Az első világháború éveiben, jól felszerelt műtermekben, kiváló szakemberek irányításával virágzó filmgyártás folyt Magyarországon. Az 1918-ban készült filmek száma meghaladta a százat. A magyar filmeket nemcsak a hazai közönség látta, de Európa számos országában sikerrel vetítették őket, sőt némelyikük a tengeren túlra is eljutott. A háború után azonban válságba került a magyar filmipar és élvonalbeli filmeseink lehetőségek híján elhagyták az országot.

Köztük volt a korszak sztárrendezője, Kertész Mihály is, aki előbb Bécsben tűnt fel, majd Berlinből, Párizsból érkeztek róla hírek, végül Hollywoodban állapodott meg, ahol Michael Curtiz néven több mint száz filmet rendezett. A leghíresebb közülük a filmtörténet talán legszebb háborús melodrámája, a Casablanca, mely 1943-ban három Oscart kapott, a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgatókönyv díját. A Casablanca sikerének titka még ma is izgatja a filmtörténészeket, filmesztétákat, s Kertész Mihály pályája iránt sem szűnt meg az érdeklődés. Gyakran érkeznek hozzánk magyarországi korszakára vonatkozó kérdések a világ minden tájáról, és a kutatók szeretnék látni első filmjeit.

A magyar némafilmgyűjteményünk egyik nagy hiányossága volt, hogy Kertész Mihály Magyarországon készült mintegy 40 játékfilmje közül sok évig csak a Jön az öcsém című 1919-ben készült rövid agitációs propagandafilm és a Tatárjárás című 1917-ben készült operettfilm rövid töredéke volt látható.

Tatárjárás 
1917, operett
szereplők: Király Ernő, B. Kosáry Emmi, Medgyaszay Jenő

A skorpió (1918) töredékének előkerülése (2004)

Az eredetileg 3400 méter hosszú, kétrészes film 95 méteres, virazsirozott, magyar inzertes töredékét Nicolaus Wostry találta meg a Filmarchiv Austria gyűjteményében. A kölcsönkért nitrokópia alapján készítettük el a film színes biztonsági dubnegatívját és biztonsági pozitív kópiáját. A töredéket 2005-ben mutattuk be a Pordenonei Némafilm Fesztiválon.

A skorpió
1918, dráma, 3 perc (töredék)
szereplők: Várkonyi Mihály, Balassa Jenő, Kläry Lotto

Az utolsó hajnal (1917) töredékének előkerülése (2004)

2004-ben került elő Ausztriából Az utolsó hajnal (1917) 400 méter hosszú töredéke. A filmtekercset Nikolaus Wostry, a Filmarchiv Austria munkatársa még gyermekkorában vásárolta a bécsi ócskapiacon, de eddig nem sikerült azonosítania. Amikor 2003-ban a Magyar Nemzeti Filmarchívum által szervezett Filmfelújítási Konferencia vendégeként Budapesten járt, az Archívum folyosóján egy magyar némafilm plakátján felfigyelt a Phönix filmgyár emblémájára. Eszébe jutott, hogy ugyanezt az embléma van az ócskapiacon vásárolt némafilmtöredék inzertjein. Hazautazott, ellenőrizte a filmet, melyről kiderült, hogy valóban a Phönix filmgyárban készült. Ekkor már az sem volt kétséges, hogy egy újabb Kertész-film nyomára bukkantunk, ugyanis a Phönix filmgyár filmjeit ő rendezte. A filmtöredék német inzertekkel maradt fenn, a filmet Ausztriában Der kritische Tag címen mutatták be. A Filmarchiv Austria kölcsönadta a nitró tekercset, melyről elkészítettük a fennmaradt nitro kópia színeit is megörökítő színes biztonsági dubnegatívot és egy színes kópiát.

Az utolsó hajnal
1917, dráma
szereplők: Leopold Kramer, Balassa Jenő, Kläry Lotto (plakát: OSZK)

Az utolsó hajnal teljes kópiájának előkerülése (2005) és restaurálása (2010)

A töredéket 2005-ben nagy sikerrel mutattuk be a Pordenonei Némafilm Fesztiválon. A vetítés után megkeresett bennünket Elif Rongen-Kaynakçi, az amszterdami EYE Film Institut munkatársa, és közölte velünk az örömhírt, hogy az ő gyűjteményükben a film teljes kópiája fennmaradt. A holland forgalmazási címen (Het leven een spel / Az élet egy játszma) volt nyilvántartva, eddig nem tudták róla, hogy mikor, melyik országban készült és ki rendezte. A filmet a Haghe Film laboratóriumban analóg eljárással restaurálták 2010-ben, és a restaurált film egy pozitív kópiája 2011-ben érkezett a Magyar Nemzeti Filmarchívumba.

A tolonc (1914) előkerülése (2008)

Kertész Mihály egyik első filmjét, A tolonc-ot (1914) a New York-i Magyar Háztól kapta ajándékba a Duna Televízió, több más régi filmmel együtt, valamikor 2004-2005 körül és valószínűleg évekig ki se nyitották dobozokat. 2008 márciusában raktárrendezés közben váltak feleslegessé a tűz- és robbanásveszélyes nitro tekercsek. Ekkor került az archívumba öt rozsdás dobozban, részben elázva a film amerikai forgalmazásra szánt, angol feliratos, 1370 méter (50 perc) hosszú, virazsirozott nitro kópiája.

A tolonc
népszínmű, 1914
szereplők: Berky Lili, Várkonyi Mihály, Jászai Mari

A tolonc analóg restaurálásának kudarcba fulladt kísérletei (2008)

A fennmaradt kópiát az 1920-as évek elején hibásan kopírozták: a zsugorodás és kiszáradás következtében már kissé hullámos eredeti kameranegatív a kontaktkopírozás során nem feküdt rá tökéletesen az új nyersanyagra, minek következtében a fennmaradt kópián folyamatosan változó mértékű remegések és torzulások mutatkoztak, a képkockák közötti osztásvonalak helyzete instabil volt. Az első tesztek a Magyar Filmlaborban készültek, ahol nem tudták kiküszöbölni az osztásvonalak instabilitását. (A próbákon az osztásvonal hol alul, hol felül belógott a képmezőbe.)

Kertész Mihály korai filmjének felbukkanása nemcsak itthon, de nemzetközi viszonylatban is nagy szenzációt keltett. Ennek köszönhető, hogy váratlanul külföldről ajánlottak segítséget. A holland filmarchívum, az EYE Film Institute vállalta, hogy az archív filmek restaurálásában nagy tapasztalatokkal rendelkező Haghefilm laboratóriumban készítteti el a film biztonsági másolatát. Cserébe azt kérték, hogy a saját gyűjteményük számára is készülhessen a filmből egy kópia. A Haghefilm szakembereit megtévesztette a film korához képest jó fizikai állapota, s azt gondolták, hogy a speciálisan archív filmek másolására alkalmas berendezéseikkel képesek lesznek a fenti hibák kiküszöbölésére. A tesztkópia levetítésekor azonban kiderült, hogy csak a hibák felét sikerült korrigálni: az osztásvonalak helyzetét stabilizálták, de a képek hullámzása nem szűnt meg.

A tolonc digitális restaurálásának első kísérletei az Egyesült Államokban

A kópia az Eye Filminstitute javaslatára, próbák készítésére ismét New Yorkba került, ezúttal a Cineric stúdióba, mely az USA egyik legelismertebb, restaurálásra is specializálódott digitális posztprodukciós stúdiója. A Cineric 4K felbontásban beszkennelte és restaurálta a film legkritikusabb negyedik tekercsét. Egy Oxberry trükkgépből átalakított folyadékos szkennerrel dolgoztak, sikerült stabilizálniuk a képet, bár csak jelentős belenagyítással. Azonban a teljes film digitális restaurálásának költségeire az Archívum nem tudott támogatást szerezni.

A tolonc digitális restaurálása a Magyar Filmlabor VFX stúdiójában a Filmalap támogatásával (2013)

A szkennelés után a digitális felújítási folyamat a kép stabilizálásával kezdődött, mivel a kép pontjai a hibás kopírozás következtében össze-vissza mozogtak, ez a munkafolyamat nem volt automatizálható. Ezt követte a tónusegyenetlenségek javítása, a villódzások korrigálása a koszok kitakarítása. Ezekre a munkafolyamatokra saját fejlesztésű programokat használtak, melyeket egy-egy jelenet sajátosságaihoz alakítottak. A restaurálás legidőigényesebb része a képek kézi tisztítása volt, melynek során kockánként tüntették el az automatikus tisztítás után megmaradt koszokat, karcokat, sérüléseket. A digitálisan restaurált kópiát 2014 októberében, a Magyar Filmhéten mutattuk be.