemelve az állami pénzből készült műalkotásokhoz való hozzáférést.

2002 Magyar elme, magyar siker című kiállítás a Millenárison, amelyben az archívum hatalmas, mintegy 60 órányi vizuális anyaggal vesz részt.

2002 A digitális technika megjelenése a filmrestaurálásban – Sikerült visszavarázsolni A beszélő köntös (1941, Radványi Géza) színes betéteinek, egy tízperces tekercsnek kifakult színeit.

 

2003 Közép-Európai sorstörténetek címmel nagyszabású Szabó István-kiállítás nyílik Potsdamban.

További képek a kiállításról

2004 Az NKÖM 30 millió forintos támogatásával lehetővé válik az első magyar színes film, a Ludas Matyi és az első, 1949. május 1-jéről készült színes filmhíradó digitális restaurálása. E nagy szakmai vállalkozás több cég és kutatócsoport (Az archívum mellett a Magyar Filmlabor, a Sztaki és a Veszprémi Egyetem) összefogásával valósul meg. Ugyanebben az évben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 70 millió forinttal támogatta 100 magyar játékfilm és 590 heti híradó digitalizálását.

Színnyomokból történő restaurálás

Gyürey Vera igazgató az  új raktár átadásán, 2005-ben (forrás: MTI Fotó)

2004 elindul a Filmarchívum honlapja

2004 december – A Filmtörvény elfogadása – a régóta várt Filmtörvény meghatározza a Magyar Nemzeti Filmarchívum, mint önálló költségvetésű közgyűjtemény feladatait. A filmarchívum a nemzeti filmvagyon kezelői jogát birtokolja, köteles példány illeti meg, de az állományt el nem idegenítheti, át nem ruházhatja, meg nem terhelheti. A Filmtörvény végrehajtási utasítása csak 2006-ban születik meg.

2006 A NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum) pontokon (városi, megyei könyvtárakban, egyetemeken, középiskolákban) elérhetővé válik az első száz digitalizált magyar játékfilm.  Filmhíradók Online oldalán elérhetővé válik az első 590 filmhíradó is.

Képek a filmarchívum 50. évfordulóján rendezett 2007-es ünnepségről (fotó: Kerekes Zoltán)

2008 A magyar film 100 éve kiállítás a Kogart Házban, amely a magyar filmgyártás történetét mutatta be a némafilm kezdeteitől napjainkig.

A magyar film 100 éve kiállítás

2008 A digitálisan restaurált Hyppolit, a lakáj bemutatója – Az 1931-es örökzöld vígjáték nitró kép- és hangnegatívja szerencsésen fennmaradt az archívum gyűjteményében, azonban hibái a nyersanyag zsugorodása miatt hagyományos laboratóriumi módszerekkel már nem voltak javíthatók. Az egyetlen megoldás a digitális kép- és hangrestaurálás, melynek 15 millió forintos költségét a Magyar Fejlesztési Bank állta.

2010 Megjelenik az archívum filmtörténeti DVD-sorozatának első darabja, a digitálisan restaurált Ludas Matyi (1949), amelyet 2016 végéig több mint száz követ. A válogatásban filmtörténetileg hiánypótló filmek kapnak helyet, digitálisan felújítva, angol felirattal, filmtörténeti extrákkal, az alkotók rövidfilmjeivel.

2011 június – 2016 december A Filmarchívum a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) részeként működik:

Honlap – mandarchiv.hu (2012-2016)

Adatbázis – Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Kiállítás – Nemzeti Filmtörténeti Élménypark (Ózd)

2017. január 1. Az archívum Magyar Nemzeti Filmarchívum néven a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatóságaként működik tovább. A Filmarchívum és gyűjteménye – azaz a magyar filmkincs – új esélyt kapott azzal, hogy fennállásának történetében először filmszakmai intézmény irányítása alá került. Megkezdődik Magyarország egyetlen, Közép-Európa legnagyobb filmgyűjteményének átfogó működési és technológiai modernizációja.

2017. január 1-től a Filmarchívum új igazgatója Ráduly György

2020. január 1. A Filmarchívum a Filmalap jogutódjaként létrejött Nemzeti Filmintézet részeként működik tovább, új elnevezése Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum.

EREDMÉNYEINK 2017-től

Filmrestaurálás

2017 Elindul a Nemzeti Filmdigitalizálási és Filmrestaurálási Program, a nemzeti filmörökség digitális felújításának hosszútávú programja. Magyarország Kormánya a Filmarchívum részére éves, működési költségeibe beépített támogatást nyújt erre a célra. A program keretében a Filmarchívum és a Filmlabor összehangolt munkájával évi 25-30 magyar játékfilm kerül felújításra a Filmarchívum szakmai irányításával, együttműködésben a Magyar Operatőrök Társaságával (HSC), az alkotók bevonásával. 2017 óta a Magyar Művészeti Akadémia támogatása is hozzájárul több film digitális restaurálásához.

A program keretében 2019 végéig 88 játékfilm restaurálása valósult meg, ami európai szinten is élvonalbeli teljesítmény. A restaurált filmeket bemutattuk a világ legnagyobb fesztiváljain, a Budapesti Klasszikus Film Maratonon, és Kárpát-medence-szerte is vetítettük a magyar közönség számára.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által meghirdetett Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia (KDS) program keretében lehetőség nyílik az Archívum filmdigitalizáló és megőrző kapacitásának fejlesztésére, ennek köszönhetően a Filmarchívum állományának digitalizáltságát – ami 2017-ben mindössze 10 százalékos volt – 2025-re radikálisan növelni lehet, így a magyar filmkincs a filmraktárakból a közönség elé kerülhet. 

2020-ban folyik a Munkászubbony című 1914-es némafilm kópiájának digitális restaurálása

Belföldi filmterjesztés

A klasszikus magyar filmeket évente több mint 600 nyilvános vetítésen mutatjuk be, mintegy 60 ezres nézőszámmal. Emellett több mint 200 magyar játékfilmet szolgáltattunk a hazai és határontúli magyar televíziók felé, évi 25 milliós nézettséggel.

2017-óta minden évben jelen vagyunk a kapolcsi Művészetek Völgyében, ahol a Fő téri Kastélyban 10 napon át filmekkel, gyerekprogramokkal és szabadtéri vetítésekkel vártuk a fesztiválozókat.

DVD kiadványok

2017-ben új dizájnnal, tartalommal és koncepcióval indítottuk újjá a Filmarchívum filmtörténeti DVD sorozatát. Az egyedi lemezek mellett reprezentatív, többlemezes és díszdobozos változatban jelentetjük meg az aktuálisan restaurált alkotói életműveket és válogatásokat. Sorozatunk minden darabja digitálisan felújított, angol feliratos, akadálymentesített és extrákat tartalmaz.

2017-ben a 100 éve született Fábri Zoltán és a 90 éve született Dargay Attila műveinek díszdobozos kiadásával indult újra a DVD kiadás. 2020-ig 38 DVD kiadvány jelent meg a Filmarchívum munkatársainak szerkesztésében, ebből öt exkluzív díszdoboz.

Szabadon elérhető online tartalmak

Ünnepekhez, évfordulókhoz kapcsolódóan online is elérhetővé tesszük gyűjteményünk digitalizált darabjait videómegosztó csatornáinkon:

2017 karácsony: 60 filmajándék a 60 éves Filmarchívumtól: 380 ezer megtekintés
2018 karácsony: 100 filmajándék: 420 ezer megtekintés
2019 karácsony: 66 filmajándék: 800 ezer megtekintés

2020 A koronavírus miatt bevezetett korlátozó intézkedések idején ingyenes online tartalmakkal igyekeztünk színesíteni az otthon maradni kényszerülők életét:

március 21. – június 15.  90 Online Filmklasszikus közzétételével járultunk hozzá a digitális oktatáshoz. A 90 irodalmi adaptációt, történelmi, ifjúsági, rajz-, mese- és dokumentumfilmet több mint két és fél millióan tekintették meg. 

április 30. – május 10. 20 felejthetetlen magyar vígjátékot tettük ingyen elérhetővé online a Magyar Film Napja alkalmából.

Budapesti Klasszikus Film Maraton (BKFM)

2017. november 2-5. I. BKFM – A 60 éves fennállását ünneplő Filmarchívum első alkalommal rendezte meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, a főváros nemzetközi archívfilm fesztiválját. A hétvége alatt bemutatásra kerültek a Filmarchívum és a Filmlabor által restaurált magyar filmek, és az európai társarchívumok által restaurált remekművek. A nyitófilm Fábri Zoltán Körhinta című alkotása volt, a programban a rendező születésének 100. évfordulója alkalmából további négy Fábri filmet vetítettünk. Az Uránia Filmszínházban, a Francia Intézetben és a Corvin moziban nyolc tematikus blokkban negyven előadáson találkozhatott a közönség a magyar filmtörténet remekműveivel. Közel ötezer nézője volt a vetítéssorozatnak. A szakmai nap keretében a magyar és az európai filmarchívumok megőrzési és restaurálási stratégiáit ismerhettük meg.

2018. szeptember 4-9. II. BKFM – Hatnaposra bővült BKFM. A filmek mellett már világsztárokkal is találkozhatott a közönség: Claudia Cardinale, Klaus Maria Brandauer, Jean-Marc Barr és Katinka Faragó mutatták be filmjeiket. Ünnepi pillanat volt a 100 éve készült Kertész Mihály film, Az aranyember vetítése. A programban 50 felújított magyar filmet 20 magyar vonatkozású külföldi filmet vetítettünk. Ingyenes szabadtéri helyszínnel bővült a kínálat, az ország legnagyobb, 21 méter széles vetítővásznával. Minden este megtelt a Szent István tér, az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Toldi mozi, közel 15 ezren voltak kíváncsiak programra, melynek egy részét Egerben és Győrben is bemutattuk.

2019 III. BKFM – Több mint 100 filmklasszikust, köztük 21 frissen restaurált, egészestés magyar alkotást mutattunk be, a kiemelt téma zene és film kapcsolata volt. Kiemelkedő sikert arattak a szabadtéri vetítések, sztárvendégek jelenlétében. A Bazilika előtti tér minden este zsúfolásig megtelt, varázslatos moziélményben volt része a közönségnek. Több százan a zuhogó eső ellenére is végignézték a Queen 1986-ban Budapesten készült koncertfilmjét. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Toldi moziban és a budapesti Francia Intézetben, új helyszínként a Puskin moziban is is műsoron voltak a filmklasszikusok. A világhírű francia filmsztárral, Pierre Richard-ral, Udo Kierrel, Magda Vášáryovával és Johanna ter Steegével is találkozhattak a filmrajongók a közönségtalálkozókon. Számos neves magyar alkotó is személyesen részt vettek a vetítéseken, és megosztották a filmekhez kapcsolódó emlékeiket a közönséggel. A fesztivál nyolc napja alatt 15 ezer néző vett részt a vetítéseken Budapesten, Egerben és Győrben.

2020 A dinamikusan fejlődő Budapesti Klasszikus Film Maraton három év alatt olyan kiemelt fontosságú esemény lett, hogy 2020-ban a Filmarchívumok Nemzetközi Szervezete, a FIAF magazinjának címlapjára is felkerült, amint kétezer néző az esővel dacolva nézi végig a Queen Magyarországon forgatott koncertfilmjét:

Saját gyártású videók

2019-ben átfogó filmtörténeti ismeretterjesztő sorozat készítésében kezdtünk a Filmarchívum filmtörténész kutató munkatársaival. A Kicsoda ön? sorozat a széles közönség számára ismerteti a magyar filmművészet emblematikus színészeit, filmrendezőit, producereit és egyéb szakembereit. A narrációval készülő felvételekbe interjúrészek kerülnek, amelyeknek minőségéért fiatal operatőrök felelnek. A felvételek a Zsigmond Vilmos által alapított SPARKS kamera és világítástechnika Kft. segítségével valósulhatnak meg.

2018 Filmhíradók 100 éve sorozat

Az 1918-19-es év eseményeit bemutató híradósorozat az első olyan blokk a magyar filmhíradók történetében, melyből egy egész évnyi anyag majdnem teljes egészében megmaradt. Filmhíradók 100 éve kisfilm sorozatunk 38 epizódja 2018 augusztus végétől kezdve 2019 novemberéig mutatta be, hogy az adott héten mi történt pontosan 100 évvel korábban. A legújabb történeti kutatásokon alapuló, narrált kisfilmsorozatnak nagy sikere volt. Legtöbben (250 ezren) azt a január végi epizódot látták, amelyben az Ady Endre temetésről frissen megtalált, eddig sosem látott felvételek is bemutatásra kerültek.

Oktatási programok

2018 Alapfilmek – A Filmarchívum filmtörténeti weboldala
Az Alapfilmek oldal a magyar filmtörténet legérdekesebb darabjaira hívja fel a közönség figyelmét. Egészestés játék- és dokumentumfilmek, rövidfilmek, animációk szerepelnek a 450 filmet tartalmazó válogatásban. A gazdagon illusztrált szócikkek elhelyezik az alkotásokat a filmtörténetben és az alkotók pályáján, kitekintéssel a kortárs és a nemzetközi kontextusra. A tartalmakat műfajok, rendezők, témák szerint le lehet kérdezni, a tájékozódást filmtörténeti timeline és fogalomtár segíti.

2018 Filmkereső – A Filmarchívum adatbázisának online felülete
Jelenleg az egész estés magyar játékfilmekkel kapcsolatos adatok elérhetőek (2217 magyar játékfilm és alkotóik), a többi filmtípus (rövid- dokumentum- és animációs filmek) adatai feltöltés alatt állnak. A filmes adatlapokhoz fotógaléria, filmrészlet és érdekességek, az alkotói adatlapokhoz életrajz és galéria kapcsolódik.

2020 Klassz program – A Filmarchívum oktatási programja
Az Alapfilmekre épülő Klassz programunkban ötleteket és segédanyagokat kínálunk arra, hogy hogyan lehet a filmeket az oktatásban és a tanulásban felhasználni. Tantárgyakhoz kapcsolódó tanári segédanyagok, prezis óratervek, kvízek, toplisták, játékok, online és offline feladatlapok állnak rendelkezésre egyre bővülő számban.

Nemzetközi filmterjesztés 

Teljeskörűen restaurált filmjeinkkel folyamatosan jelen vagyunk a legjelentősebb filmfesztiválok archív programjában. 

2019 A restaurált magyar filmek jelen voltak az összes klasszikus szekcióval rendelkező A kategóriás filmfesztivál programjában.

Kiemelt fesztiválszereplések:

2017
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál: Körhinta
Lumiére Grand Lyon Filmfesztivál: Körhinta

2018
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál: Az én XX. századom
Lumiére Grand Lyon Filmfesztivál: Hannibál tanár úr

2019
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál: Örökbefogadás
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál: A tanú
Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál: Macskafogó, János vitéz
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál: Sodrásban
Lumiére Grand Lyon Filmfesztivál: Ők ketten, Az ötödik pecsét

2020
Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál: Feldobott kő
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál: Utószezon

A klasszikus magyar filmek a fesztiválok mellett külképviseletek által szervezett kulturális rendezvényeken, retrospektív programokon és mozik műsorán is jelen voltak. 

A restaurált magyar filmek külföldi forgalmazókkal együttműködve moziban és VOD-n is bemutatásra kerülnek, valamint DVD-n és Blu-ray-en is megjelennek.

A Filmarchívum rendszeresen részt vesz a szakmai filmvásárokon, így minden évben jelen vagyunk a berlini European Film Marketen, a cannes-i Film Marketen és a kifejezetten klasszikus filmekre koncentráló lyoni MIFC-en.

FIAF tevékenység

A FIAF Végrehajtó Bizottsága (Bécs, 2019 november)

2019 Nagy diplomáciai siker, hogy a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatóját, Ráduly Györgyöt beválasztották a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) igazgatótanácsába. Kezdeményezésünkre, a FIAF Lausanne-i kongresszusán a teljes tagság megszavazza Budapestet a Filmarchívumok 2022-es éves világkongresszusának helyszínéül.

2020 A COVID pandémia miatt a FIAF Mexikóvárosban tervezett konferenciája elmaradt, az éves kongresszust virtuális formában tartották meg.

FIAF virtuális konferencia, 2020

A FIAF mellett a Filmarchívum tagja az Európai Filmarchívumok Egyesületének (ACE) is, amelynek célja az európai filmörökség megőrzése, bemutatása és népszerűsítése.

2018-2020 A Filmarchívum főépületének felújítása

A felújítás lehetővé teszi, hogy az intézmény korszerű raktárakkal, kutatóhelységekkel, munkaállomásokkal működhessen tovább. Az épület felújítása a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium támogatási forrásából, a Filmarchívum technológiai fejlesztése az EMMI Közgyűjteményi Digitalizációs Stratégia keretében biztosított forrásokból valósul meg.

I. szakasz: 2018. október - 2019. április

Az első szakaszban 1035 négyzetméternyi terület újult meg. 2019 áprilisában adták át a Filmarchívum központi telephelyének az első szakaszban felújított területeit: a portát, az aulát, a munkaállomásokat, a rehabilitált vizesblokkokat, az új tárgyalót, a kutatószobákat és a kötelespéldány-irodát. Ezen kívül megtörtént az új és korszerű HVAC hűtő-, fűtő-, párakezelő- és szellőztetőrendszerrel felszerelt kötelespéldány raktárak kialakítása folyamatos 15 °C / 40 % RH értékekkel, kifejezetten a mágnesszalag hosszú távú megőrzési igényeinek a kielégítésére.

II. szakasz: 2019. május - 2020. december

2019 májusában indult a Filmarchívum főépülete felújításának második szakasza: a teljes kutatói épületszárny felújítása, a raktári klímarendszer cseréje korszerű HVAC rendszerre, valamint a filmraktár szigetelése. Megtörtént az alagsori gépészet felszámolása, és annak helyén a digitalizáló kapacitás, valamint egy korszerű szerverterem kialakítása a KDS forrásból beszerzendő adattároló eszközök üzemeltetésére. Ugyancsak megtörtént a filmkezelő helyiségek kialakítása a földszinten, a munkavédelmi szempontok figyelembevételével. Ezen kívül sor került egy oral history helyiség kialakítására, amely hangszigetelt és kép- valamint hangfelvételre is alkalmas, vezérlőszobával ellátott helyiségben. Az épület elektromos tervezése során különös gondot fordítottunk a LAN és optikai hálózat kialakítására a munkahelyek között. A főépület felújításának a második szakaszában valósult meg 1247 négyzetméternyi gyűjteményi raktár megújulása is.

A teljeskörű átépítés alatt a Filmarchívum munkája nem szünetelt, a gyűjtemények átmeneti tárolóhelyekre kerültek, a munkatársak ideiglenes munkaállomásokon látták el feladataikat.

2020 márciustól júniusig a koronavírus járvány miatt bevezetett online munkavégzést is sikerült gyorsan és hatékonyan megszervezni, így a Filmarchívumben a munka 2020-ban is folyamatos volt.