Peter Lorre, a weimari korszak arca
Peter Lorre magyar származású amerikai színész, rendező 1904. június 26-án született Rózsahegyen (ma: Szlovákia), Löwenstein László néven.
Hatéves volt, amikor családja Bécsbe költözött. Itt kezdte színészi pályafutását és vette fel a művésznevét. Világhírűvé első hangosfilmje, Fritz Lang remekműve, az 1931-es M – Egy város keresi a gyilkost tette, amelyben ő alakította a gyilkost. Ma is az ő arca jut eszünkbe elsőként erről a filmről, amely a weimari korszak szimbolikus alkotásává vált.
M – Egy város keresi a gyilkost
„A film valódi középpontja maga a gyilkos. Peter Lorre felejthetetlenül alakítja, kissé gyermeteg kispolgárként, aki almát majszol az utcán és talán még egy légy megölésével sem volna gyanúsítható. Szállásadóasszonya, amikor a rendőrség kihallgatja, nyugodt és tisztességes személyként írja le albérlőjét. Kövér, inkább feminin, mint elszánt külsejű. Ragyogó képi eljárás szolgál morbid hajlamai jelzésére.” (Siegfried Kracauer: Caligaritól Hitlerig)
Galéria Peter Lorre születési bizonyítványával:
A nácik hatalomra jutása után Londonba menekült, itt Hitchcockkal dolgozott együtt, majd Amerikába emigrált. Hollywood egyik legismertebb és legkeresettebb karakterszínésze lett, közel 80 filmben játszott, jellegzetes külsejének köszönhetően elsősorban bűnözőket, excentrikus figurákat. Legismertebb filmjei A máltai sólyom (John Huston, 1941) és a Casablanca (Michael Curtiz, 1942), partnere mindkettőben Humphrey Bogart, akivel jó barátok is voltak. A háború után Németországban rendezőként is bemutatkozott.
1964-ben halt meg Los Angelesben.