Női cipők, amelyeket a film tett híressé
1. Audrey Hepburn és a balerinacipő (Funny Faces, 1957)
A híres balettcipő készítő mester, Salvatore Capezio utcára viselhető balerinája már 1949-ben feltűnt a Vogue címlapján, azonban a fazont igazán Audrey Hepburn hozta divatba néhány évvel később. Audrey Hepburn elég magas volt, nem volt szüksége tűsarokra, gyerekkorában balettozott is, és ami még fontosabb: élete végéig úgy nézett ki, mint egy balerina.
Elegáns, sudár jelenség volt, lapos cipőben is utánozhatatlanul kecses tudott lenni. Filmjeiben és a magánéletben a letisztult, visszafogott eleganciát képviselte: kedvelte a bárki számára elérhető, előnyös „kis fekete ruhát”, kevés ékszert, ellenben fél arcot eltakaró napszemüveget hordott. Hogy ez a stílus mennyire időtálló, mi sem bizonyítja jobban, hogy ikonikus szettjeit minden változtatás nélkül viselhetnénk ma – és viseljük is, mivel a divattervezők állandóan napirenden tartják. A Sabrinában (1954) középmagas sarkú cipőjével teremtett divatot („Sabrina-sarok”), majd következett a védjegyévé váló lapos balerina a Funny Faces-ben (1957). A Párizsban, a divat világában játszódó musicalban Hepburn Fred Astaire oldalán táncolhatott. Egy kékharisnyából lett modellt játszik, aki fekete ceruzanadrágban, fekete pulóverben és lapos cipőben népszerűsíti a kifutón „a minőség asszonyának” új stílusát. A filmben viselt rövid menyasszonyi ruhája sokunk szüleinek esküvői képeiről visszaköszön. Bár Hepburn ruháinak állandó tervezője filmjeiben és a privát életben is Hubert de Givenchy volt (a Sabrinától kezdve), de a balerinát nem ő, hanem a cipőkészítés dél-olasz zsenije, Salvatore Ferragamo tervezte számára. Eredeti terveit a firenzei Ferragamo Múzeumban őrzik.
Salvatore Ferragamo 1898-ban született Nápoly közelében, szegény, sokgyermekes családban. 11 évesen már cipészműhelyben dolgozott, első üzletét 13 évesen nyitotta. Nem sokkal később Hollywoodba ment és ott nyitott üzletet Hollywood Boot Shop néven. Filmekhez is tervezett cipőket (Tízparancsolat, A bagdadi tolvaj), majd a harmincas években hazatelepedett, Firenzében alapította meg divatházát. Sztárokat, királynőket öltöztetett, leghíresebb kliense Marilyn Monroe volt, de vevői közé tartozott Sophia Loren vagy Ingrid Bergman éppúgy, mint az angol királynő.
Ezt a Swarowski-kristályokkal ékesített darabot Marylin Monroe számára készítette. A Ferragamo Múzeum gyűjteményének egyes darabjai az Europeanán is megcsodálhatók.
2. Brigitte Bardot balerinája (És Isten megteremté a nőt, 1956)
Azt, hogy a lapos cipő egyáltalán nem aszexuális, mi sem bizonyítja jobban, hogy a balerina híve Brigitte Bardot is, aki a híres francia balettcipő-manufaktúra tulajdonosától, Rose Repettótól rendelte meg az új modellt. Azt kérte tőle, hogy olyan könnyű, kényelmes, ugyanakkor szexi cipőt tervezzen számára, mint a tánccipők (Bardot is balettozott). A modellt az És Isten megteremté a nőt című filmben vitte sikerre, Cannes-ban is ebben pózolt híres Simcája motorháztetején, az ugyancsak általa divatba hozott caprinadrággal viselve:
3. Séverine csatos cipője (A nap szépe, 1967)
Séverine (Catherine Deneuve) egy unatkozó nagypolgári feleség Luis Buñuel filmjében, aki kettős életet él: mint luxusprostituált, egy bordélyházban keres és talál kalandot, változatosságot. Deneuve filmben viselt ruháit Yves Saint Laurent, szögletes fémcsattal díszített cipőjét pedig a cipőtervezés francia géniusza, Roger Vivier tervezte. A Pilgrim névre keresztelt modell (‘zarándok’ – a Mayflower zarándokainak kalapján volt hasonló csat) az időtlen, klasszikus design mintapéldája. Igen visszafogott darab Viviertől, akire általában a különleges, egyedi formájú sarok és a barokkos díszítettség jellemző. Nem hiába nevezik a modelljeit „a cipők Fabergéjének”. Buñuel filmjéből kultuszfilm, a Pilgrim-cipőből pedig hatalmas piaci siker lett, 200 ezer párat adtak el belőle egy év alatt. Ez lett Vivier pályafutásának legnagyobb üzleti sikere. Változatai a retro-korszakban tovább élnek, bármikor vehetünk egy utánzatot (vagy akár egy eredetit, ha megengedhetjük magunknak), ha olyanok akarunk lenni, mint egy nagypolgári hölgy, akinek titkai vannak.
Roger Vivier (1907-1998)
egendás francia cipőtervező. Neki köszönhetjük az acéllal megerősített tűsarkat (1954), amely a definíció szerint kevesebb, mint egy négyzetcentiméteren érintkezik a talajjal. 1953-tól 63-ig a Dior vezető tervezője volt. Selyemmel, szaténnal kombinált, gyöngyös, hímzett, tökéletes sziluettű, a díszítettség ellenére harmonikus megjelenésű cipői összetéveszthetetlenek. Legalább annyira szobrok és ékszerek, mint cipők. Ő tervezte Erzsébet királynő koronázásán viselt lábbelijét. Vevői közé tartozott Josephine Baker, Katherine Hepburn, Marlene Dietrich és a Beatles.
4. Diane Keaton és az Oxford (Annie Hall, 1977)
Az eredetileg férfiak által hordott Oxford-cipő női változata a második világháború alatt jött divatba, első híres viselője Eleanor Roosevelt, az akkori first lady volt. A filmvilágban Marlene Dietrich és Katherine Hepburn is népszerűsítette ezt a fazont, amely rajtuk keresztül a laza elegancia, a szabadság szimbólumává vált. A hatvanas években az Annie Hallban Diane Keaton elevenítette fel, aki mindig szívesen illesztett nőiesen újragondolt férfi darabokat a ruhatárába: inget, bő nadrágot, karcsúsított, hajszálcsíkos zakót, nyakkendőt, ballont, kalapot. Diane Keaton igazi divatteremtő, aki nem fut a napi trendek után. A filmben is nagyrészt a saját ruháit viselte (miként az életben is Woody Allen élettársa volt akkoriban), és ugyanebben a stílusban öltözködik a mai napig. Ha tetszik ez a bohém, androgün stílus, íme egy hasznos lépésről-lépésre tanácsadás arról, hogy mit tegyünk, ha hasonlítani akarunk hozzá.
5. Egy másik tánccipő: a KED (Dirty Dancing, 1987)
Az 1987-ben alkotói által sem várt hatalmas sikert aratott a Dirty Dancing – Piszkos tánc, egy orvoscsaládból származó nagypolgári lány és a gazdag vendégek szórakoztatására szerződtetett táncosfiú egymásra találásának története, emlékezetes táncjelenetekkel és betétdalokkal (utóbbiak közül a The Time of My Life még azzal is büszkélkedhet, hogy Nagy-Britanniában ez az egyik legnépszerűbb zene a temetéseken.) Ez a film nemcsak a fiatal Patrick Swayze-t repítette a világhír felé, de egy időre ismét divatossá tette a KED-et, az első amerikai tornacipőt is, amit Baby (Jennifer Gray) a táncórákon visel. Az amerikai felsőbb osztályok már az 1860-as évektől viseltek kézzel varrott, fűzős vászon krokettcipőt. Az U.S. Rubber ennek olcsóbb változatát dobta piacra 1916-ban, ez lett az egyik első széles körben elterjedt tornacipőfazon. A neve a ’kid’ (gyerek) és a ’ped’ (láb) összevonásából ered.
6. Converse All Star
Egy másik tornacipő-változatról sem szabad megfeledkeznünk – nehezen is tehetnénk, hiszen ma találomra választott tíz fiatalból nyolc ezt viseli. Marquis M. Converse 1908-ban alapította meg a Converse Rubber Shoe Companyt a massachusettsi Malden városkában. 1915-ben elkészíti az első sportcipőjét, teniszezőknek. 1917-ben vezetik be a Converse All Star kosárcipőt, majd 1921-től alkalmazzák Chuck Taylor egykori kosárjátékost, aki a cipő értékesítője és nagykövete lesz. Az ő aláírása jelenik meg a cipőkön. A Converse All Star számtalan filmes megjelenésével egész honlap foglalkozik. Alább Sofia Coppola Marie Antoinette-jéből választottunk egy képet, amellyel több legyet/cipőt üthetünk egy csapásra. A háttérben látható Converse anakronisztikus kikacsintás abban a jelenetben, amelyben a frusztrált trónörökösné az édességek és ruhák halmozása mellett a cipőkben keres vigaszt. Egyben utalás a frissen házasodott fiatalasszony kamaszos, éretlen lelkületére. A csodálatos marcipán (vagy stílszerűen: macaron-) színű selyemcipellők tucatjait ugyanitt Manolo Blahnik tervezte.
7. Barbarella térd fölé érő csizmája (1968)
Az évek óta reneszánszát élő térd fölé érő csizma (overknee) filmes mintái bizonyítják, hogy ugyanaz a fazon milyen egymástől eltérő asszociációs bázist mozgathat meg. A Barbarella című erotikus sci-fiben a rendező, Roger Vadim akart a barátnőjéből, Jane Fondából Bardot-szerű szexszimbólumot faragni. A film „space age” jelmezeit az excentrikus spanyol tervező, Paco Rabanne alkotta meg. A film bemutatója idején nem aratott nagy sikert, de 1977-ben felújították és kultuszfilm lett. Barbarella, az univerzum királynője, az erős nő a feminizmus ikonográfiájába is bekerült.
A Pretty Womanben (1990) ugyanez a térd főlé érő plasztik csizma Vivian Ward (Julia Roberts) lábán az utcalányok hagyományos viselete, a hősnő múltjának, átalakulás előtti énjének szimbóluma a film első felében. A térd fölé érő csizma az utóbbi években újra főszerepbe került, ám a divattanácsadók ez esetben érthető módon arról adnak tanácsokat, hogy térdcsizmában hogyan ne nézzünk ki úgy, mint a Pretty Woman hősnője.
8. Beatrix Kiddo és az Onitsuka Tiger Mexiko 66 (Kill Bill, 2003)
A japán sportcipőmárka, az Asics forgalmát ugyancsak megnövelhette az érdeklődés, amelyet Beatrix Kiddo, a bosszúálló menyasszony cipője keltett. Maga a modell, a jellegzetesen keresztsávos Onitsuka Tiger a cégalapítóról kapta a nevét. Thai chihoz és más harcművészetekhez tervezték. A filmben látható sárga modell talpán „fuck u” felirat olvasható, a cipőboltban kapható darabok ezt nem követik.
9. Carrie Bradshaw és az ő imádott Manolói (Szex és New York, 1998-2004)
Rosszakarói szerint ez a sorozat mindenekelőtt a cipőkről szól, és van is ebben valami, hiszen a harmincas, egyedülálló városi nők egyik kedvenc tevékenysége a fogyasztás, és mi is lenne alkalmasabb tárgy erre, mint a cipő? A főszereplő és narrátor, Carrie Bradshow (Sarah Jessica Parker) újságírónő számára a cipő beszédtéma és életfilozófia. Kedvenc tervezője Manolo Blahnik. Amikor kirabolják, készségesen odaad mindent, a cipőt kivéve. Kis híján elájul, amikor a Vogue cipőtárában egy magassarkú Manolo Blahnik Mary Jane-t talál, amiről azt hitte, létezése csak városi legenda.
A film nyomán az akkor már valóban nem kapható modell (Manolo Blahnik Campari) után olyan tömeges érdeklődés jelentkezett, hogy 2009-ben Manolo Blahnik újra a piacra dobta. Sarah Jessica Parker neve alatt 2014-ben saját kollekció is megjelent, amelybe a MBC új változatát is beillesztette, tisztelgésül kedvenc tervezője előtt. A sorozatban viselt kedvenc darabjairól összefoglaló infografika is készült:
Manolo Blahnik – 1942-es születésű spanyol designer, a 21. század cipőtervezésének klasszikusa. Könnyű, elegáns, nagyon nőies cipőket készít, főként selyem és brokát felhasználásával.
10. Christian Louboutin piros talpú tűsarkúja
Utolsó példánk valójában kakukktojás, hiszen eddig olyan cipőkről beszéltünk, amelyek a filmek révén széleskörűen is elterjedtek. A sztárok kedvence, Christian Louboutin (1963) éppen ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogy méregdrága modelljei ne szivároghassanak le az átlagos halandók közé. Ennek érdekében pereskedett Yves Saint Laurent-nal éppúgy, mint a Zarával – egyértelművé téve, hogy kizárólagos jogot formál a piros talpú tűsarkú ötletére. (A szerényebb pénztárcájúak piros matricát is vehetnek a cipőjük talpára az interneten – ha elhiszik, hogy ez pótolja az eredetit.)
Ezek a cipők státusszimbólumok, az áruk 700 dollárnál kezdődik, leginkább a sztárok, celebek és a milliomosfeleségek engedhetik meg maguknak. Nem ritkán 15 centis sarkukkal „olyan magaslatokat képviselnek, amelyekre a nők fel akarnak jutni, hogy lássák őket, hogy lefényképezzék őket. Nincs bennük semmi intimitás, semmi titokzatosság. Inkább valamiféle urbánus szabadtéri színpadot jelentenek, mégpedig szándékosan” – írja róluk a luxuscipők finn etnográfusa, Mirja Tervo. A vörös szőnyegről sem hiányozhatnak, lelkes rajongói közé tartozik Christina Aguilera és Victoria Beckham éppúgy, mint Jennifer Lopez, Madonna, Kim Kardashian vagy Britney Spears. Ha filmekben látjuk feltűnni (például Szex és New York, Lucy), mindig a hangsúlyozott, kivételes nőiesség jelzése. Filmes vonatkozás az is, hogy 2012-ben Louboutinnek jutott a megtiszteltetés, hogy a Disney Hamupipőkéjének (1950) gyémánt kiadásához újratervezhette az üvegcipellőt, természetesen piros talppal.
Végül, akinek eddig egyetlen cipő sem volt ismerős, ne csüggedjen, a ráadást bizonyára mindenki felismeri, mert ez nem más, mint:
+1 Dorothy piros cipője (Óz, a csodák csodája, 1939)
Az idén éppen 75 éve készült mesefilmben a gonosz Keleti boszorkánytól zsákmányolt cipőt Dorothy (Judy Garland) viselte „végig a Sárgaköves Úton”. A varázscipellő, amely bárhová elrepíti a viselőjét, a könyvben eredetileg ezüstszínű volt, a producerek azért változtattak, mert így jobban ki tudták használni az új színes technika előnyeit. Jó döntés volt, hiszen Hamupikőke üvegcipője mellett ez lett a filmtörténet leghíresebb cipője. Így nemcsak a film, de a cipellő születésének kerek évfordulóját is megünnepli a világ: a hetvenedik évfordulóra egy amerikai ékszerész, Harry Winston például elkészítette a valódi gyémántokkal és rubinokkal ékesített hasonmását (az ára 3 millió dollár).
Az eredeti darabot „csak” rubinvörös, kézzel felvarrott flitterek díszítették teljes felületén, csatján strasszokkal. Mégis sokat ér, minden értelemben: a fennmaradt példányok egyikét 2000-ben 660 ezer dollárért ütötték le egy aukción, másik példányát egy kiállításról ellopták, sosem került elő, míg egy harmadikat a Amerikai Nemzeti Történeti Múzeumban állítottak ki. Még szerencse, hogy legalább tíz pár készült a forgatáshoz, különböző árnyalatokban: ezeket az egyes jelenetekben cserélgették a fényviszonyoktól és a kamera helyzetétől függően. További darabok készültek a dublőrök számára. A cipőt Robert Adria, az MGM vezető jelmeztervezője tervezte. Eredetileg keleties, felkunkorodú orrú változatban gondolkodott, de végül a modern divathoz jobban illeszkedő fazont választott, szerencsére – kései utódait mi is viselhetjük. Sajnos arra, hogy ha háromszor összeütjük a sarkunkat, a kívánt helyre repítene, nincs garancia.