Részlet az egész életművet áttekintő kísérőfüzetből:

1945-ben felkérik a magyar filmgyártás beindítására és a filmművészeti oktatás megszervezésére. Ezt Radványi úgy oldotta meg, hogy egy nagyon aktuális filmet csinált Európa legfőbb problémájáról. »Filmünket a névtelen gyermeknek ajánljuk, azoknak a gyerekeknek, akiknek ez volt a sorsuk a történelmi idők országútjain, valahol Európában, valahol, ahol a háború vihara végigsepert, országokon, tájakon, embereken, életeken.« Már a prológusból rádöbbenhetett 1948 újévének napján a Nemzeti Apolló, az Átrium vagy a Corvin mozi lelkes nézője, hogy nem felejteni, szórakoztatni akaró kommerszfilmet fog látni, mint addig általában, hanem egy kordokumentumot. A Valahol Európában az európai irodalom nagy témáját, a háború utáni életérzést vitte filmre. Rossellini-filmek, a Paisà vagy a Németország, nulla évben, A Róma, nyílt város címu filmek „ikertestvére”, a Valahol Európában könyörtelen humorral, új, merész stílusban szólt szétbombázott városról, elárvult, bandákba verődött, éhező-garázdálkodó gyerekekről, a háború utáni létezés abszurditásáról. Arról a világhangulatról, amelyet egyidejűleg határoztak meg a félelmek, a pusztulás, az újjáépítésbe vetett utópisztikus hit, a rettenetes szegénység és a tettvágy. Radványi olyan régi, tapasztalt munkatársak mellett, mint az operatőr Hegyi Barnabás, vagy a forgatókönyvíró-vágó Máriássy Félix, sok fiatal, tehetséges tanítványát mozgósította. Az 1947 augusztusában Cseszneken és Várgesztesen zajló forgatáson részt vett szinte az egész filmfőiskola, többek között Makk Károly, Bacsó Péter, Herskó János, Hildebrand István, Illés György és sokan mások. A film nagyrészt külsokben, természetes körülmények között forgott, egyetlen megépített, és a célnak megfelelően visszarombolt műtermi díszlete a várbelső volt, ahol Harkányi Endre klasszikus jelenete is zajlott: „Könyörgöm, akasszuk fel!”