„Filmeztek Az Est szerkesztőségében. Néhány nappal ezelőtt Az Est szerkesztőségében hatalmas Jupiter-lámpákat szereltek fel, reflektorokat állítottak be a szobákba: filmfelvételek céljából. A szerkesztőség lüktető élete elevenedett meg azokban a jelenetekben, amelyeket nálunk fotografáltak a »Rabmadár« című film számára. A filmet Szekeres (Steinhard [helyesen: Steinhardt] Géza) filmvállalata forgatja most Budapesten, a Pedagógiai filmgyárban és egyik fontos jelenete: hogyan kerül a szenzáció — az újság révén, — a nagyközönség elé. Egy szerkesztőséget, tempós, izgalmas redakcióéletet kellett lefotografálni, s Az Est szívesen állott rendelkezésükre. A jelenet ott kezdődik, hogy a riporter lapzárta előtt betelefonál egy hírt. A hír végigrobog az írógép billentyűin, a lap szerkesztőjén, a nyomdán, rotációs gépeken át az újságárusig. A rikkancsok százai kiabálják néhány perccel az esemény után: — Az Est! Az Est! Ezt fotografálják Az Est szerkesztőségében és nyomdájában. A felvételeket szombaton fejezték be. A film főszerepeit Rákosi Szidi, Adalbert von Schlettow, Lissi Arna, Turay Ida és Kerékgyártó Olga játsszák, de szerepel Az Est szerkesztőségének sok jelen volt munkatársa, továbbá nyomdai személyzete és expedíciója is. A filmnek azt a részét, mely a szerkesztőségben játszódik le, mint a többit is, dr. Lázár Lajos és Sugár Pál rendezték, Décsi [helyesen: Bécsi] József fotografálta.” – adta hírül Az Est című újság 1929. július 24-ei számában.

Maga a napilap árulta el a Rabmadár 1929. november 21-ei bemutatója kapcsán, hogy a film nyitójelenetében látható szerkesztőségi nagyszobában a Magyarország gárdája dolgozik épp. Az Est-lapok, vagy ahogy akkoriban nevezték, Az Est-konszern a hazai három legjelentősebb – önállóan szerkesztett, de egymást kiegészítő – napilapot foglalta magába ekkorra már: az 1910-ben alapított Az Estet, melyhez a világháború után a lap tulajdonosa, Miklós Andor felvásárolta az addigra teljesen eladósodott Magyarországot, valamint 1920-ban a Pesti Naplót is. Az ifjú Szabó Lőrinc leendő apósa, Mikes Lajos szerkesztő révén került Az Esthez, 1921. augusztus 1-étől kezdett az újságnál dolgozni mint gyorsíró, stílusszerkesztő. A következő évben jelent meg első verskötete, a Föld, erdő, isten. Mikes 1923. május 6-án elindította Az Est-lapok irodalmi rovatát, így a fiatal költő az állással együtt további publikációs lehetőséget is kapott. Egészen 1926. július 1-ig volt a lapnál, amikor is egy leépítés során elbocsátották. A következő évben, 1927 októberétől azonban már újra a lapkonszern alkalmazottja, előbb a Pesti Napló, majd egy évvel később már a Magyarország szerkesztőségének a tagja. 1934-ben segédszerkesztőként a lap egyik vezetője lett, és egészen 1945-ig ez a szerkesztőség maradt a munkahelye.

1945-ig ez a szerkesztőség maradt a munkahelye

1926. május 1-én Az Est egy ingyenes reklámszámmal jött ki, mely nemcsak a lap addig elért eredményeiről számolt be, hanem betekintést engedett az olvasók számára a szerkesztőség munkájába, a lap megjelentetésének folyamatába is. Már a statisztikai adatok is azt mutatták, hogy Az Est-konszern a lapkiadás terén valóban az egyik legnagyobb vállalkozássá nőtte ki magát ekkorra: Az Est szerkesztőgárdája 61 tagból állt, a Magyarországnál 50-en, a Pesti Naplónál 42-en dolgoztak, összesen 85 írógép kattogott egy időben a Rákóczi út 54. szám alatti szerkesztőség szobáiban. A három testvérlap kiadóhivatali ügyeit a kiadóvállalat Erzsébet körút 18-20. szám alatti irodáiban 154 tisztviselő intézte, a nyomdai munkát pedig egy 127 tagú személyzet végezte a szintén a konszern tulajdonába kerülő Athenaeum nyomdában. 75 alkalmazott expediálta, azaz készítette elő a napi példányok terjesztését, 569 kihordó vitte ki az előfizetők lakására és sok száz rikkancs árusította őket az utcán. A lapokhoz havonta átlag 25 vagon, azaz 2500 mázsa papírt használtak fel. A telefonközpont a házi vonalakon kívül 12 fő- és 51 mellékvonalon fogadta a hívásokat, s a világ összes „kultúrországával” tartotta a kapcsolatot telefonon, illetve távírón keresztül. A konszern Bécsben a Kohlmarkton tartott fent saját szerkesztőséget. A terjesztést is hasonlóan széles körben végezték, vasúton és hajókon igyekeztek a példányokat eljuttatni „a világ minden országába”. Az Est büszke volt arra, hogy csak eredeti híreket közöl, nem ollózza a budapesti lapokat, törekszik arra, hogy mindig újat mondjon, hisz ez a napihír létértelme. Tudósítói, riporterei ott voltak mindenütt, ahol történt valami fontos, érdekes. 1918-ban az ő munkájuk eredményeképp született meg Az Est Film, a napilap hatalmas népszerűségnek örvendő mozgóképes illusztrációja, mely hétről-hétre mutatta be a legizgalmasabb híreket egészen a Tanácsköztársaság megalakulásáig. 

Az Est Lapok kiadóhivatala. Szabó Lőrinc a fenti ablaksorban jobbról a második ablak bal szélén látható (forrás: Fortepan/Magyar Bálint)

Az 1926-os reklámszám külön kiemeli, hogy Az Est igen korán felismerte a monstre bűnperekről szóló tudósítások jelentőségét. A világháborút és a forradalmakat követő években ugyanis mind a politikai, mind pedig a közgazdasági élet valamennyi eseménye előbb-utóbb a törvényszék elé került, hogy ott folytatódjon hatalmas főtárgyalások keretében, és nyerjen büntetőjogi befejezést. Ezt látván Az Est főszerkesztője úgy döntött, hogy az addig többnyire csak a lapok végén szerénykedő törvényszéki rovatot az első helyre teszi lapja hasábjain. Így kerültek címoldalra például a Tisza-per katonai és polgári főtárgyalásairól, vagy a proletárdiktatúra bűnein elégtételt vevő bírósági tárgyalásokról szóló tudósítások, melyekre így az egész világ felfigyelt. A törvényszéki palotában külön telefon állt rendelkezésére az óramű pontossággal és hihetetlen gyorsasággal dolgozó tudósítóknak, hogy azon jelenthessék a legfrissebb eseményeket. Az Est egyik tudósítója így írja le az ezt követő perceket:

Az Est Lapok

„Félegy előtt öt perccel. A legizgalmasabb pillanatok, az utolsó oldalak készülnek, másodperceken múlik, hogy százezrek kezében ott legyen pontos időben Az Est. Megszólal a nyomdai telefon: Még húsz sor megy! ... Szenzáció! Most veszik a gyorsírók. Negyedórával ezelőtt történt. Borzalmas gyilkosság Budapesten, vagy izgalmas jelenet a parlamentben, vagy fontos nyilatkozat, vagy külföldön történt, bécsi vagy berlini szerkesztőségünk jelenti, döntő esemény Genfben, Amundsen indul, valaki meghalt, rettenetes szerencsétlenség. Mindegy. Szenzáció és csak egy negyedórával ezelőtt történt a föld valamelyik pontján. És félóra múlva olvassák Az Est olvasói. Addig még tizenöt perces munka. 150 ember pillanatra összevágó hallatlanul izgalmas munkája. Mint egy óriási zenekar. Ha az egyik tagja egy másodpercet késik, felborul minden. Gyorsírók váltják egymást a telefonnál. Nyolc írógép kopog egyszerre. Húsz szedőgépből hullanak egyszerre az ólomsorok. Címszedők! Házi telefonokon értesíteni a géptermet, az expedíciót, az öntödét. Tördelik az oldalt. Préselni! Ólomlemezt önteni a matricáról. Rohanás! Beemelni a lemezt a rotációs gépbe. Indul a gép. Fehér papiros húzódik bele és hatalmas folyamban ömlik a gépekből ezer és ezer összehajtogatott újság. Rohannak velük az expedícióba. Liftek röpülnek, vezényszavak pattognak. Az expedícióban is pillanatokra megy a munka. Felkurblizott autók várnak a kapu előtt és háromnegyed egykor [indulnak a város] minden pontja felé és az állomásokra. Pár perc múlva százezrek kezében van Az Est, amelyben benne van a szenzáció, ami félórával azelőtt történt Budapesten, Bécsben, Berlinben, Genfben, Párizsban, Rómában vagy a Spitzbergákon.”

Szinte egy az egyben ugyanezt a jelenetet láthatjuk megelevenedni a Rabmadár című izgalmas bűnügyi történet kezdő képsorain, melyek pontos értelmezéséhez a Magyarország 1929. november 22-ei, fentebb említett cikke ad eligazítást. A tárgyalóterem ajtaját elállják az érdeklődők, Az Est munkatársa alig tud áttörni a tömegen. Blokkal és ceruzával a kezében rohan a telefonhoz, hogy leadja a tudósítást. Az Est telefonközpontjában telefonos kisasszony kapcsolja a szerkesztőséget, ahol gyorsíró gépeli a tudósítás szövegét. A felelős szerkesztő (Magyar Elek, aki 1901-ben lett a Magyarország belső munkatársa, majd 1917 decemberétől 1936 áprilisáig, nyugdíjazásáig felelős szerkesztője. A Pesti Naplóban 1928-tól éveken át Ínyesmester írói álnéven vezette a Fejezetek az ínyesmesterség köréből című gasztronómiai rovatot, amely minden vasárnap egy teljes újságoldalon jelent meg) a kéziraton jelzi a betűtípust, majd címet ad a cikknek. Ezután látható a szerkesztőségi szoba, ahol Szabó Lőrinc veszi át a gépelt szöveget a felelős szerkesztőtől és teszi kapszulába, hogy csőpostán keresztül a nyomdába küldjék. Ezután a szedőgép és a tördelőasztal látható, majd a kész oldal levonatát csőpostán keresztül visszaküldik a szerkesztőségbe. A felelős szerkesztő az oldalra, a fénykép helyére szignálja: Klisé [képek sokszorosítására készített nyomólemez], s máris kezdődhet a nyomtatás, indulhat a rotációsgép. Az Est elkészült példányai pedig szinte azonnal az utcán vannak, rikkancsok viszik szét az orvosnő bűnének drámai tárgyalásáról szóló cikkel a lap címoldalán.

Az Est feliratú itatós tapper (forrás: NFI)