Kann Gyula néven született 1887. március 19-én egy hatgyermekes budapesti zsidó családban. Szülei könyvelőnek szánták és kereskedelmi iskolába járatták, így csak titokban, esténként látogathatta Solymosi Elek színiiskoláját. Ennek elvégzése után, 1905-ben táncoskomikusként kezdte pályáját: Szabadkán, Lugoson, Zomborban, Makón, majd Nagyváradon játszott, ahol később, 1918-ban színházalapítással is megpróbálkozott. 1913-ban került Budapestre, a fővárosban rengeteg színházban és kabaréban megfordult, ekkor vette fel a Kabos művésznevet. 1919-ben feleségül vette a hadiözvegy Puhalag Máriát, akinek kislányát ettől fogva sajátjaként nevelte, majd 1920-ban megszületett közös fiuk is. Színészi munkája mellett 1929-1930-ban ő igazgatta a Fővárosi Művész Színház néven újjáalakított Operettet.

Még több kép a galériában:

Kabost a harmincas években a hangosfilmek avatták az ország kedvencévé. Olyan legendás produkciókban komédiázott, mint a Hyppolit, a lakáj, a Meseautó, az Ez a villa eladó, a Nászút fél áron, a Lovagias ügy. Ő volt a magyar filmgyártás legtöbbet foglalkoztatott művésze, nyolc év alatt 45 szerepet játszott el a kamerák előtt, miközben a főváros legjobb színházaiban is fellépett.

Egy ország leste szájáról a poénokat a moziban, és hitte, hogy a tréfamester az életben is éppen olyan szórakoztató. Kortársai szerint azonban keserű, kicsinyes ember volt, aki nem találta a helyét a világban. Amikor a reggeltől estig tartó hajsza után otthon, a fürdőkádban magába roskadva felhörpintette frissítő kávéját, gyakran ismételgette: "Majd éppen nekem fog sikerülni." Egész élete során úszott az adósságokban, egyenesbe jönnie soha nem sikerült, a számára rendkívüli népszerűséget hozó filmeket csak pénzkereseti lehetőségnek tekintette.

1938-ban az Andrássy úti Színházban lépett fel utoljára Magyarországon. Az első zsidótörvény után elfogadása után lehetőségei idehaza beszűkültek, s 1939 elején az erősödő antiszemitizmus elől az Egyesült Államokba emigrált. Az Újvilágban alkalmi fellépéseken szórakoztatta a magyarul tudó közönséget, filmszerepet nem kapott, a hétköznapisággal nem tudott megbarátkozni, két évig bolyongott a messzi idegenben. Egy brooklyni színház színpadán kapta első szívrohamát, de orvosai tanácsát figyelmen kívül hagyva tovább játszott, és a harmadik szívroham után kórházba került, ott halt meg tüdőgyulladásban 1941. október 6-án, alig 53 évesen. Egy New Jersey-beli kisvárosban, Emersonban a téves Kobas néven temették el, sírjára ezért csak jóval később bukkantak rá.

Kabos Gyula lányának címzett levele az emigrációból. Bővebben a levelekről itt lehet olvasni (forrás: NFI)

Földi maradványait 1996-ban hozták haza, és helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben. 1997-ben posztumusz Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremben részesült. A Soproni Petőfi Színház minden évben Kabos Gyula-díjat ad át egy színésznek a társulat szavazatai alapján, az évadban nyújtott teljesítményéért. Sikeres filmjei persze nem kerülhetik el sorsukat, újra megfilmesítik, színpadon játsszák őket.