Gyakorlatilag gyermekkorától haláláig színpadon volt, s a magyar filmtörténetbe is beírta a nevét. Valódi és nemzetközi sztár volt a némafilm korszakban, az első igazi magyar sztárok egyike, sőt később a hangosfilmen és a színpadon is megállta a helyét, ami azért – lássuk be – ritkaság. Regényes és gazdag élete volt. Színészfamíliába született, s már nyolcévesen szerepelt Krecsányi Ignác híres társulatában, majd később édesapja Erdélyt járó vándortruppjában is.

A némafilmsztár – Berky Lili Marcsa szerepében (1916)

Közben elvégezte a Színiakadémiát, 1903-ban Rátkai Mártonnal együtt kapott oklevelet. 1911-ben Iluskaként debütált a Király Színházban, ahol 1915-ig állt szerződésben. Operettekben, elsősorban primadonnaszerepeket játszott. Kolozsvárra visszaszerződve találkozott a filmmel. Ottani igazgatója, Janovics Jenő az idők szavát értő kitűnő színidirektor volt. Hamar felismerte a film jelentőségét és az új műfajban rejlő lehetőségeket. Így került sor 1913-ban a francia Pathé céggel karöltve a Sárga csikó című film (r: Felix Vanyl) felvételeire, amelynek egyik főszerepét Berky Lili alakította. A forgatás tragikus és kalandos is volt egyben, hiszen az egyik szereplő (Imre Erzsi) halálos balesete miatt a felvételeket leállították, rendőri vizsgálat is zajlott a filmesek körül. A nehézségek ellenére mindmáig ez lett a legsikeresebb magyar film (!), amelynek több, mint 100 kópiáját játszották szerte a világon, még Japánba is eljutott. 1914-ben Jászai Marival játszott együtt Kertész Mihály legkorábbi fennmaradt filmjében, A toloncban (a film éppen digitális restaurálásra vár, cikkünket erről lásd itt)

Berky Lili és Várkonyi Mihály a Sárga csikó forgatásán

Sorra kapta a filmfőszerepeket (Havasi Magdolna, Tetemrehívás, Mesék az írógépről, A gyónás szentsége, A szobalány, A tanítónő), forgatott a kor minden neves filmrendezőjével, Kertész Mihállyal, Korda Sándorral, Mérei Adolffal, Garas Mártonnal és természetesen Janovics Jenővel is. (Utóbbihoz a fáma szerint gyengéd érzelmek is fűzték. Janovics felesége mégis a következő primadonna, Poór Lili lett, Berky pedig hozzáment fiatal és tehetséges kollegájához, Gózon Gyulához, akivel haláláig együtt éltek.) Némafilmes pályája lassan a végéhez közeledett; egyik utolsó szerepe a Korda rendezte Az aranyember Athalie-ja volt.

Berky Lili és Újváry László a Kolozsvári Nemzeti Színházban

Az ifjú színészházaspár visszaköltözött a fővárosba – közben Gózon még a frontot is megjárta – s együtt megpróbálkoztak egy irodalmi kabaré létrehozásával. A Csengery utcai Muskátli Kabaré azonban színvonalas műsora, kitűnő szerző- és színészgárdája ellenére is rövid életű és kevéssé sikeres vállalkozás volt. Berky és Gózon különböző színházakban játszott, ha lehetett, együtt, és általában sikeresen. Mindketten a nézők és a szakma kedvencei is voltak. A szeretetet és népszerűséget nemcsak a velük megesett, széles körben terjedő anekdoták és vidám történetek bizonyítják. „Ugye felesleges mondanunk, hogy ugyancsak a Nemzeti Színházban volna a helye Gózon Gyulának, de feleségének, Berky Lilinek is, aki akár Fáy Szeréna örökébe léphetne”– írta a Délibáb című színházi lap 1930 karácsonyán. A szakmai és közönségóhaj csak fél évtized múlva, Németh Antal igazgatóságának kezdetén vált valóra: Berky Lili 1935-ben férjével együtt a Nemzeti Színház tagja lett, ahol tizenhárom évig, 1949-ig volt színpadon.

Gózon Gyula

A színházakkal párhuzamosan az egyre népszerűbb magyar hangosfilm is jó és hálás szerepekkel kényeztette. A sikerfilmek: Pardon tévedtem, Meseautó, Nem éhetek muzsikaszó nélkül, Három sárkány, Uz Bence, Balkezes angyal, Rózsafabot, Tóparti látomás, Kerek Ferkó és a többi elképzelhetetlenek voltak a Berky Lili által megformált karakterek nélkül. Ám a sikerek közben-után volt egy „kis” második világháború is. Gózonnak bujkálnia kellett a munkaszolgálat elől. 1941–45 között a közönség nagy bánatára, nem hogy együtt nem játszhattak, de az életük is veszélyben forgott. 1945 után Berky Lili fellépett anyaszínháza mellett az Operett- és a Magyar Színházban is. A színházak államosításakor durva és megmagyarázhatatlan igazságtalanság érte: nem szerepelhetett szeretett férjével egy színházban. Megszűnt a tagsága a Nemzetiben, az Ifjúsági Színházhoz irányították át olyan átlátszó indokkal, hogy „itt jobban és hasznosabban dolgozhat az ifjúság nevelése érdekében”. (Való igaz: korábban a rádióban nagyon népszerű háztartási és főzőműsorok vezetője volt).

Gózon Gyula és Berky Lili 1928-ban

Ekkoriban, az ötvenes években a film már nem foglalkoztatta. Olykor-olykor azért meséket mondott a rádióban. Nagyon szép, mély zengésű, kellemes hangja volt. Jó néhányan nőttünk fel az általa olvasott meséken. A vége felé azért járt még az élettől valami Berky Lili számára. 1955-ben újra együtt játszhatott szeretett férjével a József Attila Színházban. Csiky Gergely Nagymamáját adta, Gózon volt a darabban a báró – mint vendég. A megzenésített változatban közös szereplésük óriási sikerszéria lett, a közönség alig akarta leengedni őket a színpadról. Nemsokára a hivatalos elismerés is megérkezett: Berky Lili 1956-ban Érdemes művész lett. Életművét, alakításait mérlegre téve lehetett volna Kossuth-díjas is. Utolsó filmszerepét 1955-ben játszotta Keleti Márton Az élet hídja című mozijában: ő volt az öreg méltóságos asszony. Utolsó színpadi szereplése is alkatához méltóan sikerült: Molnár Ferenc Hattyú-jában (1958, Magyar Néphadsereg Színháza, ma: Vígszínház) Berky Lili alakította a főhercegnőt. Ötvenöt évvel ezelőtt, hosszú betegeskedés után, 1958. február 5-én halt meg. Még mindig nem késő: könyvet kellene írni róla! Ennek megszületéséig, halálának évfordulóján emlékezzünk rá kortársának, a korszak népszerű írójának versével, amely az ünnepelt némafilmsztárt idézi elénk:

Berky Lili Marcsa szerepében

Harsányi Zsolt: Berky Lili

Kincses Kolozsvár ódon házai
Öblös kapuk. Szamos. Mátyás szobor, –
Egy ifjú nőt látunk itt játszani.
Hol víg a filmen, hol meg haldokol.
Történelemben elbújt szép madár:
Korvin holló most szárnyat bontogat.
Magasra szökken s táguló határ
felett belát távol világokat.
Más országokban filmet zúg a gép,
Berregve szép erdélyi tájat ont.
S a tájban őt. És nézik: Ó be szép!
Milyen magyar! – mondjuk mi rá viszont.