Müllert, aki demenciát okozó Binswanger-betegségben szenvedett, kedden érte a halál amszterdami otthonában – közölte Herman Verschuur a Holland Operatőrök Társaságától. Az operatőr nevéhez olyan filmek fűződtek, mint Az idő múlása, az Amerikai barát vagy a Párizs, Texas Wenders rendezésében, akinek tucatnyi produkciót készített. De ő fotografálta az Alex Cox rendezte Segítő kezeket, William Friedkin Élni és meghalni Los Angelesben című filmjét vagy a Veszett kutya és Glóriát John McNaughtontól. Jarmusch egyszer elmesélte, hogy Müller tanította meg improvizálni és arra, hogyan ragadja meg a pillanatot. „Sokat tanultam tőle a színekről is, és arról, hogyan hatnak az ember érzelmeire, vagy hogyan változik az ég 10 másodpercenként egy varázslatos órában és alakulnak át az árnyékok” – idézte fel Jarmusch 2016-ban a The New York Timesnak. Jarmusch-sal forgatta a Törvénytől sújtva, a Mystery Train, a Halott ember, a Szellemkutya, valamint a Kávé és cigaretta című filmeket is. 

Robby Müller

Müller 1940-ben született Curacaóban, a Holland Antillákon. 1953-ig Indonéziában élt a családjával, majd Amszterdamban telepedtek le. A Holland Filmakadémián tanult operatőrnek, majd Németországba költözött, ahol megismerkedett Wendersszel. A legendás operatőrt, aki filmjeiben mindig arra törekedett, hogy természetes fénynél forgasson, és felvételei révén „a fény mestereként” is emlegették, 2013-ban nemzetközi életműdíjjal tüntette ki az Operatőrök Amerikai Társasága. „Valami varázslatos és költői van mindenben, amit forgat, de persze ez mind a tudásán alapul. Talán egy blueszenészhez hasonlíthatnám. Csupán pár új akkordot játszik, de átadja, amit át kell” – mondta róla az Oscar-díjas Steve McQueen, aki 2002-ben egy rövidfilmet készített vele.