A magyar animáció gyöngyszemei a restaurátor szemszögéből

A gyakran ismételt kérdésre, hogy miben tér el egy animáció restaurálása az élőszereplős filmekétől, a Filmarchívum szenior restaurátora, Moldován Márton válaszol.

Valamennyi példa olyan rendszerváltozás előtt készült animációs rövidfilmből való, amely – újonnan felújított változatban – megjelent A magyar animáció gyöngyszemei című gyűjteményes DVD-n.

FLICKER  

A restaurálási folyamat ugyanúgy kezdődik mindkét filmtípus esetében: a restaurálási kellék kiválasztásával. Ez optimális esetben – amennyiben rendelkezésre áll – a kameranegatív, mint legteljesebb és általában leghibátlanabb anyag. Ennek digitalizálása után rögtön feltűnik az első különbség: a flicker nevű jelenség, vagyis a szomszédos képkockák közötti gyengébb-erősebb fényességkülönbség, azaz villogás. Ez a legtöbb animációs film készítési módja, a kockánkénti expozíció miatt sokkal látványosabb, mint egy élőszereplős film esetében, ahol folyamatosan exponál a kamera. A fenti példánál a kép „kisimítása” mellett arra is ügyelni kellett, hogy ne „simítsuk túl”, vagyis az átváltozás jellege maradjon robbanásszerű.

 Macskássy Gyula, Várnai György: Párbaj (1961, részlet)

ESŐKARC  

Ha egy régi kópia vetítésére gondolunk, mindig az esőkarc jut elsőként eszünkbe. Eltávolítási módja azonban sajnos sajátságos: a legtöbb képjavító program ugyanis nem tudja értelmezni az ún. „kétkockás” animációt, vagyis amikor egy-egy rajzot (vagy térbeli animációk esetében egy-egy beállítást) egymás után két filmkockán rögzít a kamera. Nemcsak az automatikus „koszkiszedés” nehezebb így (amikor is be lehet programozni, hogy a képkockákon lévő karcok helyett a környező képkockák tartalmából pótolja a karc által eltakart képrészletet), hanem a manuálisan végzett képtisztítás esetében is szinte minden kockánál meg kell adni a szoftvernek, hogy az előző vagy a következő kockából pótolja a karc helyét, mert a program magától nem jön rá, hogy egymás mellett két, szinte egyforma kocka van, és még beállítani sem lehet úgy.

Hernádi Tibor, Majoros István: Animália – Állatságok (1977, részlet)

KÓPIAMÁSOLAT
Ez ugyan nem specifikusan animációs probléma, de ebben az esetben pont előkerült, és látványos beavatkozást igényelt: ezt a filmet eredetileg 16 mm-es filmre forgatta az alkotó, Nagy Gyula. Amit viszont az Archívumban beszkenneltünk, az ennek a 35 mm-esre felnagyított változata volt, mert a kameranegatív már nem állt rendelkezésre. Jól látható a vártnál nagyobb szemcseméret, a különösen a kék csatornára jellemző képzaj, és a snittek végén található ugrás, ahol a kopírgépet megugrasztotta a ragasztás. Ezeket természetesen mind eltávolítottuk, hiszen rontják az élményt.

Nagy Gyula: Süti (részlet, 1984)

ELTÉRŐ HANGSÁV  
Végül egy más jellegű nehézség: Macskássy Katalin korszakos animációs dokumentumfilmjének eredeti kevert hangszalagján, amely ugyanolyan elsődleges kellék, mint a kameranegatív, szerepel egy riportrészlet, amely – vélhetőleg cenzurális okokból – az annak idején forgalmazásra készített filmkópiákban már nem volt meg (a filmből összesen két darab forgalmi kópia van az archívum állományában). Képanyag híján ez a mondat nem került bele a film lemezen megtekinthető és hivatalosan is forgalmazott változatába. A restaurálásnak ugyanakkor alapvető feladata, hogy minden lehetséges kelléket összeszedve rekonstruálja a legteljesebb változatot is. Így vált most az eredeti felvételi hangszalag digitalizálásával hozzáférhetővé a film cenzúrázatlan változata.  
Itt hallgatható meg a kicenzúrázott mondat:

Kapcsolódó cikkek: