Balogh Gyöngyi 1950-ben született Öcsödön. 1971-ben a debreceni Tanítóképző Főiskolán, majd 1975-ben az ELTE ВТК népművelés szakán szerzett diplomát. A nyolcvanas évek elején került a Magyar Filmarchívumba, ahol hamar megtalálta igazi közegét, és évtizedek elmélyült kutatómunkájának eredményeként a némafilm világviszonylatban is egyik legkiemelkedőbb szakértője lett.

Az ő kitartó munkájának köszönhető, hogy míg a hatvanas évek közepén mindössze 12 magyar néma játékfilm volt gyűjteményünkben, ma már több mint 50 néma játékfilmet és 35 játékfilmtöredéket őrzünk. A magyar filmtörténet 1945 előtti időszakának legjelentősebb szakértőjeként az ő munkájának köszönhető, hogy pontosabb képünk van a magyar némafilm korszakáról és olyan nagy alkotóiról, mint Janovics Jenő, Korda Sándor, Kertész Mihály vagy Fejős Pál. Az ő erőfeszítései révén menekültek meg többek között Kertész Mihály Magyarországon készült korai némafilmjei (A tolonc, Az utolsó hajnal) – ma gyűjteményünk restaurált büszkeségei és a nemzetközi fesztiválok kedvencei. Számos filmtörténeti könyv, cikk, forgatókönyv szerzője és társszerzője volt (A magyar játékfilm története a kezdetektől 1990-ig; A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig; „Csak egy nap a világ...”: a magyar film műfaj- és stílustörténete, 1929-1936).

A 2019-es Budapesti Klasszikus Film Maratonon (fotó: Déri Miklós)

Életének utolsó éveiben visszatért a Filmarchívumba, hogy segítse munkánkat és átadja a lehető legtöbbet hatalmas tudásából. Fáradhatatlan munkabírásával folyamatosan segítette a magyar és a külföldi kutatók és filmarchívumi szakértők munkáját. Önzetlen és nagylelkű kolléga volt, aki nagyon bízott a fiatal generációban, amely tovább viszi, amit ő elkezdett. Halálával pótolhatatlan veszteség érte az archívumot és a filmtudományt.

Szakmai érdemein túl, igazán jó ember volt, akihez mindenki szeretettel fordult és aki mindenkiben jó hangulatot keltett. Csodálatosan kezelte a betegség és az elmúlás kérdését, sokat tanultunk tőle erről is. Nagyon hiányozni fog nekünk.