Bán Frigyesre emlékezünk
1902. június 19-én született Kassán. A fiatal Bán katonának készült, majd 1922-ben a Bolond Istók című Deésy Alfréd film színészeként került közel a filmgyártáshoz. Később a némafilmgyártás megszűnésével nehéz helyzetbe került, kénytelen volt elvállalni a legkülönbözőbb munkákat, többek között reklámrajzolóként, rakodómunkásként és takarítóként is dolgozott. Később színházi színész lett, a filmhez pedig csak 1934-ben tért vissza.
Felvételvezetőként és rendezőasszisztensként dolgozott, többek között Balogh Béla 1934-es Tomi, a megfagyott gyermek című, nagy sikerű melodrámájában, mely a némafilmkorszakban készült mű hangos változata. Bán Frigyes közelről tapasztalta meg a néma- és a hangoskorszak közötti váltás nehézségeit és a hang kínálta új lehetőségeket, mindkét korszak humorának sajátságait beépítette filmjeibe, részben ez adja szatírái különös hangulatát.
Első rendezése az 1939-es Mátyás rendet csinál című film, Mály Gerővel a főszerepben, sajnos nem maradt fenn. A kor egyetlen forgatókönyvírónője, Pusztaszery Margit írta a szokatlanul önreflexív, meglepően újszerű, könnyed történetet, ami egy divattervező, egy feltaláló, egy szállodavezető és egy ál-filmrendező kalandjait meséli el.
1945-ig tizennégy filmet rendezett, kosztümös filmeket, mint a Háry János és az Egy éjszaka Erdélyben, drámai történeteket, ilyen az 5-ös számú őrház, és a film noir jellegű Az éjszaka lánya című filmet. Ezekben az években foglalkoztatta a zene, zenei előadás témája, például Az utolsó dal és a Tengerparti randevú című bolgár-magyar koprodukcióban készült filmben.
Igazán nagy hazai és nemzetközi sikert arat a Talpalatnyi föld című, 1948-as filmjével. A film főszereplője, Szirtes Ádám ezzel a filmmel vált igazán ismertté, a színész neve összeforrt Góz Jóska karakterével. Szirtes mellett többek között Mészáros Ági, Soós Imre és Horváth Teri autentikus alakítása teszi különlegessé a filmet, illetve a némafilmkorszak sztárja, Lóth Ila is feltűnik a Talpalatnyi földben. Bán Frigyes a film forgatására lenyűgöző stábot állított össze, segédrendezője Makk Károly, vágója Máriássy Félix, operatőre Makay Árpád, az operatőr asszisztense pedig Illés György volt.
A Talpalatnyi földben Surányi Lili volt a jelmeztervező, karrierjét saját bevallása szerint Bán Frigyes indította el:
„Segítséget kértem kedves tanáromtól, Bán Frigyestől. Csak egy pici szerepet. Tündéri ember volt, látom ma is, ahogy elneveti magát. – Egy parasztfilm a te pofácskáddal? Hogy képzeled? – Másnap kaptam egy telefont, jelentkezzem a filmgyárban Ranódy Lászlónál.”
A Talpalatnyi föld sikerét újabb közönségsiker, az Úri muri című Móricz-adaptáció követte, majd Semmelweis című életrajzi filmmel nyert Karlovy Vary-ban díjat. Filmrendezői sokféleségét élete végéig megőrizte, rendezett romantikus történelmi filmet (Rákóczi hadnagya), Mikszáth-adaptációt (Szent Péter esernyője), szocialista vígjátékot (Felmegyek a miniszterhez) és szatírát (Büdös víz) is. Bán Frigyes jellemzően adaptációkból dolgozott, Talpalatnyi föld című filmje Szabó Pál Lakodalom-Keresztelő-Bölcső című regénye alapján készült, de gyakran Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond vagy Jókai Mór műveit használta fel.
Utolsó filmjét, a Bolondos vakáció című magyar-román koprodukciót 1967-ben kezdte forgatni, azonban autóbalesetet szenvedett, emiatt Makk Károly rendezőnek adja át a filmet. A baleset után nem épült fel, Budapesten halt meg 1969. szeptember 30-án.
Bár a Talpalatnyi föld sikere miatt a közönség leginkább paraszttörténetek rendezőjeként emlékszik vissza rá, Bán Frigyes érzékeny könnyedséggel meséli el munkások, polgárok történeteit is.