Tehetséges, sikeres színésznő, macskásan szexis, behízelgően búgó hangú, érzékien mosolygó vagy szomorúan magányos, gyönyőrű vagy szeretetre éhesen elesett, de mindig vonzó, titokzatos, szexepiles, nőies nő. Ikon volt. Nem celeb. Ikon. Aki láthatta színpadon, filmen, aki hallhatta verset szavalni, énekelni, mesét mondani, annak ma is lúdbőrös lesz a háta, beleborzong a szíve. A negyven éve halott Domján Editet nem lehet elfelejteni. S bár a közvetlen élmény elementáris hatását nem helyettesítheti, de napjainkban a különféle kép-és hanghordozók jóvoltából időről időre megpróbálhatjuk visszaidézni a hatvanas évek legtöbbet színpadon lévő, egyik legnagyobb magyar színésznőjét. Szakonyi Károly szerint: „Olyan színésznő volt ő, akit a nézőtéren ülő férfiak imádtak, a hölgyek pedig irigyen figyelték, vajon mi lehet a titka.” (Nota bene természetesen voltak hölgyek, akik pontosan emiatt kifejezetten nem szerették.)

Darvas Iván és Domján Edit

Ebben a tisztelgő (és szubjektív) emlékidézésben nem törekedhetünk többre, csak néhány meghatározó momentum, kiemelkedő szerep és alakítás megemlítésére-visszaidézésére és a máig élő és lassan halványuló személyes rajongás megjelenítésére.

Domján Edit viszonylag mélyről indult, egyszerű munkáscsaládba született a fővárosban. Gyermekkorát már Maglódon töltötte tisztes szegénységben. Iskolaigazgatója tanácsára 17 évesen jelentkezett a Színház-és Filmművészeti Főiskolára. Vele együtt háromezer fiatal próbált felvételt nyerni, közülük hatvanat vettek fel, és végül 1954-ben már csak tizenketten diplomáztak. (Közben szakérettségit is szerzett és rohamléptekkel pótolta műveltségbeli hiányait az irodalom, a zene, a művészetek történetében. Ez a fajta mérhetetlen tudásszomj mindvégig egyik jellemző tulajdonsága maradt.)

A diploma megszerzése után az akkori trendnek megfelelően osztálytársával, szerelmével s egyben újdonsült férjével, Kaló Flóriánnal együtt, Ádám Ottó hívására a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződtek. Itt első szerepe a Sevillai borbély Rosinája volt, de kezdő (és kipróbálandó) színésznőként játszattak vele mindent: operetteket, klasszikus és modern drámákat, vigjátékokat is. E feladatok teljesítése során érett igazi színésznővé, akit a társulat és a város is hamar megkedvelt. Első kiugró sikerét a Csárdáskirálynő szubrettjeként aratta, igaz, hogy eredetileg csak másodszereposztásban, de szereplése rögtön helybeli dívává avatta. Játékára a kritika is felfigyelt: „Meglepetés a fiatal Domján Edit Stázi alakítása. Szívvel, hanggal és tehetséggel tűnik ki az ország sok Stázija közül, ideértve a szerep pesti alakítóit is.” A következő siker a Szép Juhászné című Huszka-operett volt, amelynek láttán az agg mester személyesen is megdicsérte alakítását. Egy évvel később már országos megmérettetésen is elismerték tehetségét: Mérimée darabjában (A művésznő hintaja) a férfifaló Camilla megformálásáért a Budapesti Színházi Fesztiválon nívódíjat kapott. A díjjal együtt megérkezett a fővárosi meghívás is, Domján azonban ekkor még (az ’56-os versmondás miatt némi fővárosi szilenciumot kiérdemlő) férje nélkül nem akart menni, még a Madách Színházba sem. Egyenlőre tehát maradt szegedi színésznő.

Az országos ismertséget 1960-ban a Két emelet boldogság cimű Herskó-filmben nyújtott alakításával vívta ki. A filmsiker után a következő lépés a fővárosi Petőfi Színházban vendégként a Koldusopera Pollyjának eljátszása volt. Domján szerepformálása, éneklése, érett alakítása elementáris hatást gyakorolt nézőkre és kritikusokra egyaránt. Illés Endre írta a bemutató kapcsán: „A napfény tud így vakítani télen, szemtől szembe, a hó felett. A színésznő öt perc alatt csatát nyert. Nagy játszma volt. Fuldokló, szétpattanó lélegzetvétel. A vidékről feljutás – hosszú, kígyóbordázatú évek után. Felolvadás a fényben pillanatok alatt...”

Nem sokkal később már a színház rendes tagjaként aratott sikert estéről estére Molnár Ferenc Liliomában mint Julika (ezt a rádióváltozatban is megismételte), majd kicsit később a másik Molnár-darab kis cselédlánya, Irma szerepében varázsolta el a közönséget és a kritikusokat egyaránt.

 Az 1963–64-es évadot a Nemzeti Színház társulatában dolgozta végig, főként a Katona József kamaraszínpadán. Emlékezetes alakítása volt Anouilh Colombe-jának főszerepe, amelyben olyan kitűnő kollegákkal játszott együtt, mint Mezey Mária, Balázs Samu, Rajz János, Sztankay István és Fülöp Zsigmond. Természetesen vendégszerepelt máshol is és sűrűn foglalkoztatta a rádió, a televízió és a szinkronstudió is. (Ő volt pl. Pinokkió szinkronhangja a Walt Disney-fimben).

Molnár Ferenc Liliom című színművének rádióváltozatában (forrás: Fortepan/Szalay Zoltán)

1964-ben lett a Madách Színház tagja, s haláláig az is maradt. Ugyanakkor szerződött oda Mensáros László, Garas Dezső és Cs. Németh Lajos is. Egri István főrendező jó ráérzéssel Domján Editre osztotta egy világsiker, Marcel Achard (négy évvel azelőtt kifejezetten Annie Girardot számára írt) Bolond lány című darabjának címszerepét. Partnerei Márkus László és Garas Dezső lettek. A bolond lány, Jozefa megformálása lett a színésznő leghíresebb és legismertebb alakítása. A darab félezres szériát ért el állandó teltházakkal. Maga a szerző is Girardot-t és Domjánt tartotta a két legjobb Jozefának, pedig darabja legtöbb külföldi előadását is megnézte. „Csodálatos találkozásnak voltam tanúja Domján Edit és a szerep között” – mondta 1964 októberi budapesti látogatásakor.

Jozefaként is elbűvölő volt. Színészi tehetségének és női bájának, vonzerejének minden eszközével bűvölte el nézőit és rajongóit. Egészen más, de ugyanennyire felejthetetlen volt a Dunakanyar című Karinthy-egyfelvonásosban és majd minden színpadi megjelenésében.

1965-ben Jászai-díjat kapott. Megérdemelten. Magas művészi színvonalon, állandó izzásban rengeteget dolgozott. A havi (nem egyszer) mindenestés fellépés mellett a filmesek is sokat foglakoztatták.

A nevét ismertté tevő Két emelet boldogság után, kiemelkedőt alakított Jancsó Oldás és kötésében a színészóriás Latinovits oldalán ugyanúgy, mint a Máriássy Félix rendezte Imposztorokban.Több játékfilm (Az alvilág professzora, Othello Gyulaházán, Utolsó előtti ember) mellett számos tévés szerep is kötődik nevéhez. Legutoljára, halála évében Jókai Anna A labda című színművének Melindája.

Legjobb filmszerepe valószínűleg Szemes Mihály Új Gilgamesének női főszerepe volt. Lillája egyszerre volt esendő és megrázó, szeretetre éhes és szeretetet adó, reménytelen és reményt sugárzó, meggyötört és megtörhetetlen. A film máig időtálló, férfi szereplői, Darvas Iván és Pécsi Sándor is hiteles alakítást nyújtottak benne.

 A hatalmas mennyiségű munka mellett/miatt magánélete kiegyensúlyozatlan volt. 1969-ben különvált férjétől. Vonzó nőiessége és kielégíthetetlen szeretetéhsége különböző hosszabb-rövidebb, általában sikertelen kapcsolatokat eredményezett. Ilyen volt tragikus utolsó szerelme Szécsi Pál táncdalénekessel is. Ez a kudarc és az elkerülhetetlenül velejáró médiacirkusz, és a rengeteg feladat, amelyeket mindig teljes odaadással teljesített is mélyíthette belső válságát. Ennek mélységeit olykor-olykor egy-egy pillanatra megnyílva, feltárta-elárulta a hozzá közelállóknak, köztük elsősorban öltözőszomszédjának és barátnőjének Nagy Annának. „...Néha úgy érzem, olyan vagyok, mint egy madár. Amelyik repül, s nem tudja, mikor száll neki egy magasfeszültségű villanyoszlopnak.”
Azonban “nem akarok megöregedni, nem akarok öreg színésznő lenni, negyvenévesen meghalok”-típusú megjegyzéseit még a hozzá közelállók sem vették igazán komolyan. De ő igen.

1964-ben (MTI/Fotó: Keleti Éva)

Negyvenedik születésnapján, 1972. december 25-én családtagjai és barátai megajándékozása után otthonában egyedül maradva öngyilkos lett. A végzetes nap délelőttjén Almási Éva még meglátogatta, de délután, este már nem vette fel a telefont, nem nyitott ajtót. A Candida másnap esti előadására nem érkezett meg. Miután mindig pontos volt, Traub Pál ügyelő, Nagy Anna, Mensáros László és Bálint András taxival a lakására rohantak, rátörték az ajtót, de már csak a megváltoztathatatlan véget tapasztalhatták. Domján Edit a színpadról és az életből is visszavonhatatlanul eltávozott, de negyven évvel a halála után is jelen van közöttünk.

Nemcsak a rajongók emlékezetében, nemcsak a róla szóló könyvekben, az életét bemutató tévéfilmben (A színész és a változó világ), a moziban vagy a tévében. Emlékét az 1991-ben létrehozott Domján Edit Alapítvány is őrzi, melynek díját évente egy-egy tehetséges vidéki, fiatal színésznő kaphatja meg. 2011 áprilisában a Fővárosi Közgyűlés Óbudán utcát nevezett el róla. Idén novemberben az egri Gárdonyi Géza Színház Harsányi Judit Domján című dokumentumjátékával tisztelgett a felejthetetlen színésznő előtt.

Karácsony a szeretet ünnepe. Jézus születésekor talán nem illik a halálról beszélni. Ezért emlékezzünk másképp Domján Editre. Idézzük fel a mosolyát, szépségét, sugárzó nőiességét és a hangját Tomsits Rudolf–Vass Vali: Fátyolos a szemed című dalával. A refrénnel: Beszélj, beszélj, beszélj, beszélj... Hiszen ő maga volt a HANG is.