Budapesten született 1901. május 1-jén, szülei művelt, asszimilált zsidó értelmiségiek voltak. 1907-ben római katolikus hitben keresztelték meg, keresztapja Prohászka Ottokár volt. Középiskolába a piarista gimnáziumba járt, ahol a neves költő, Sík Sándor volt a magyartanára, aki támogatta irodalmi ambícióit. Az érettségi után egy évig Grazban hallgatott klasszika-filológiát, majd a pesti bölcsészkar magyar-német szakán tanult tovább, közben folyamatosan írt, a Nyugat és a Napkelet is közölte írásait.

Szerb Antal vasúti igazolványa 1931-ből (forrás: MNF)

Versekkel indult, de nem volt igazán lírai alkat, a próza lett igazi terepe, széles körű műveltsége, csillogó intelligenciája, finom humora itt nyilvánult meg igazán. 1924-ben doktorált, és középiskolai tanár lett a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában, itt tanított mindaddig, míg a zsidótörvények értelmében le nem parancsolták a katedráról. Közben hosszabb-rövidebb időt külföldön, Párizsban, Olaszországban és Londonban töltött.

1930-ban az Erdélyi Helikon című folyóirat pályázatot hirdetett a magyar irodalom történetének megírására. Szerb Antal tárgyi és mesterségbeli tudása méltó terepet talált magának a kibontakozáshoz, és az 1932-re elkészült Magyar irodalomtörténet elnyerte az első díjat. Az 1934-ben Kolozsvárott megjelent mű országos hírnevet szerzett neki, de egyúttal nagy vihart is kavart. A magyar irodalom jeles és kevésbé jeles alakjait ugyanis leemelte a piedesztálról, emberközelbe hozta őket és műveiket, csodálat és megrendültség helyett szeretetteljes iróniával, olykor humorral írt róluk. Nem kevésbé olvasmányos, s nem kevésbé "szentségtörő" az 1941-ben megírt A világirodalom története sem, amely a második világháború után nem kis zavart okozott a szovjet fejezet miatt, s csak 1957-ben jelenhetett meg újra.

Szerb Antal (1901-1945) (MTI Fotó: Haár Ferenc)

A harmincas évek voltak írói és közéleti munkásságának legmozgalmasabb évei: 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották, 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott, előadásokat tartott a Magyar Rádióban, miközben fáradhatatlanul írt és fordított. Nagy sikert aratott regénye, az 1974-ben filmre is vitt Pendragon-legenda szerencsésen ötvözi magában a kalandregényt, a krimit, a kultúrhistóriát és mindezek paródiáját, valamint az 1937-es kultuszmű, az Utas és holdvilág, a magát kereső ember önelemző regénye, amelyből Szász János készül filmet forgatni.

Révész György Szerb Antal feldolgozásai

Révész György rendező filmjeiben gyakran használta fel a magyar irodalom számára kedves darabjait. Szerb Antal két művét, a Madelon, az eb és Gondolatok a könyvtárban című novellákat 1973-ban fűzte össze egy tévéfilmben. Az Egy filozopter szerelmei főszereplője a kivételes tehetségű Darvas Iván karakteres játékával és megjelenésével hűen képviseli Szerb Antal angolos művéltségével és elegáns humorával áthatott világát, az író személyiségét.

„My way is to begin with the beginning, szokásom a kezdetén kezdeni, mondta Lord Byron, és ő csak tudta, mi illik, ha előkelő angolokról van szó. Végeredményben minden történetem ott kezdődik, hogy megszülettem Budapesten…” – E szavakkal indítja a Pendragon legenda főhősét, Bátky Jánost Szerb Antal, ami akár saját önéletrajzának nyitánya is lehetne, mivel 1901. május 1-én, Budapesten született ő is, a Deák Ferenc utca 15. szám alatt. Révész György 1974-ben készített filmet A Pendragon legenda című regényből Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Tordai Teri, Halász Judit és Schütz Ila főszereplésével. A Bátky János karakterét megformáló Latinovits mind stílusában, mind a nőkhöz való viszonyában méltó színész Szerb Antal alteregójához.

Schütz Ila és Latinovits Zoltán A Pendragon legenda című filmben (forrás: MNF)

1938. július 28-án újra megházasodik, elveszi Bálint Aladár – a Nyugat képzőművészeti kritikusának – lányát, Bálint Klárát.

A nácizmus térhódításával az egyébként katolikus hitben nevelkedett Szerb Antal számára kezdtek beszűkülni a lehetőségek. Állásából elbocsátották, a Magyar irodalomtörténetet indexre tették, 1943-ban, majd 1944 júniusában munkaszolgálatra hívták be. Előbb Pesten dolgoztatták, ebben az időben állította össze - Nemes Nagy Ágnes segítségével - utolsó művét, a Száz vers című gyűjteményt. 1944 novemberében Sopron mellé, előbb Fertőrákosra, majd Balfra vitték. Innen felesége és befolyásos ismerősei kétszer is próbálták megszöktetni, de ő nem hagyta magára vele együtt szenvedő barátait, írótársait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort. Az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót végül 1945. január 27-én egy nyilas keretlegény puskatussal agyonverte.

Halász Gábor és Sárközi György levele Weöres Sándorhoz (Balf, 1945. január 31.) „Kedves Sándor, most az egyszer nem irodalmi kérdésben fordulok hozzád, hanem nagyon súlyos egyéni kéréssel. Sáncmunkára vagyok beosztva Balfon (Sopron mellett), otthontól és minden utánpótlástól elzárva. Velem volt Szerb Tóni is, de sajnos csak volt; tegnapelőtt temettük el. Itt van Sárközi Gyuri is, aki majd csatlakozik kérésemhez: küldj valami pénzösszeget kölcsönképpen, amit alkalomadtán majd visszafizetünk. Segíts rajtunk, ha lehet, és ha tudsz. Ölel Sárközi Gyurka.” Halász Gábor és Sárközi György is Balfon vesztették életüket.

Sírja Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található. 1968-ban Balfon emlékművet avattak, amelyen Szerb Antal szavai olvashatók: "A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is."

Szerb Antal Emlékhely Balfon (Kutas László szobrászművész és Winkler Barna építész alkotása)