1884-ben született Huszton, apai és anyai ágon is Érmellékről származott. Édesapja, Szép Sámuel falusi néptanító volt. Végigjárta Magyarországot, végül az ország keleti részében telepedett meg. Egyes életrajzírói szerint már csak azért is olvasta annyit Petőfit, s azért is érezhető költészetén Petőfi hatása, mert az Alföld őt is megihlette. Járt iskolába Debrecenben, Hajdúszoboszlón és Mezőtúron is. Sehol nem tűnt ki a tanulmányi eredményeivel, de egyik magyartanára, Kolozsváry Aladár rendkívüli írói készséget fedezett fel benne, az ő segítségével jelent meg első verseskötete Első csokor címmel. 19 éves korában került fel Pestre, még le sem érettségizett. Élclapoknál közölt gúnyverseket, a Hétben szépirodalmat. Eközben a kávéházakban is befutott újságíróként. Vékony alakja hamarosan mindenki számára ismerős lett, szívesen ültek le hozzá. Röpke szerelmi kalandjai is voltak, de a nők között nem volt igazán népszerű. Aztán megnyílt az Andrássy úton az első pesti kabaré. Nagy Endre, a kabaré nem csak művészeti vezetője őt is állandó szerzőnek hívta, Medgyaszay Vilma volt jeleneteinek fő előadója.

Abban a néhány évben, míg a kabaré működött, Szép Ernő nemcsak kávéházakban költötte a vagyonát, hanem többé-kevésbé beutazta Európát is. Pletykás életrajzírói szerint egyszer annyira szerelmes volt, hogy kedvesét Szentpétervárig követte. Utazásairól gyakorta írt is. Egyre kedveltebb lett, ismerősei és olvasói szerették szerény, szelíd, empatikus stílusát, amely élőben és az írásaiban is megjelent. Versei is népszerűvé tették, 1912-ben a Nyugat jelentette meg az Énekeskönyv című verseskötetét.

Sok barátja volt: Adyval, Molnár Ferenccel is gyakran találkozott, Babits pedig kezdettől fogva nagy költőnek tartotta. Ennek ellenére nem vette túl komolyan magát. Az emberi viselkedés mozgatórugóit kutatta, és elkezdett színműveket írni. Közülük a leghíresebb a Lila ákác című színműve, egy prózai írásának az átdolgozása. Hatalmas siker lett – a mai napig is az. Budapest békebeli helyszínei jelennek meg benne, letűnt idők alakjaival: táncosnők, kártyások, éjjeli baglyok és szerelmi kalandjaik. Ezután több színművet írt, például a Patikát, amely akkora botrányt okozott, hogy a szerző egy időre Bécsbe költözött. A konzervatív kritikusok támadásai kicsit megviselték. Következő darabját, a Vőlegényt már sokkal békésebben fogadták. Soha nem házasodott meg, mindig többé-kevésbé magányos volt. Harmincas évek végétől a zsidótörvények miatt neve eltűnt az irodalmi lapokból.

Szép Ernő (forrás: Europeana/PIM)

A németek bevonulása után ki kellett költöznie addigi lakóhelyéről, a margitszigeti Palatinus Szállodából, ahol több mint három évtizedet töltött. A „Szálasi világ hatodik napján”, 1944. október 20-án egy Pozsonyi úti csillagos házból került egy sáncásó csoportba, onnan a deportálást előkészítő lépésként egy téglagyárba. Az odáig vezető utat gyalogosan tették meg, azt sem tudva, hogy hová viszik őket. Ezt a három hetet örökíti meg 1945-ben megjelent Emberszag című visszaemlékezése. Az események időpontjában már hatvan éves, de a rá jellemző játékossággal, szinte gyermeki rácsodálkozással írja le a testi és lelki megpróbáltatásokat, megaláztatásokat. Nem képes haragudni kínzóira, a nyilasokra, szinte csodálkozik, hogy egyes emberek képesek idáig süllyedni. Nem is mesél el mindent. A könyv ezekkel a szavakkal zárul: „November 9-ike volt, amikor hazakerültünk. Hogy másnaptól, november 10-től kezdve mi történt velem, meg mindnyájunkkal, azt már nem mesélem. Azt leírni és elhinni érzésem szerint nem is szabad. És amit meséltem idáig, azt is ’if you want, rememeber, if you want, forget’.” (Részlet az Emberszagból itt olvasható).

Lírikusként, prózaíróként és jelenetszerzőként azért is lehetett ekkora sikere (és a hetvenes évektől reneszánsza) mert művei fő ismérve a a mások megértése, az odafigyelés és empátia. Tandori Dezső egyik Szép Ernő-válogatáskötetben így ír róla: „ezek a parányiságok önmagukban nem is volnának érdekesek, de mi vagyunk azok, akik köröttük lábalunk, mi vagyunk ez az alak, aki a Szép Ernő művek középpontija...”

A Szép Ernő-jutalmat húga, Pogányné Szép Berta alapította. Évente a legjobbnak ítélt magyar dráma szerzőjének adományozzák a díjat; húsz éve pedig a legjobb elsőkötetes drámaírókat is díjazzák vele.