Szülei mindketten a holokauszt túlélői, akiknek háború utáni, svédországi találkozását 2014-ben a Hajnali láz című filmjében mesélte el. Már a gimnáziumi évek alatt a filmrendezésről álmodozott, de a színművészeti főiskolára nem vették fel. 1966 és 1971 között az ELTE magyar-orosz szakát végezte el, közben amatőrfilmes volt. Diplomájának megszerzése után a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában rendezőasszisztensként, majd rendezőként dolgozott, rövid anyagokat készített a híradók számára, amelyeket akkoriban a játékfilmek előtt vetítettek. Itt tanulta ki a szakmát, de saját értékelése szerint még sokáig meghatározta pályáját, hogy nem volt filmrendezői diplomája. A televízióban is készített dokumentumfilmeket, részt vett az Éretlenek című tévésorozat, a Nagy Könyv és a Show-bálvány sorozatok rendezésében.

Számos színházban dolgozott, a Pinceszínház művészeti vezetője volt, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetem (korábban Budapesti Kommunikációs Főiskola) tanára. Első játékfilmjét 1984-ben a Hunnia Filmstúdióban forgatta, az Uramisten egy kiöregedett illuzionista (Feleki Kamill) és egy fiatal, sikertelen artista (Eperjes Károly) története, akinek egyetlen lehetősége, ha megszerzi az öreg szabaduló-művész titkát. (A mű forgatókönyvét, miként későbbi alkotásai esetében is, ő maga írta.) A két évvel később készült Szamárköhögés, amely az 1956-os forradalom három hetét idézi fel gyerekek nézőpontjából, számos nemzetközi elismerés mellett 1987-ben a montreali filmfesztiválon elnyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) díját, tavaly a Filmarchívum által restaurált és digitalizált változatban játszották le a Magyar Filmhét programjában.

Szamárköhögés (Gárdos Péter, 1986) (forrás: MNFA/Hegyi Gábor)

A rendező 1989-ben forgatta A hecc című játékfilmjét, amelynek hősével ismeretlenek űznek kegyetlen tréfát, az 1992-es A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire egy házasság felbomlásának története, A brooklyni testvér (1994) egy testvérpárról szól, melynek Amerikába disszidált tagja furcsa kéréssel érkezik itthon maradt öccséhez. A Kairóban díjazott, 2001-ben készített Az utolsó blues egyetlen nap játszódik, amikor kettős életet élő fiatal főhősének élete fordulóponthoz érkezik. A három évvel későbbi A porcelánbaba egymásba fonódó jelenetek sora az emberségről és embertelenségről, az alkotásért megkapta a 36. Magyar Filmszemlén a legjobb rendezésért járó díját. Az igazi Mikulás (2005) december 6-án játszódik, egy reklám Télapó és egy szökött intézeti kislány megkapó találkozását meséli el. A Kosztolányi-novella alapján 2009-ben készült Tréfa az első világháború előestéjén játszódik egy kisvárosi egyházi iskolában, a film hangulata Ottlik Iskola a határon című művét idézi. A többségében amatőr szereplőkkel forgatott filmért a Magyar Filmszemle legjobb rendezésért járó díja mellett számos külföldi fesztiváldíjat is átvehetett. 

A Porcelánbaba forgatási helyszínén Kunszentmártonban (forrás: MTI Fotó/Kollányi Péter)

2010-ben jelent meg a szülei egymásra találását feldolgozó Hajnali láz című „poszt-holokuaszt szerelmi regénye”. Svédországi levelezésük édesapja halála után került kezébe, akkor szembesült egyszerre megrázó és felemelő történetükkel, amely az ő jellemzése szerint az újrakezdés, a kitartás, az élni akarás és a határtalan szerelem története. A könyvet harminc nyelvre fordították le, 2017-ben elnyerte a francia, angol és német könyvtárak és médiatékák vezetőiből álló zsűri által odaítélt Prix d'Europe díjat. A regényből készült filmet 2015-ben mutatták be, s a várnai nemzetközi filmfesztiválon a legjobb rendező díját kapta. Egyszer azt nyilatkozta: „Ha eddigi filmjeim tematikáját nézem, valahogy mindig a családi legendákhoz tértem vissza. Talán nem véletlenül.” Számos nemzetközi és hazai elismerése között 1989-ben Balázs Béla-díjat kapott, 2008-ban pedig Budapest-díjban részesült.