Korda Sándor az 1930-as évek elején érkezett magyar emigránsként Londonba és alapvetően változtatta meg az angol film sorsát. London Films néven filmgyártó vállalatot alapított és a buckinghamshire-i Denham-ben hatalmas stúdiókomplexumot épített. Anglia talán legambíciózusabb és leglátványosabb játékfilmjeit köszönheti neki. Nagyszabású produkciói közé tartozik az 1936-os sci-fi klasszikus, a Mi lesz holnap?, a Négy toll című grandiózus kalandfilm, amelyet öccse, Korda Zoltán rendezett 1939-ben; és a három Oscar-díjat nyert, technicolor eljárással készült fantasy, A bagdadi tolvaj (1940). Korda pályafutásának egyik kevéssé ismert momentuma Winston Churchillel való szoros együttműködése. E két nagy személyiség kapcsolatát dolgozza fel John Fleet író-rendező, akit arról kérdeztünk, hogyan készült dokumentumfilmje, és milyen érdekességekre bukkant kettejük pályáját illetően.

Mi keltette fel az érdeklődését Korda és Churchill kapcsolatában?

Minden azzal kezdődött, hogy elolvastam Charles Drazin kiváló Korda-életrajzát. Lenyűgözött, hogy Korda mekkora hatással volt a brit filmiparra. A könyv címlapján keménykalapos, minden porcikájában angol gentlemant látunk, nyoma sincs annak, aki egyszerű körülmények között nőtt fel Magyarországon.

Amikor megtudtam, hogy a világháború előtt forgatókönyvíróként alkalmazta Churchillt, elhatároztam, hogy tovább nyomozok. A nyomozás betekintést nyújtott személyiségének mélyebb rétegeibe, és lehetőséget adott arra is, hogy Korda politikai elkötelezettségét is jobban megismerjem.

Hogyan zajlott a kutatás?

A Churchillel kapcsolatos fő forrás a Cambridge-i Egyetemen őrzött hagyatéka volt, mely forgatókönyveit és a Kordával folytatott levelezését is tartalmazza. A Brit Filmintézet (BFI) is őriz bizonyos Korda-dokumentumokat, de a leghasznosabbnak Charles Cunynghame, Korda gyártásvezetőjének személyes naplójegyzetei bizonyultak, amelyeket Charles Drazin fedezett fel. Közben természetesen nagyon sokat olvastam a korszakról és rengeteg filmet néztem.

Churchill és Korda Sándor – A filmet a 2018-as Budapesti Klasszikus Film Maratonon vetítettük, John Fleet és Charles Drazin bevezető beszélgetésével.

Melyik felfedezése lepte meg a leginkább?

Számomra a legnagyobb meglepetés Churchill megszállott történetmesélő szenvedélye volt. Egész életét a történelem iránti rajongás jellemezte, illetve az, hogy a történelmet remekbe szabott történetekké alakítsa. Több történelmi életrajzot is írt, irodalmi Nobel-díjat is kapott, igaz, ő inkább Nobel-békedíjra vágyott. Ebből következett a mozi iránti lelkesedése is.

Az is meglepett, hogy a filmmogulokra jellemző klisék mennyire nem illenek Kordára, talán a szivarozást kivéve. A filmcézárok többsége diktátorként viselkedett és vajmi kevéssé érdekelte őket az Amerika nyugati partjain túli világ. Korda viszont érzékeny, nagyvilági ember volt, akit végtelenül izgattak mások problémái. Churchill azt mondta róla, hogy ő volt „az egyetlen tiszteletreméltó ember a film világában”, amit meg tudok érteni.

Kutatásai mennyiben befolyásolják a témáról szerzett eddigi ismereteinket?

A Churchillről íródott több mint 1000 könyv nem igazán foglalkozott kettejük kapcsolatával. Ez egyrészt érthető, hiszen nagyon sok más érdekes szempont van. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták azt, hogy Churchill történetmesélő tehetségének és rendkívül erős személyiségének is köszönhető, hogy maga mögé tudta állítani az embereket a háborúban.

Ráadásul az akkori filmeknek nagy szerepük volt abban, hogy Amerika végül Európa segítségére sietett, ebben pedig Kordának megkerülhetetlen szerepe volt.

Churchill távirata Kordának

Másként látja-e a film elkészültével Churchillt és Kordát?

Churchill azért nyűgözi le mindmáig az embereket, mert rendkívül sokszínű személyiség volt. Ezért az én róla alkotott véleményem is folyamatosan változik. Néhány hamis hiedelmet azonban úgy gondolom, sikerült eloszlatnom.

Arra jöttem rá, hogy nem volt annyira háborúpárti, mint amennyire annak tartják. A harmincas években igen komoly erőfeszítéseket tett, hogy megakadályozza a háborút. Ugyanakkor felfedeztem egy meglehtősen avantgárd oldalát is, azt, aki mindig hajlandó volt nyitni az új technológiák, így a film felé is.

A legizgalmasabb mégis az, hogy alkalmam nyílt arra, hogy belelássak a fejébe, elképzelései mélyére ássak. Számtalan ötlete és kivételes tehetsége volt ahhoz, hogy ezeket drámai jelenetekbe rendezze. Világossá vált számomra, hogy feldúlta, de egyúttal izgalomba is hozta a háború drámája, de ezt a felfokozottságot átvitte mindarra, amit csinált. Nagy intenzitással, magas hőfokon élt, gyakran sírt is, főleg filmnézés közben. Mindez mély humánumra vall.

Kordáról viszont keveset tudtam a kutatásom elején. Filmjeit mára jobbára elfeledte a nagyközönség, mert egyfajta színpadiasság jellemzi őket, bár rejtett bájuk is rengeteg akad, csak meg kell találni hozzájuk a kulcsot… 

Úgy vélem, hogy a huszadik századi filmrendezők közül talán az ő filmjeit különösen is érdemes friss szemmel újranézni és felfedezni tartalmi gazdagságukat. Ezért külön öröm számomra, hogy a BFI januárban egész hónapig tartó programot szentel neki.

Mit gondol, mekkora hatással lehetett Churchill és Korda együttműködése arra, hogy Amerika végül belépjen a második világháborúba?

Úgy gondolom, hogy nagyon fontos volt az együttműködésük, de azért nem szeretném ezt túlbecsülni. Azonban az a tény, hogy az Egyesült Államok szenátusa Pearl Harbor előtt Kordát is átvilágította, önmagában is fontos hatásról tanúskodik.

Szintén érdekes megnézni az akkori számadatokat: a 40-es években, amikor Amerika lakossága 130 millió fő körül volt, olykor heti 100 millió mozijegyet is eladtak. Manapság már az is nagy siker lenne, ha hetente 25 milliót el lehetne adni megduplázódott lakosságszám mellett. Elképesztő!

Nos, azt bizton állíthatjuk, hogy Korda filmjei egy nagyon fontos időpontban segítettek felidézni Anglia szorult helyzetét. A Pearl Harbor-i támadás után már a közvélemény is a beavatkozás irányába mozdult el.

Producerként és rendezőként Korda megreformálta az angol filmipart. A film elkészítése után hogyan látja az ő szerepének fontosságát?

A brit filmipar mind a mai napig harcol az amerikai dominancia ellen és Korda története azt bizonyítja, hogy voltak pillanatok, amelyekre büszkék lehetünk. Korda hitt abban, hogy Anglia is elkészítheti a világ legjobb filmjeit: és ez nem annyira tehetség és pénz, hanem leginkább csak önbizalom kérdése.

Bár rendkívül jó érzéke volt tehetséggondozáshoz és kiválóan értett a reklámhoz, a legfontosabb mégis az, hogy hitt abban, hogy mindent meg lehet csinálni – és ez Churchillre is nagyon jellemző volt.

A másik nagy tanulság, hogy sokszor külföldiek készítik a legjobb nemzeti filmeket, hiszen ők friss szemlélettel érkeznek. Sok mindent elárul, bár furcsának tűnhet, hogy a Legjobb Filmnek járó Brit Filmdíjat Kordáról nevezték el…

Kimutatható-e ma is a brit filmiparra gyakorolt hatása?

Három szempontból is látom a hatását. Egyrészt volt benne valami vakmerőség. Másrészt mindig szem előtt tartotta Anglia nemzetközi szerepét, harmadrészt pedig azzal ért el sikert Amerikában, hogy Nagy-Britanniát elsősorban osztályközpontú társadalomként mutatta be.

Az első kettő hatása egyértelműen kimutatható a James Bond-filmekben. A széria indulásakor sokat köszönhetett annak a nemzeti önbizalomnak, amelyet Korda és Churchill szított fel. James Bond karaktere nem születethetett volna meg, ha Anglia elveszti a második világháborút.

A brit társadalom osztályközpontú szemléletének exportálása pedig olyan alkotók munkájában érhető tetten, mint Julian Fellowes. A Gosford Park vagy a Downton Abbey sikere világszerte bizonyítja ezt.

Siker szempontjából a Working Title különösen jól teljesített Amerikában. Ők készítették a legutóbbi Churchill-filmet, A legsötétebb órát (2017). Izgalmas gondolat, hogy vajon Churchill és Korda hogyan rendezték volna meg ezt a történetet.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Churchill mindig is tudta, hogy személye filmvászonra kerülhet. Az Ifjúságom című könyvének jogait még a második világháború előtt eladta. Nagyon is tisztában volt a kiemelkedő karakter jelentőségével, és teljesen természetesnek tűnik az is, hogy Kordával kapcsolatba került. Számos közös jellemvonásuk volt, de ezt már inkább mesélje el a filmem.

Josephine Botting cikke a BFI weboldalán jelent meg, fordította: Bakk Ágnes