Szülővárosa, a vajdasági Zombor az első világháború után került a Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz, a későbbi Jugoszláviához. Gyerekkorát Bácskában, Baján és Budapesten töltötte. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, 1942-ben a pécsi egyetemen doktorált, diplomamunkáját Közigazgatás és a filmjog címmel írta. Már hallgatóként a Független Színpadon volt segédrendező és díszlettervező, 1939-ben Szőts Istvánnal és Máriássy Félixszel a Hunnia Filmgyárba került gyakornoknak és forgatókönyvírónak. 1943-ban Szőts István társaságában forgatókönyvet írt Móra Ferenc Ének a búzamezőkról című könyvéből, de az Országos Nemzeti Filmbizottság ezt elutasította, a cenzúra miatt ekkor még másik filmes terve, Darvas József Szakadék című drámájának megfilmesítése sem valósulhatott meg. A második világháború után, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt Sarló Filmvállalatát vezette, majd a filmipar 1948-as államosítása után a Nemzeti Filmgyártó Vállalat ügyvezetője lett. A filmgyár rendezőjeként dolgozott, 1954-ig a Színház és Filmművészeti Főiskolán is tanított. 1965-66-ban a filmgyár filmszínészképző stúdióját igazgatta, 1963 és 1980 között a filmművészek és filmalkalmazottak szakszervezetének elnöki tisztét is betöltötte.

Ranódy László 1964-ben (forrás: MTI Fotó/Gere László)

Neve először társrendezőként szerepelt az első színes magyar film, az 1949-es Ludas Matyi címlapján. A rendezéssel a tapasztaltabb Nádasdy Kálmánt bízták meg, a filmet Hegyi Barnabás fényképezte, a címszerepet a húszéves Soós Imrére, a női főszerepet a tizenkilenc éves Horváth Terire osztották. (A filmet 2004-ben digitális technikával újították fel. Az első egész estés filmre kiterjedő hazai digitális színrestaurálás során több filmhibát nem lehetett szoftverrel kijavítani, a munkát manuálisan, kockánként kellett elvégezni, s a hangokat is helyreállították.) 1953-ban másodszor is társrendező volt Nádasdy és Szemes Mihály mellett a Föltámadott a tenger című, az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot feldolgozó monumentális történelmi tablóban. 

Első önálló munkáját 1950-ben Csillagosok címmel kezdte forgatni, de a forgatást félkészen leállították. A téeszesítésről szóló történet nem felelt meg a korabeli politikai elvárásoknak. Első megvalósult önálló rendezése 1954-ben a Hintónjáró szerelem című sikeres vígjáték lett. Két év múlva megvalósíthatta régóta dédelgetett tervét, filmre vitte Darvas József Szakadék című regényét, az alkotás nagydíjat érdemelt ki a Karlovy Vary-i filmfesztiválon. Határozott rendezői egyéniségének jellemzői - a friss valóságlátás, a humánus szellem, az emberközeliség, a szereplőkkel való mély együttérzés, a drámai hangvétel, a lírai stílus - a háború utáni megújuló magyar filmművészet fontos jegyeivé váltak. Ezt az olasz neorealizmus hatását tükröző, társadalmi körképet festő nagyvárosi történet (A tettes ismeretlen, 1957) és egy szintén Darvas-művön alapuló költői hangvételű szerelmi történet (Akiket a pacsirta elkísér, 1959) követte.

Ranódy László Tolnay Klári és Nagy Anna Cannes-ban, a Pacsirta bemutatóján 1964-ben (MTI/FRK)

Érett korszakában a Nyugat szerzőinek műveit álmodta filmre. 1960-ban Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét dolgozta fel, majd következett a Kosztolányi Dezső műve nyomán forgatott Pacsirta, amelyet Cannes-ban Arany Pálmára jelöltek, Páger Antal pedig alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Az 1966-os Aranysárkány ugyancsak Kosztolányi-feldolgozás, egy kisvárosi gimnáziumi tanár kálváriájáról, a Hatholdas rózsakert Babits Mihály önéletrajzi ihletésű műve alapján készült. 1976-ban Móricz Zsigmond Árvácska című regényét vitte filmvászonra. A mű operatőre Sára Sándor volt, a forgatókönyvet Elek Judit írta, a film több fesztiválon is, köztük Karlovy Varyban díjat kapott. Az Árvácska egy gyermeklány szenvedésekkel teli életét meséli el, témája az emberi kiszolgáltatottság és a humanizmus, a megalázottak és nincstelenek védelme. A főszereplő Czinkóczi Zsuzsát a rendező, aki felnőttként is jól értett a gyermekek nyelvén, hétezer gyerek közül választotta ki (ő fedezte fel többek között Moór Mariannát és Nagy Annát is). 

Ranódy szívesen fordult klasszikus szerzőkhöz, mert azt tartotta, hogy amíg eredeti irodalmi alapokat talál gondolatai kifejezésére, addig csak átdolgozóként nyúl a tollhoz. Filmes eszközökkel teremtette meg a regények, novellák hangulatát, ars poeticája az volt, hogy a rendező soha ne tolakodjon előtérbe. Művészetének jellemzője a nyugalom és a csend harmóniája, a kiegyensúlyozottság. Egész életében Kosztolányi lelki társának tartotta magát, 1980-ban A kulcs, Fürdés, és Kínai kancsó című korábbi tévéfilmjeit Színes tintákról álmodom címmel fűzte össze mozifilmmé.

A főszereplő és a rendező a Légy jó mindhalálig című film forgatásán, Debrecenben. A képen a korabeli szerkesztő jelölése látható. (forrás: MTI Fotó/ Miller Lajos)

Utolsó tervét, Zilahy Lajos Csöndes élet című művének filmre vitelét már nem valósíthatta meg, 1983. október 14-én Budapesten meghalt. Huszonhárom kész és félkész forgatókönyv maradt utána, köztük egy-egy Széchenyiről, illetve a két Bolyairól.

Művészetét 1956-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1969-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címben részesült. A centenárium alkalmából a Magyar Művészeti Akadémia emlékestet szervez Ranódy László tiszteletére szeptember 23-án.