A Hunnia Biográf Társaságot a Vígszínház igazgatója, Faludi Miklós alapította 1911 nyarán, s az év végére felépíttette az első magyar filmműtermet. A rohamosan világvárossá fejlődő magyar főváros új színfoltja a Pannónia és a Sziget utca sarkán álló üvegcsarnok, ahol rövidesen megindult a munka, s francia operatőrök segítségével 1-2 felvonásos (200-300 méter hosszú) játékfilmek egész sora készült el Góth Sándor rendezésében, a Vígszínház művészgárdájának közreműködésével. A magyar filmgyártásban ekkoriban még nem alkalmaztak képközi feliratokat, a film kizárólag a képekre, és a szereplők gesztusnyelvére hagyatkozott. Még nem alakultak ki a látvány elemző felbontásának stiláris stratégiái, ezért az operatőrök a beállítások közül a színpadias totál plánt részesítették előnyben, melyben az arcjáték nem érvényesülhetett, s a színészek széles gesztusokkal, pantomimikus mozgással igyekeztek érthetővé tenni a történetet. Mivel ez a játékstílus inkább alkalmas a kacagás, mint a megrendülés kiváltására, a Hunnia Biográf filmjeinek kétharmada vígjáték, egyharmada az életkép és mesefilm műfajába sorolható.

A Hunnia Biográf filmjei közül sajnos csak egy maradt fenn, a Vendrey Ferenc, Makay Margit és Lenkeffy Ica főszereplésével készült Keserű szerelem. A cím a Hunyadi János keserűvízre utal, amellyel a Vendrey Ferenc által alakított öreg kérőt nevetségessé teszik. A korabeli szaksajtóban megjelent beszámolók alapján ítéletet alkotó filmtörténészeink kezdetlegesnek vélték a Vígszínház melléküzemága által gyártott filmeket, technikailag is igénytelennek, eladhatatlannak tartották őket, s ezzel a színvonaltalansággal magyarázták a Hunnia Biográf rövid életét és bukását. Erre azonban rácáfol, hogy a Keserű szerelem Franciaországból, francia címmel (La Purge – 'Hashajtó') került elő 2002-ben. A triviális történet külföldön is vevőre talált, sőt az utókor is megbecsülte: a filmet őrző francia archívum, Centre National de la Cinematographie érdemesnek tartotta, hogy a virazsírozott kópiát eredeti színeiben restaurálja.

Keserű szerelem, 1912: Vendrey Ferenc, Lenkeffy Ica, Makay Margit (forrás: MNF)

A Keserű szerelem rövid terjedelme ellenére komplett bohózat, a későbbi korszakok filmkomédiáinak előde. A történet egy lánykérés körül bonyolódik, végkifejlete happy end, s megjelennek benne a harmincas évek uralkodó motívumai, az eladó lányok, a lányai férjhez menésén izguló terebélyes és sárkánytermészetű anya, az engedékeny s a szerelmesekkel szövetkező apa, a tehetős, de koros és testes kérő, végül a pénztelen, de fess huszártiszt.

A film technikai színvonala magasabb, fényképezése igényesebb, beállításai változatosabbak, mint eddig a korabeli kritikák és filmtörténeti munkák alapján gondoltuk. A színpadias totál mellett second plánok és premier plánok is előfordulnak benne, a díszletek dekoratívak, a belső felvételek külsőkkel váltakoznak, a jeleneteket nemcsak stúdióban forgatták, hanem budapesti utcákon és egy kertben. A film beszínezése során következetes színdramaturgiát alkalmaztak.

A Keserű szerelemben a színészi játékstílus, feliratok híján valóban túlgesztikuláló és pantomimikus, ahogy ezt a filmtörténeti munkák írják, de az a találékonyság, amellyel a film alkotói egészen bonyolult helyzeteket képesek ezen a módon is gördülékenyen megértetni a nézővel, legalább annyira elismerésre méltó, mint amennyire mulatságos a mai néző számára ez a játékstílus. A Keserű szerelem valóságos csemege a régi filmek rajongói számára, melynek legfőbb varázsa éppen az, hogy a filmnyelv letűnt változatának emlékét őrzi.