Az ELTE történelem-magyar szakán végzett, egy rövid ideig tanított Rádon, volt levéltáros-muzeológus Vácon (ahol helytörténeti kiállítást is szervezett), gyógypedagógus Diósjenőn, majd a kalandos kezdet után a nyolcvanas évek végén elvégezte a FŐMO moziüzemvezető-mozigépész tanfolyamát. Mindig szerette a filmeket, de miután a tanfolyamot elvégezte és elkezdett moziban dolgozni, a filmek kézzel fogható közelsége, a mozi varázsa meghatározóvá vált egész további életére.

Fenyvesi István (1957.02.17. – 2019.01.27.)

Vetített a Gutenberg Művelődési Otthonban, az Alfa, a Tivoli, a Csokonai, az Olimpia mozikban, majd kis kitérővel pár évig a Magyar Közlöny korrektora volt. Egy idő után a korrektori munka száraz, gépies feladatai már terhessé váltak számára, ekkor, a kétezres évek elején került az Örökmozgóba. Mozisként folyamatosan fejlesztette tudását, elvégezte az Esztergomi Főiskola filmterjesztő szakát, és hobbija is a filmhez kötötte, melynek során több ezer tételes, katalogizált gyűjteményt, filmes „adatbázist” hozott létre újságkivágások, különböző dokumentumok felhasználásával. Szabadidejében ezen kívül verseket írt és baráti szívességből nyelvészi, korrektori szaktudásával segítette egy-egy regény végső formába öntését. Kedvenc írója Lázár Ervin volt, akiről szakdolgozatát is írta, a filmes világból pedig Chaplint szerette a legjobban. Különleges, abszurd humorával, maga gyártotta szóvicceivel sokszor megnevettette környezetét. Lázár Ervint is elsősorban nyelvi humoráért, szójátékaiért tisztelte, szerette, de persze nagyra értékelte a műveiben megjelenő humánum üzenetét is. Jó példa erre, és sokat elárul István személyiségéről, hogy egyik nagy kedvence a Kócember kócszerelme volt a mestertől.

Az Örökmozgó Filmmúzeum azért volt kiemelkedően fontos számára, mert itt olyan nagyra becsült művészekkel találkozhatott, beszélhetett, mint Jancsó Miklós, Szabó István vagy Banovich Tamás, és a magyarok mellett az egyetemes filmtörténet olyan kiemelkedő rendezőinek filmjeit vetíthette, mint Chaplin, De Sica, Eizenstein. Egyszóval nem csak egy egyszerű moziban dolgozhatott, hanem a Filmművészet Templomában. 2015-ben, az Örökmozgó bezárása után elvesztette munkáját, a létbizonytalanság nagyban hozzájárulhatott betegsége kialakulásához. A viszonylag normális összegű rokkantsági nyugdíj számára sajnos már későn jött, amikor betegsége már visszafordíthatatlanná vált.

Munka közben (forrás: hvg.hu)

Végezetül álljon itt egy részlet az 1989-ben írt Gonosz varázslat című verséből, amivel humoros, vicces énje mögé nyerhetünk egy kis bepillantást:

„Viaskodtam sokat
a magány sárkányaival,
az álmok táltos paripája
röpített a szürke
hétköznapok fölé.

Elvarázsolt országban élünk,
vágyaink, terveink szárnyalását
megszabják láthatatlan erők.

Kitörni a bűvös körből
oly nehéz;
a látszat sóbálvánnyá
változtatott mindnyájunkat,
időtlen időkre.”

Egy régi videón viccesen arról beszélt, hogy a filmekben ábrázolt kép alapján a mennyország unalmas hely lehet, a pokolban ezzel szemben meg megy a buli, ha az embernek történetesen van protekciója, és nem mártogatják forró szurokba. Kedves barátunk és kollégánk, reméljük, eljutottál a látszaton, a projekción és protekción túli világba, oda, ahol a számodra lehető legjobb helyen vagy. 

Fenyvesi István temetése 2019. március 28-án 14 órakor lesz az Óbudai temetőben, a temetés előtt 13-órától gyászmisével búcsúzhatunk tőle.