Régi történelmi családba született 1892. szeptember 20-án, nagyapja a kiegyezést tető alá hozó Andrássy Gyula volt. Apja korai halála után a négy Andrássy-lányt édesanyjuk új férje, a nagybátyjuk, ifjabb Andrássy Gyula nevelte fel, aki szintén miniszter volt. A közélethez ezer szállal kötődő családban a politika életforma volt, Katinka azonban nem ahhoz a táborhoz csatlakozott, amelyre családi hagyományai alapján predesztinálva lett volna. Kamaszkorában fellázadt a rideg nevelési módszerek, a szigorú szabályok, a feltétlen tekintélytisztelet ellen.

Andrássy Katinka 1920 körül (forrás: Wikimedia Commons)

Kalandvágyára jellemző, hogy később modellkedett, és filmben is szerepelt. Romantikus, hősies életre vágyott, amit a nálánál 17 évvel idősebb Károlyi Mihály oldalán meg is talált, bár a romantika esetükben soha nem jelentett idilli körülményeket.

A háromszáz éves ember című jótékony célokra ajánlott filmben fiatal arisztokraták szerepeltek, Andrássy Katinka alakította a főszerepet. Az 1914-ben készült film elveszett. (forrás: MNFA)

Későbbi férjét 1905-ben ismerte meg, de csak 1914-ben kötöttek házasságot. Párválasztása maga is lázadás volt, hiszen a legitimista Andrássyak és függetlenségpárti, polgári demokrata Károlyi politikai nézetei között nagy szakadék tátongott. Nevelőapja a két család nézeteinek közeledését várta a frigytől, de csalatkoznia kellett. Istenített férje oldalán az asszony a magyar progresszió, a polgári radikalizmus elkötelezett híve lett, aki kétszer is követte férjét a száműzetésbe. E két erős egyéniség, szuverén karakter egymáshoz csiszolódása nem lehetett könnyű – bár erre az ilyen szempontból tartózkodó memoárokban nemigen vannak utalások. Az együtt leélt évtizedek alatt a vadóc, akaratos fiatal lány és a nőcsábász hírében álló, középkorú, befolyásos politikus kapcsolata eltéphetetlen szövetséggé érett, amely elsősorban szellemi rokonságukon alapult: mindketten szakítottak a gyökereikkel, mindketten ragaszkodtak az elveikhez, és habozás nélkül lemondtak privilégiumaikról, ha így tartották helyesnek. Károlyi tapasztalatát jól kiegészítette felesége nyitottsága, kíváncsisága, szellemi frissessége, amelyet idős koráig megőrzött.

1918-ban ő lett az első magyar first lady. 1919 júliusában, férje lemondását követően Ausztriában, majd Svájcban éltek. Nagy nehézségek között nevelték három gyermeküket, mivel Károlyit Magyarországon a trianoni békeszerződés miatt bűnbaknak kiáltották ki, és hazaárulás vádjával vagyonelkobzással sújtották. A magyar arisztokrácia kiközösítette, felesége ápolta az otthoni kapcsolatokat, miközben beutazták egész Nyugat-Európát. A második világháború alatt már Londonban éltek, a család több tagja részt vett a németellenes ellenállásban: Katinka vöröskeresztes ápolónőként, sofőrként, Judit lánya de Gaulle katonájaként. 1939-ben repülőgép-balesetben meghalt talán legkedvesebb gyermeke, Ádám, aki az RAF, a brit légierő kiképzőpilótája volt. 1941-ben Dubrovnikban tragikus körülmények között bombatámadás áldozata lett szeretett húga, Klára, aki korábban belépett a csehszlovák kommunista pártba és szabotázsakciókban vett részt, s a brit titkosszolgálattal is kapcsolatban állt.

1946-ban Tildy Zoltán államfő és felesége fogadják a 27 évnyi emigráció után hazatérő Károlyi Mihályt és feleségét a köztársasági elnöki palotában (MAFIRT: Bass Tibor)

1945-ben rövid időre hazatérhettek. Miután törölték a Károlyit elítélő törvényt, 1947 nyarán párizsi nagykövetnek nevezték ki. Az újrakezdésbe vetett hit azonban illúziónak bizonyult, 1949-ben, Rajk László letartóztatását követően Károlyi lemondott, szakított a Rákosi-rezsimmel és másodszor is emigrációba indult. A dél-franciaországi Vence-ban telepedtek le. Károlyi visszavonultan töltötte utolsó éveit, itt is halt meg 1955-ben. Ekkor Katinka előtt még 30 hosszú év állt. Idejének egy részét a családjának szentelte, hiszen ekkorra már sok unokája volt, akik sok időt töltöttek a dél-franciaországi kúriában. De másra is jutott energiája. Nem hazudtolva meg önmagát, 65 évesen iratkozott be egy pilóta-tanfolyamra, emellett utazott is, Szicíliába, Afrikába. Legfontosabb feladatának azonban továbbra is férje emlékének ápolását, politikájának igazolását, megmagyarázását tekintette.

Károlyi Mihályné 1973-ban a Károlyi palotában (forrás: MTI Fotó/Molnár Edit)

A hatvanas évek elejétől egyre többet látogatott haza, 1962-ben részben hazatelepült, megosztotta idejét régi és befogadó hazája között. Itthon újra a – ma a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó – Károlyi-palota egyik szárnyában lakott. Károlyi újratemetése, politikai rehabilitálása után minden lehetőséget megragadott férje emlékének ápolására. Minden koszorúzáson, megemlékező rendezvényen részt vett, két memoárja mellett (Együtt a forradalomban, 1967, Együtt a száműzetésben, 1969) történelmi folyóiratokban is publikált. A másik özvegy, Rajk Júlia mellett körülötte is szerveződött a későbbi rendszerváltó ellenzék. A nyolcvanas években Vence-ben létrehozta a Károlyi Mihály Alapítvány művésztelepét, ahol tehetséges fiatal művészek dolgozhattak.

1984-ben Kovács András nagy sikerű filmet készített róla A vörös grófnő címmel, amelyben a címszerepet Básti Juli, Károlyi Mihályt Bács Ferenc alakította, de a film utolsó perceiben személyesen is megjelent, és a forgatókönyv írásához is hozzájárult megjegyzéseivel, tanácsaival.

93 évesen, 1985. június 12-én halt meg a dél-franciaországi Antibes-ban.