Huszti Péter Budapesten született, ugyan nem színész családban, de mivel jogász apja több vidéki színház zenekarának is tagja volt, így kisgyerekként megérezhette a színház légkörét. Az apa egy idő után magára hagyta a családját, anyja egyedül nevelte őt és nővérét tisztviselői fizetéséből. Az igazi vonzódás a színészi pályához álmodozó kiskamaszként alakult ki benne, a budapesti Rákóczi Gimnáziumban már szerepelt irodalmi esteken, színielőadásokon. Véletlenül Várkonyi Zoltán rendező látta őt Tiborcként a gimnáziumi Bánk bán előadásban, s emlékezve az alakítására a rendezői szak helyett a színészit javasolta neki a felvételin. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1966-ban szerzett diplomát, ezután – bár osztályfőnöke, Várkonyi hívta a Vígszínházba – a Madách Színházhoz szerződött, ahol több mint 70 prózai darab főszerepét játszotta. A Madáchnak több évtizeden át volt hűséges tagja. Egész pályájára és magánéletére jellemző ez a kitartó hűség, feleségéhez, Piros Ildikóhoz is több mint negyven évi házasság fűzi. A színházba járó közönség figyelmét nem kerülte el a fiatal színész vonzó megjelenése, hamarosan zsákszámra ömlöttek hozzá a szerelmes levelek. Alkati adottságai révén a világirodalom és a magyar irodalom nagy klasszikus szerepeit játszhatta el, Hamletet, Lear királyt, Jágót az Othellóból, Lucifert Az ember tragédiájából. A közkedvelt színész sokoldalúságát jelzi, hogy az elmúlt évtizedekben vígjátékban, musicalben, sőt, operettben is bizonyított. 1964 óta filmezik, gyakran foglalkoztatja a televízió is, több mint száz tévé- és mozifilmben szerepelt, melyből legalább hetvenben fő- vagy jelentősebb szerepet játszott. Ismert filmje a Fekete gyémántok, a Fiúk a térről, az Imposztorok, a Szerelmi álmok, a Harminckét nevem volt, az Utazás Jakabbal, a Naplemente délben. Az 1980-as évektől rendezéssel is foglalkozik, nagy sikert aratott a Kedves hazug, A Sasfiók, Az ördög cimborája, a Hoppárézimi.

1968: Az Ez fantasztikus című musical próbáján (forrás: MTI Fotó: Fényes Tamás)

Saját bevallása szerint a legnagyobb kihívást Shakespeare figurái jelentették számára. Életében azt tekinti igazi ajándéknak, hogy különböző sorsokba élhette bele magát, alakíthatta azokat és azok is alakították őt. Ezek a sorsok mindig vele maradnak és erőt adnak nehéz helyzetekben, döntésekben. Szerinte akkor jó az előadás, ha a szereplők belső titkaikat, saját fájdalmaikat, örömeiket tudják „beletenni” szerepükbe, akkor talán a nézők is másképp mennek el a színházból, mint ahogy érkeztek. Számos színházról szóló cikk szerzője, hat könyvet írt, 1986-ban jelent meg a Királyok az alagútban, 1995-ben az Emlék-próba, 2004-ben a .sárból, napsugárból., 2009-ben a Kik vagytok, hé!, 2015-ben a Srác a kakasülőn, majd 2017-ben a Férfikor hajnalán című kötete. Pályájának kevésbé látható része oktatói tevékenysége. 1974-től tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (2000 óta Egyetemen), 1982 óta egyetemi tanári rangban, 2014-től az intézmény professor emeritusa.

Huszti Péter Az élet muzsikája című filmben (forrás: husztipeter.hu)

1988 és 2010 között ő vezette a színházi főtanszakot, 1994 és 2001 között rektor volt, jelenleg az egyetem Doktori Tanácsának elnöke. 1999-ben DLA (Doctor of Liberal Arts) fokozatot szerzett. Több nemzetközi fesztivál megrendezése kötődik hozzá itthon és külföldön. 1989-tól 1994-ig a Madách Kamara művészeti vezetője volt, 1998-tól 2001-ig Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. 2002 májusában Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség akkori minisztere őt nevezte ki az év végéig az új Nemzeti Színház megbízott főigazgatójává, de két hét múlva lemondott. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 2003-tól a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja. 2007 és 2012 között a Soproni Petőfi Színház munkájában művészeti tanácsadóként vett részt. Rendezett a Turay Ida színházban és a József Attila Színházban is. 2012-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választotta. Egy ideje már nem játszik, a rendezést, tanítást és az írást érzi kihívásnak.

Huszti Péter a Dániel című filmben (forrás: husztipeter.hu)

Munkássága elismeréseként 1974-ben Jászai Mari-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 2003-ban Hevesi Sándor-díjat kapott. 1982-ben érdemes művész, 2004-ben kiváló művész lett. 2002-ben Apáczai Csere János-díjban, 2006-ban az MTA Pázmány Péter Felsőoktatási díjban részesült oktatói tevékenységéért. 2006-ban Prima-díjat kapott. 2010-ben a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem díszdoktorának fogadta. 2014-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át, valamint a Nemzet Művésze díjban részesült. 2016-ban átvette a Színház- és Filmművészeti Egyetem Aranydiplomáját. 2017-ben Madách-díjjal ismerték el teljesítményét. 2018-ban a magyar művészet, az oktatás és a művelődés fellendítése terén szerzett kimagasló érdemei elismeréseként Corvin-lánc kitüntetésben részesült. 2019-ben feleségével, Piros Ildikóval megkapta a hódmezővásárhelyi önkormányzat alapította Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat.