Búcsú Benkő Lászlótól, az Omega alapítójától

November 18-án érkezett a szomorú hír, hogy 77 éves korában elhunyt Benkő László, az Omega alapító tagja, aki az évtizedek során több filmben is feltűnt szereplőként, zeneszerzőként.

Szombathelyen született 1943-ban, de tanulmányait már a fővárosban kezdte el. Hét évig tanult zongorázni, emellett fuvolázni, trombitálni és ütőhangszeren játszani. Középiskolás korában a Próféta együttesben játszott, ez később egyesült egy másik gimnáziumi zenekarral, amelyben Kóbor János énekelt, így lettek a későbbi Omega alapító tagjai. Ezen a néven először 1962. szeptember 23-án lépett fel az együttes a Műegyetem várbeli kollégiumában, akkor már Benkő és Kóbor is műegyetemista volt. Később mindketten lediplomáztak, Benkő közlekedési mérnök lett.

Az Omega az Ezek a fiatalok című filmben (Banovich Tamás, 1967)



Kezdetben angolszász slágereket játszottak, első kislemezeiken is ezek jelentek meg 1966-ban - a dolog akkor fordult komolyra, amikor már az Egyetemi Színpadon is felléphettek. Benkő László ebben az időben gyakran énekelt is, a külföldi számok mellett például a Rózsafák című slágert. Az Omega első "aranycsapata" 1967-68-ra alakult ki, Kóbor és Benkő mellett a gitáros Molnár György, a basszusgitáros Mihály Tamás és a dobos Laux József mellett legkésőbb Presser Gábor billentyűs csatlakozott, aki invenciózus szerzőnek bizonyult, ekkor születtek az első nagy slágerek: a Trombitás Frédi, a Régi csibészek. Presser belépése után Benkő szerepköre kissé változott: furulyán és trombitán játszott, időnként zongorázott.

Az Omega 1968-ban: Mihály Tamás, Laux József, Molnár György, Presser Gábor, Benkő László és Kóbor János (MTI Fotó: Bara István)

Az együttest 1968-ban meghívták Angliába, ahol az Omega Red Star (így hirdették őket) a koncertek mellett elkészítette első albumát. Ezt követően a Hanglemezgyárban is felvehették az első önálló magyar könnyűzenei nagylemezt. Az Omega nemzetközi pályafutása a hazai hivatalok akadékoskodásai miatt akkor nem indulhatott el, de itthon az Illéssel vetekedve már a legnépszerűbb beategyüttesnek számítottak. E korszak csúcspontja az 1969-ben megjelent 10000 lépés című album, olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa vagy a Gyöngyhajú lány. Utóbbi a tokiói Yamaha-fesztiválon különdíjat kapott, és azóta számtalan külföldi feldolgozása készült.

A Gyöngyhajú lány Szomjas György Kopaszkutya című filmjében (1981) is felhangzik: 



A harmadik, Éjszakai országút című nagylemez után, 1971 tavaszán Presser és Laux váratlanul kilépett, hogy létrehozza az első magyar supergroupot, az LGT-t. A dobok mögé Debreczeni Ferenc ült, és az Omegának új alapokon, szívós munkával sikerült megújulnia, a veszteséget Hűtlen barátok címmel énekelték meg. Benkő László Presser távozása óta kizárólag billentyűs hangszereken játszott, beleértve a szintetizátort, amelyet 1973-ban az Omega használt először Magyarországon. 1973-ban lemezszerződést kötöttek a nyugatnémet Bellaphon céggel, albumaik (Időrabló, Csillagok útján, Gammapolis) és a koncertek révén egész Európában, főleg a német nyelvterületen népszerűek lettek.

"A Beatles, a Stones is 1962-ben kezdte, amit ők jelentettek a világnak, azt jelentettük mi a volt szocialista blokkban" – Az ELTE Klubban, 1965-ben (MTI Fotó/Molnár Edit)

Benkő László 1982 óta szólólemezeket is készített (Lexikon I., II., Ikarosz, Űropera, Omegamix, Impressio, Másik világ), és tévésorozatok, játékfilmek, balettek, színpadi művek zenéjét írta, emellett 1992 és 1998 között a Hungaroton Gong Kft. lemezkiadó igazgatója volt. 

Benkő László az Omega együttes megalakulásának 50. évfordulója alkalmából tartott koncerten, 2012-ben (MTI Fotó: Mohai Balázs)