A nyitófilm, a Nincs hová bújnod legalább három felkiáltójelet érdemel. Rendezője, a szíriai kurd származású, Norvégiában élő Zaradasht Ahmed szülőhazájában forgott, IDFA fődíjat nyert filmjének hőse és részben operatőre is Nori, ápoló a jahwalai kórházban. Feleségével és négy gyermekével viszonylag békés körülmények között vészelte át az iraki háborút és az amerikai megszállást, és amikor 2011 végén Obama elnök kivonta az országból az amerikai csapatokat, végre jobb életet remélt. De nem így történt: napjainkig tartó, pusztító polgárháború tört ki. Noriék az Irak központi részén található, Halál háromszöge néven elhíresült térségben a kurd Peshmerga és az ISIS harcoló alakulatai közé szorultak. A kötelességtudó Nori mindaddig kitartott, ellátta a sebesülteket, míg a kórházat is le nem rombolták. A filmben a legiszonyatosabb nem a vér, a harcok látványa, hanem az, ahogy a főhős apró gyerekei magától értetődő természetességgel veszik át a kamerát a menekülő család autóját vezető apjuktól, s dokumentálják tovább a felfoghatatlan iszonyatot. Vagy ahogy háborúst játszanak. Ahogy a vidám, életigenlő, segítőkész Nori lefogy, a szemei óriásira tágulnak. Végignézni, ahogy fokozatosan összeomlik. 

További vetítések:
Toldi 11.16. csütörtök 20.15
Művész 11.19. vasárnap 19.30

Andrei Dăscălescu A Petrilla bolygója jóval békésebb vidékre, a „csak” anyagilag tönkrement bányászfaluba, az erdélyi Petrillába visz el bennünket. A történet a mi Ózd-sagánkkal nem pusztán szimbolikusan kapcsolódik össze: az egyik itteni bányát 1984-től ugyanaz a cég, a Rima birtokolta. A Zsíl-völgyi bányászokat nem sikerült olyan gyorsan kiakolbólintani munkahelyükről, mint magyar sorstársaikat, az utóvédharcok napjainkig tartanak. A rendező aktivista filmjével a bányaépületek lerombolása ellen küzdő civileknek akart segíteni. Megmutatja, hogy képes néhány lelkes lokálpatrióta zéró költségvetésből tudatosító kampányt szervezni – s csodák csodájára sikerül is valamit elérniük. Központi figurája Ion Barbu, egy karikaturista, képzőművész, kultúraktivista, s nem utolsósorban egykori bányamérnök – igazi karizmatikus ember. Happeningekkel toboroz híveket annak az eszmének, hogy Petrilla legalább muzeálisan megmaradjon. Ipari műemlékké szeretné nyilváníttatni az üzemépületeket, amit az EU-s és állami pénzekből erőszakosan „zöldítő” – valójában a szanálásra szánt támogatási pénzeket elsinkófáló – politikusok természetesen igyekeznek megakadályozni, a semmibevevéstől a nyílt karhatalmi támadásig terjedő eszközökkel. Barbu és harcostársai legerősebb fegyvere a humor – ezt szerencsére a korrupció sem képes elvenni.

Vetítés:
Trafó 11.17. péntek 18.00

A kongói Dieudo Hamadi Ezredes mama című filmje a rettenetes helyzetekből kihozható lehetséges jót mutatja meg. Honorine Munyole negyvenes özvegy, négy saját és három örökbefogadott gyerekkel. Kis rendőri egysége a háború sújtotta régiókban a nők és a gyerekek védelmét látja el. Bukavuban a nők kétségbeesetten sírnak, amikor az ezredesasszonyt Kisanganiba helyezik át. A ház, ahova beköltözik, szinte romos, kaotikusak az utcák, az emberek kétségbeesettek, megalázottak, szegények. Az asszony egyenruhában, határozottan, karján elmaradhatatlan retiküljével dönt, intézkedik, és megoldja, amit lehet. A magukra maradt, hajléktalan asszonyoknak tetőt kerít a fejük fölé, szó szerint, mert semmi más nincs a házon és a házban. Kis egységével kihallgatásra visz egy mostohaanyát, aki brutálisan bántalmazta férje kislányát, rajtaüt egy álprófétán, s kiszabadítja az ördögűzés áldozatait, a gyerekeket, akiktől meg akart szabadulni a család. A Berlinalén, ahol a film debütált, a film rendezője több díjat is kapott, teljesen megérdemelten.

Vetítések:
Toldi 11.16. csütörtök 18.00 (a film után beszélgetéssel)
Művész 11.17. péntek 16.00

Az ugyancsak Berlinben bemutatott A per: Oroszország Oleg Szencov ellen arra a műfaji dilemmára is lehetséges érvként szolgálhat, hogy a dokumentumfilm megengedi-e a politikai állásfoglalást abban a helyzetben, amikor még a kísérlete is életveszélyes volna a tisztán oknyomozó eszközök használatának. A rendező, Askold Kurov riport formában járja körül Ukrajna függetlenségének, a Krím lerohanásának témáját, a film középpontjába a krími születésű ukrán filmrendező, Oleg Szencov perét állítva. Szencovot, az Euro-Majdan aktivistát 2014. májusában tartóztatta le az orosz titkosszolgálat. Oroszországba hurcolták, s azzal vádolták, hogy hidakat, távvezetékeket és egy Lenin-szobrot akart csoportjával megsemmisíteni. Szencov a tárgyaláson önmaga védőügyvédjeként tényekkel cáfolta a terrorizmus vádját, különösen annak csoportos formáját. 2015. augusztusában mégis 20 év börtönre ítélték. A koncepciós per során a Szencov ellen tanúskodók kényszer hatására vallottak, s még így sem tudott a vád elégséges bizonyítékot felvonultatni. Az ítélet szerint terrorizmusért húsz év, Szibériában letöltendő börtönbüntetésre ítélt férfi 2035-ben, 57 évesen szabadul, de reméli, hogy ügyében nem ez az utolsó szó.

Vetítések:
Toldi 11.18. szombat 19.30
Kino 11.19. vasárnap 16.00 – a vetítés után mindkét alkalommal beszélgetés a film producerével

A nem felkiáltójeles filmek közül mindenképpen érdemes megnézni a Verzión mindössze egyszer látható A Polgár lányokat, amely nem véres, de következetességükben figyelemre méltó életstratégiákat jár körül. A filmet részletesebben itt ajánlottuk. 

Vetítés:
Művész 11.17. péntek 18.00

És nem szabad kihagyni az ázsiai szekciót, amit a térség filmjeinek kiváló ismerője, Vincze Teréz filmesztéta így ajánl figyelmünkbe: „Azt nem mondhatnám, hogy a Verzió idei ázsiai filmjein sokat fogunk nevetni, vagy ha nevetünk is, nem tiszta szívből. Azonban abban biztos vagyok, hogy nagy kár lenne kihagyni e filmeket, mert olyan világokat tárnak fel nézőik előtt, amelyeket magunktól elképzelni sem tudnánk.”

14. Verzió Emberi Jogi Film Fesztivál
2017. november 14-19.