Tizenöt évvel ezelőtt még CD-re írtunk mindent, de közben már tudatában voltunk annak, hogy ez a hordozó csak néhány évtizedig marad tartós. Ma már szinte minden fizikai tároló kezd kikopni az életünkből, emiatt pedig egy technológiailag bonyolult helyzettel kell szembenéznünk. Rick West, a Google adatmenedzsere szerint eljöhet az a pillanat, amikor többet fogunk tudni a 20., mint a 21. századról. Hiszen míg a digitalizáció során a 20. századi analóg forrásokat konvertáljuk digitális adatcsomaggá, addig a 21. századi források már eleve digitális hordozókon vagy felhőkben találhatóak, tehát jóval nagyobb veszélyben vannak, hiszen semmilyen analóg lenyomatuk nincsen. Más kutatók a 21. századot „információs fekete lyuknak” nevezik, mivel a most előállított digitális információkat lehet, hogy a későbbi gépek és programok már nem fogják tudni olvasni vagy dekódolni. Ez azt is jelentheti, hogy az összes információ, azaz egy egész évszázad történelme már nem lesz feltárható.

A Wikipedia belső szervere (forrás: Wikimedia Commons)

Meglepő módon, a világ legnagyobb techcégei a mai napig is egy furcsa, de megbízható hordozón tárolják az adataik egy részét: mágnesszalagon. Az IBM 1952-ben vezette be az első mágnesszalag-alapú adattároló rendszerét, még a korai számítógépek korszakában. Az akkor előállított szalag mai szemmel minimális megabájtnyi információt tudott tárolni, de egy mai technológiával készült mágnesszalag kazetta már akár több terabájtnyi információt is képes elraktározni. Ez akár száz vagy akár milliónyi könyv adatát is jelentheti. De nem csak az IBM, hanem a Google is hasonló mágnesszalagon tárolja az információkat. Bár míg általában a cégek felhőkbe telepítik az információs rendszerüket, addig a végső, biztonsági tárolás még mindig mágnesszalagon történik. Viszont ezek kapcsán is több probléma léphet fel: egyik a mágnesszalagok rohamos teljesítménynövekedése, a másik pedig a „bit rot”-ként nevezett jelenség (amely tulajdonképpen a software-ek bomlását, erodálását jelenti). Tehát az információ, ha nincs megfelelő körülmények között tárolva, vagy káros hatások érik, elkezdhet károsodni és lassan kitörlődni. Ez nem csak adatokat érinthet, hanem olyan szoftvereket, vagy akár videojátékokat is, amelyeket a későbbi korokban majd szeretnének elővenni, akár médiakutatási célokra, vagy hogy korábbi adathordozókat olvashassunk a segítségükkel.

Mágnesszalag (forrás: Wikimedia Commons)

Míg a floppy-lemezek a várható időtartama 10-14 év között van, a CD-k és a DVD-k időtartama ennél kevesebb. Eközben a kutatók igazából már a DNS-en történő adattárolás módszereit vizsgálják. A DNS már évmilliárdok óta tárolja az élethez szükséges kódokat és tárolási kapacitása akár petabájtokban is mérhető (1 petabájt ezer terrabájtnak megfelelő mértékegység). A Science Magazin szerint egy DNS-molekula grammja két teherautó méretének és súlyának megfelelő konténernyi információt tud megjegyezni. Ez annyi adatot jelent, amelyet az emberiség az eddig eltelt idő alatt összesen feljegyzett. De vannak olyan vélemények is, amely szerint nem kell csak vagy-vagy alapon gondolkozni a különböző adattárolási rendszerekről: pl. Kari Kraus, a University of Maryland in College Park professzora (aki nem mellesleg videojátékokat mentő projekteket vezet) azt fogalmazta meg, hogy nem érdemes ezt a kérdést ennyire fekete-fehéren nézni, hiszen a mai napig is vannak régi szöveteken fennmaradt festmények vagy antik építészeti romjaink, amelyek azt bizonyítják, hogy a fragmentumokból is sokat megtudhatunk a múltról. Nem biztos, hogy minden adat egyszerre vész el, és hogy ezeket egyáltalán nem lehet megmenteni.

Cikkünk a pri.org cikke alapján készült.