Egy közelmúltban adott nyilatkozata szerint karmester vagy pszichiáter szeretett volna lenni, amiből a zene szeretete, illetve a kíváncsiság, az emberek iránti empátia, a megértés maradt meg. A legenda szerint édesapja, Szász Péter filmrendező a falhoz vágta a makarónit, amikor fia egy ebéd közben bejelentette, hogy filmes pályára készül. Az incidens nem szegte kedvét, a Nemzeti Színházban kellékesként eltöltött négy év után, 1979-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Három évet dramaturg szakon tanult, majd 1982-től a filmrendező szakon, ahol 1986-ban végzett. Főiskolai évei alatt színészként is feltűnt kisebb szerepekben, asszisztensként dolgozott Vámos László és Harag György rendezők mellett. Diplomáját kézhez véve a Mafilm állományában lett rendezőasszisztens.

1988-ban Cseh Tamás dalaiból készített tévéfilmet Utóirat címmel, a következő évben mutatták be első mozifilmjét, a Szédülést. A lélektani kamaradráma forgatókönyvét ő írta, azóta azonban többször nyúlt irodalmi alapokhoz, illetve megtörtént eseményhez. 1993-ban Georg Büchner Woyzeck című drámáját ültette át kortalan, mégis mai atmoszférába, az erős fekete és fehér színek alkotta képi világ tovább fokozta a nyomasztó légkört, a káoszt, a kilátástalanságot, amelyben a címszereplő kisember végül gyilkos lesz. Ekkor dolgozott először együtt Máthé Tibor operatőrrel, aki azóta is legtöbb filmjét fényképezi. Az alkotás, amely saját filmjei közül a kedvence, megkapta a Magyar Filmszemle fődíját, ő pedig elnyerte az Európai Filmakadémia legjobb fiatal filmesnek járó Félix-díját.

Szász János 2018 Szombathelyen (forrás: Wikimedia Commons/nyugat.hu)

Az 1997-es Witman fiúk Csáth Géza Anyagyilkosság című novellája nyomán készült, az anyagyilkos testvérpár borzasztó történetében elsősorban a miértre kereste a választ. Ezután ismét Csáth szövegeihez nyúlt, Az Ópium – Egy elmebeteg nő naplójában (2007) feldolgozott többsíkú „szerelmi történet” a szenvedélyes beteg és az íróként is ismert, de alkotói válsággal küzdő és ópiumfüggő, érzelmek nélküli doktor viszonyán keresztül a jó és a rossz, az erőszak és a könyörületesség, a szerelem és a gyűlölet erkölcsi-filozófiai problémáit boncolgatja. Az alkotás a filmszemlén négy díjat kapott, köztük a legjobb rendezésért járót, valamint a külföldi filmkritikusok Gene Moskowitz-díját, amelyet Szász harmadik filmjével harmadszor nyert el.

A Kristóf Ágota azonos című regénye alapján 2013-ban forgatott A nagy füzet a második világháború idején, egy határszéli faluban játszódik. A nagymamánál nevelkedő és a könyörtelen világban túlélni igyekvő ikerpár megrázó története a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, a Kristály Glóbuszt, a mustra 1946-ig visszanyúló történetében először kapta magyar játékfilm a fődíjat. Az alkotás bekerült a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért versengő művek kilencre szűkített listájára is, de a végső öt jelölt közé már nem választották be. 

Szász legutóbbi munkáját az év eleje óta játsszák a magyar mozikban, az A hentes, a kurva és a félszemű az 1925-ös hírhedt Kodelka-gyilkosságot dolgozza fel. (A rendező a történetből 1985-ben már készített egy húszperces kisfilmet Léderer-ügy címmel.) Ahogy minden filmjében, ebben a fekete-fehér munkájában is a jó és a rossz ambivalenciája izgatta. További tervei között szerepel Szerb Antal Utas és holdvilág című könyvének, illetve Zoltán Gábor a XII. kerületi nyilasok rémtetteit bemutató Orgia című regényének filmre vitele.

A 21. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál zárónapján 2014-ben. (forrás: MTI/Kallos Bea)

Szász Jánost erős lélektani hatású filmjeiben a bűn érdekli, de mindig annak tükrében, hogy van jó is. Egy korábbi interjúban alkotásait haditudósításoknak nevezte, amelyekben a képeknek kell sugallniuk azt, amit a történet el akar mondani. Különösen Tarkovszkij és a svéd filmek voltak rá nagy hatással (a Witman fiúk forgatása előtt végignézte az összes Bergman-filmet), a magyar rendezők közül Fehér György inspirálta. 2000-ben Steven Spielberg és a Soa Alapítvány megbízásából készítette A holokauszt szemei című dokumentumfilmet, a téma feldolgozására rajta kívül négy világhírű rendezőt kértek fel. 

Rendszeresen rendez hazai és külföldi színházakban, Európában és a tengerentúlon is. Tanított és rendezett Amerikában, három évig a Harvard Egyetem és az American Repertory Theater közös színiiskolájában volt igazgató. 2000 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A legnagyobb klasszikusokat állítja színpadra, rendezett Miskolcon, a Bárka Színházban, több évadot töltött Nyíregyházán, dolgozott a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, s az utóbbi években rendszeresen Kecskeméten. Legutóbbi színházi munkája is az alföldi városhoz kötődik, Csehov Ványa bácsiját állította színpadra. Színházban többször is megrendezte orosz szerzők műveit, egy-egy klasszikust pályája során több alkalommal is.

Szász János munkássága elismeréseként 1995-ben Balázs Béla-, 2009-ben Fehér György-díjat kapott. 2001-ben érdemes művész, 2011-ben kiváló művész lett. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 1999-től az Európai Filmakadémia, 2001-től az Amerikai Rendezők Céhének (DGA) a tagja.