Nepp az elsők között érkezett a Pannónia Filmstúdió műhelyébe az ötvenes évek végén az Iparművészeti Főiskola bábtervező szakáról. A bábok helyett a rajzfilmezést választotta. Az Iparművészeti Főiskolán a hatvanas évek derekán indított ős-animációs képzésen az ő tanítványa volt, a később kollégává érő Gémes József, Bleier Edit és Richly Zsolt. Nepp nevéhez fűződik több tucat sorozat és film forgatókönyve, rendezése, többek között a Gusztáv- és a Mézga-sorozat, a Hófehér és a Macskafogó forgatókönyve.

Pályája elején, a magyar animáció új hulláma kezdetén, számos rövidfilmet is rendezett, de jobb szeretett amolyan „mindenes” lenni, bedolgozni mások munkáiba háttértervezőként, íróként. Azt mesélik, fiókja tele volt frappáns filmötletekkel, humoros forgatókönyv-vázlatokkal. A Filmarchívumban őrizzük több, meg nem valósult sci-fi forgatókönyvét (Csongor és Tünde, További találmányok). Nevéhez számos, a közéletiséget és szórakoztatást csúcsra járató, hétköznapi helyzeteket kifordító groteszk gegfilm fűződik. Alább ezekből szemezgetünk.

Szenvedély (1961) című szkeccsének hőse a dohányzásról leszokni akaró ős-Gusztáv. Az ironikus csattanóval – a hőst végül mégsem a dohányzás öli meg, vesztét egy fejére eső virágcserép okozza. A rendező következő egyedi filmje, Mese a bogárról (1966) hasonlóan abszurd csattanóval zárul: a szürke kisembert, akit nemcsak a reggelinél az újságban olvasott rémhírek bosszantanak, de egy dongó is az őrületbe kerget, egyik fronton sem tud harcba szállni a nyugalmáért. A fölmentő sereg és vele együtt a helyzet megoldása egy kacsa személyében érkezik, aki váratlanul emberünk lakásában terem és bekapja a bosszantó rovart.

Nepp József (Fotó: MNFA)

Az általa képviselt abszurd, morbid humor az Öt perc gyilkosság (1966) című filmben ért csúcsra. A film a nézői igényeket mindenáron kielégíteni akaró mozifilmeket figurázza ki: az Öt perc gyilkosság, ahogy ez a címből is sejthető, egy véget nem érő sorozatgyilkosság, ahol az elkövetők dominószerűen válnak a következő gyilkos áldozatává a mozivásznon, majd pedig a nézőtéren is.

„Mindig felnőtteknek készítek filmet, nem tudok gyerekeknek mesét csinálni” – mondta egy pár évvel ezelőtt készült interjújában. Ennek eklatáns példája az állatszereplőkkel eljátszott zenés film, a Televízió megrendelésére készült Megalkuvó macskák (1979). A Hofi Géza és Koós János kabaréduettjére készített szatirikus rövidfilm a két macska reménytelen küzdelmét mutatta be a házat elárasztó egerek ellen. A Filmvilág korabeli kritikusa szerint a film „elvileg arról szól, hogy »ezért a pénzért« a fene strapálja magát egérfogással. Gyakorlatilag nyilván általánosabb eszmei-gazdaságpolitikai hátteret kell odaérezni a vörösben pompázó – farkincáját illetően némileg rókára emlékeztető – Hofi-macska, meg az intrikus képű, zöld-fekete csíkos Koós-macska mögé, de inkább csak utólag, mert vetítés közben a nézőnek túlságosan sok halaszthatatlan röhögnivalója akad.”

Nepp József filmjei máig „röhögnivalóval” szolgálnak a jelen nézői számára is, a kisember korlátoltságát pellengérre állító filmek aktualitása nem évült el.

Írások Nepp Józsefről a Filmkultúrán:
A magyar mozgókép mestere: Nepp József
A magyar animáció képről képre VI: Nepp, a „mindenes”