Hit, illúziókkal – Andrássy Katinka

Andrássy Katinka lázadó arisztokratából lett „vörös grófnő”. Fiatal lányként romantikus, hősies életre vágyott, amit a nálánál 17 évvel idősebb Károlyi Mihály oldalán meg is talált, bár a romantika esetükben soha nem jelentett idilli körülményeket.

Régi történelmi családba született 1892. szeptember 20-án, nagyapja a kiegyezést tető alá hozó Andrássy Gyula volt. Apja korai halála után a négy Andrássy-lányt édesanyjuk új férje, a nagybátyjuk, ifjabb Andrássy Gyula nevelte fel, aki szintén miniszter volt. A közélethez ezer szállal kötődő családban a politika életforma volt, Katinka azonban nem ahhoz a táborhoz csatlakozott, amelyre családi hagyományai alapján predesztinálva lett volna. Kamaszkorában fellázadt a rideg nevelési módszerek, a szigorú szabályok, a feltétlen tekintélytisztelet ellen.

Andrássy Katinka 1920 körül (forrás: Wikimedia Commons)

Kalandvágyára jellemző, hogy később modellkedett, és filmben is szerepelt. Romantikus, hősies életre vágyott, amit a nálánál 17 évvel idősebb Károlyi Mihály oldalán meg is talált, bár a romantika esetükben soha nem jelentett idilli körülményeket.

A háromszáz éves ember című jótékony célokra ajánlott filmben fiatal arisztokraták szerepeltek, Andrássy Katinka alakította a főszerepet. Az 1914-ben készült film elveszett. (forrás: MNFA)

Későbbi férjét 1905-ben ismerte meg, de csak 1914-ben kötöttek házasságot. Párválasztása maga is lázadás volt, hiszen a legitimista Andrássyak és függetlenségpárti, polgári demokrata Károlyi politikai nézetei között nagy szakadék tátongott. Nevelőapja a két család nézeteinek közeledését várta a frigytől, de csalatkoznia kellett. Istenített férje oldalán az asszony a magyar progresszió, a polgári radikalizmus elkötelezett híve lett, aki kétszer is követte férjét a száműzetésbe. E két erős egyéniség, szuverén karakter egymáshoz csiszolódása nem lehetett könnyű – bár erre az ilyen szempontból tartózkodó memoárokban nemigen vannak utalások. Az együtt leélt évtizedek alatt a vadóc, akaratos fiatal lány és a nőcsábász hírében álló, középkorú, befolyásos politikus kapcsolata eltéphetetlen szövetséggé érett, amely elsősorban szellemi rokonságukon alapult: mindketten szakítottak a gyökereikkel, mindketten ragaszkodtak az elveikhez, és habozás nélkül lemondtak privilégiumaikról, ha így tartották helyesnek. Károlyi tapasztalatát jól kiegészítette felesége nyitottsága, kíváncsisága, szellemi frissessége, amelyet idős koráig megőrzött.



Magyarország első köztársasági elnökének özvegye. Férjéről beszél egy 1971-es híradóban

1918-ban ő lett az első magyar first lady. 1919 júliusában, férje lemondását követően Ausztriában, majd Svájcban éltek. Nagy nehézségek között nevelték három gyermeküket, mivel Károlyit Magyarországon a trianoni békeszerződés miatt bűnbaknak kiáltották ki, és hazaárulás vádjával vagyonelkobzással sújtották. A magyar arisztokrácia kiközösítette, felesége ápolta az otthoni kapcsolatokat, miközben beutazták egész Nyugat-Európát. A második világháború alatt már Londonban éltek, a család több tagja részt vett a németellenes ellenállásban: Katinka vöröskeresztes ápolónőként, sofőrként, Judit lánya de Gaulle katonájaként. 1939-ben repülőgép-balesetben meghalt talán legkedvesebb gyermeke, Ádám, aki az RAF, a brit légierő kiképzőpilótája volt. 1941-ben Dubrovnikban tragikus körülmények között bombatámadás áldozata lett szeretett húga, Klára, aki korábban belépett a csehszlovák kommunista pártba és szabotázsakciókban vett részt, s a brit titkosszolgálattal is kapcsolatban állt.

1946-ban Tildy Zoltán államfő és felesége fogadják a 27 évnyi emigráció után hazatérő Károlyi Mihályt és feleségét a köztársasági elnöki palotában (MAFIRT: Bass Tibor)

1945-ben rövid időre hazatérhettek. Miután törölték a Károlyit elítélő törvényt, 1947 nyarán párizsi nagykövetnek nevezték ki. Az újrakezdésbe vetett hit azonban illúziónak bizonyult, 1949-ben, Rajk László letartóztatását követően Károlyi lemondott, szakított a Rákosi-rezsimmel és másodszor is emigrációba indult. A dél-franciaországi Vence-ban telepedtek le. Károlyi visszavonultan töltötte utolsó éveit, itt is halt meg 1955-ben. Ekkor Katinka előtt még 30 hosszú év állt. Idejének egy részét a családjának szentelte, hiszen ekkorra már sok unokája volt, akik sok időt töltöttek a dél-franciaországi kúriában. De másra is jutott energiája. Nem hazudtolva meg önmagát, 65 évesen iratkozott be egy pilóta-tanfolyamra, emellett utazott is, Szicíliába, Afrikába. Legfontosabb feladatának azonban továbbra is férje emlékének ápolását, politikájának igazolását, megmagyarázását tekintette.

Károlyi Mihályné 1973-ban a Károlyi palotában (forrás: MTI Fotó/Molnár Edit)

A hatvanas évek elejétől egyre többet látogatott haza, 1962-ben részben hazatelepült, megosztotta idejét régi és befogadó hazája között. Itthon újra a – ma a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó – Károlyi-palota egyik szárnyában lakott. Károlyi újratemetése, politikai rehabilitálása után minden lehetőséget megragadott férje emlékének ápolására. Minden koszorúzáson, megemlékező rendezvényen részt vett, két memoárja mellett (Együtt a forradalomban, 1967, Együtt a száműzetésben, 1969) történelmi folyóiratokban is publikált. A másik özvegy, Rajk Júlia mellett körülötte is szerveződött a későbbi rendszerváltó ellenzék. A nyolcvanas években Vence-ben létrehozta a Károlyi Mihály Alapítvány művésztelepét, ahol tehetséges fiatal művészek dolgozhattak.

1984-ben Kovács András nagy sikerű filmet készített róla A vörös grófnő címmel, amelyben a címszerepet Básti Juli, Károlyi Mihályt Bács Ferenc alakította, de a film utolsó perceiben személyesen is megjelent, és a forgatókönyv írásához is hozzájárult megjegyzéseivel, tanácsaival.

93 évesen, 1985. június 12-én halt meg a dél-franciaországi Antibes-ban.