Az érettségi után a fővárosba ment, 1917-től két évet katonáskodott az első világháborúban, majd 1919-ben beiratkozott a jogi egyetemre. Tanulmányainak megkezdése előtt, nyáron még fellépett szülővárosában néhány műkedvelő előadáson, s ő lepődött meg legjobban, amikor a székesfehérvári színház táncos-komikusi szerződést ajánlott neki. Néhány hét múlva már a Sybill Petrovját énekelte, a fehérvári társulatban töltött három év szoktatta a szereptanuláshoz, a gyors felkészüléshez, a partnerekhez, a színpadhoz és a publikumhoz. A közönség rajongott, a színházak versengtek érte: 1922-től Kecskeméten, 1924-től Pécsen, 1925-től Nagyváradon, 1926-tól négy éven át Szegeden játszott. Táncos-komikus, bonviván szerepekben lett népszerű, s jóllehet a kritika korlátozott orgánumú művészként emlegette, mindig mindent el tudott játszani.

Páger Antal

1930-ban szerződött a fővárosba, az Andrássy úti Színházban és a Magyar Színházban töltött évad után, 1932-től öt éven át a Belvárosi Színház tagja volt. 1937-39 között a Vígszínházban már horribilisnek számító, fellépésenkénti 250 pengős gázsit kapott. A következő néhány évben inkább szerepekre szerződött, klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválót alakított, nem volt beskatulyázható. Azok közé a színészek közé tartozott, akiknek a közönség mindent elhisz, amit játszik. Drámai jellemformáló készsége, gesztusai pótolták kissé fakó, rekedtes hangját. „Minden figurámat, minden maszkomat a valóságból hoztam” – árulta el szerepformálásainak titkát. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé, a Piri mindent tud című film egyik főbb szerepét játszotta, az évtized közepén már sztárnak számított a filmen is, annak megfelelő gázsit is kapott.

Szerető fia, Péter (forrás: NFI)

A második világháború előtt a művészvilágban a jobboldali nézetek képviselője volt, antiszemita művekben is szerepet vállalt és bár egyik pártba sem lépett be, színészi hírneve botlásait is felnagyította. A politikából kiábrándult Páger 1944 augusztusában elmenekült a fővárosból, késő ősszel feleségével és két lányával együtt az országból is. A háború után idehaza mind a 112 filmjét irredentizmus vádjával indexre tették, forgalmazásukat betiltották. A színész tizenkét évig élt emigrációban, előbb Ausztriában, 1948-tól Argentínában, ahol 1951-ben az állampolgárságot is megkapta. Az ottani magyar színjátszó társaság vezetője és színésze volt, festészettel is foglalkozott, képei kiállításokon is szerepeltek. Igazi otthonra azonban sehol sem talált, és sokszor gondolt a hazatérésre. Végül kormányengedéllyel 1956 augusztusában érkezett meg Budapestre, felesége Argentínában maradt lányaikkal, a nagyobbik utóbb Magyarországra költözött. Páger hazatérésekor rettegett a várható megaláztatásoktól, de kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan.

A forradalom alatt ki sem mozdult a Gellért Szállóból, ahol átmenetileg lakott, nem akart belekeveredni semmibe. Nemsokára visszakapta budai villáját és filmezhetett is, 1957-ben Várkonyi Zoltán Sóbálvány című filmjében megkapta a professzor szerepét, s e film nemzetközi sikere után az akkori kultúrpolitika részéről elfogadottnak minősült. Első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta, Major Tamás és Keleti Márton azonban szóba sem állt vele. Páger ismét a Vígszínházhoz szerződött, a Szent István körúti társulatnál halála napjáig a színpadon volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.

Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. „...A mélységekből jöttem én, és elhatároztam, hogy egész életemben a legelhagyatottabbakért akarok küzdeni. Amikor jó néhány évtizeddel ezelőtt már sikeres színészként tartottak számon, egyszer csak belém vágott a felismerés, ha az otthoniakkal találkoztam, értem, éreztem őket, de nem tudom már a nyelvüket” – mondta 1962-ben.

Visszatérését követően csaknem száz tv- és játékfilm jelentős szerepét játszotta el, színpadi szerepei mellett. A hatvanas évek elejétől több filmsiker részese volt, mint Kéri építészmérnök a Fűre lépni szabadban, Tamburás a Hattyúdalban, Elnök Jóska a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta – megosztva Ugo Tognazzival – Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében.

Utószezon (fotó: NFI/Domonkos Sándor)

Az Utószezonban nyújtott alakításáért 1976-ban Velencében megkapta a legjobb férfi színész díját. A szakma és a közönség által is megbecsült művészként 1986. december 14-én hunyt el. Munkásságát 1963-ban kiváló művészi címmel, 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Makón, a Hagymaházban szobra áll, szülővárosának képviselőtestülete 2001-ben Páger Antal-díjat alapított. A kitüntetést, Páger Antal pecsétgyűrűjének pontos mását évente egyszer ítéli oda egy színésznek a szakmai kuratórium.