Lehet tudni pontosan, hogy hány kópia található a filmarchívum raktárában?
A nyilvántartás szerint mintegy 68 500 raktári tétellel (2012. évi záróadat) rendelkezünk, ami 1645 négyzetméteren tárolva kb. 14 000 folyómétert jelent. Ma, az adathordozók átalakulása ellenére is a filmszalag a hosszú távú tárolás legbiztonságosabb formája. A digitális korszakig a filmfelvétel hasonlatos volt a fotózási eljárásához, ahol a hagyományos fényképezőgépbe befűztek egy negatív nyersanyagot, amelyre elkészítették a felvételt. Ugyanezt kell elképzelni a film esetében is. A felvételi képnegatívból a gyártási folyamat során vágott negatív, majd pozitív kópia készült. Az analóg technikájú filmgyártás során különböző kellékanyagok is keletkeztek, ilyen az eredeti mágneshangszalag, a fényhangnegatívok, valamint a szériagyártásra alkalmas lágy képkellékek: a duppozitívok és a dupnegatívok. Az alkotásnak, mármint a bemutatásra szolgáló példánynak klasszikus értelemben a pozitív filmet tekintjük, ez jut el a nagyközönséghez. A kellékanyagok nagyon értékesek, mert ezek szolgálnak a pozitív kópiák gyártásának alapjául.
Milyen európai sztenderdeknek felel meg a MaNDA raktára?
A MaNDA egy archívum, amelynek célja a hosszú távú megőrzés. Ezzel kapcsolatban nincsenek sztenderdek, csak ajánlások. A FIAF (a filmarchívumok nemzetközi szövetsége) ajánlásainak minden archívum, így mi is igyekszünk lehetőségeinkhez képest megfelelni. Biztosítjuk az alapvető feltételeket, úgy mint az állandó hőfok vagy a megfelelő páratartalom. Az intézmény, az archívum épülete, amelyet 1976–77-ben adtak át, eleve archívumi célokra épült. Más közgyűjteményekkel ellentétben, ahol gyakorta kényszerülnek pincékben, padlásokon tárolni az állományt, a mi intézményünk szerencsés helyzetben van. Ez főképp a késői alapításnak köszönhető. Az 1976-os csúcstechnika lényegében a mai napig helytáll, csak kisebb változtatások szükségesek. A lehetőségekhez képest maximálisan biztosítjuk a feltételeket. A fekete-fehér és a színes anyagokat más hőfokon, külön helységben kéne tárolni, ami nem valósul meg, pedig más a kémiai összetételük. A pozitívokat és a negatívokat viszont külön tároljuk. Van egy biztonsági raktárunk, amelyben nem nemzetbiztonsági dokumentumokat őrzünk, ahogyan sokan képzelik, hanem a filmek biztonsági másolatát. A nitrofilmek esetében a nitro alapanyag a meghatározó, ezeket elkülönített, robbanásbiztos raktárban tároljuk. Bár a nitrofilm nagyon veszélyes, de nagyon időtálló is a megfelelő körülmények, hőmérséklet és szellőztetés mellett tárolva. Az archívumnak hat saját és egy bérelt raktára van.
A múzeumi világban, ha az ajtón bemegy valami, azonnal kap egy leltári számot, amely végigkíséri teljes pályafutása során. Nálunk előfordulhat, hogy egy tárgyból több példány is beérkezik. Ez esetben a referens kiválasztja a megőrzésre szánt példányt. Ha van rá lehetőség, akkor több példányt is archiválunk, és a kópia csak az adminisztrációs folyamat legvégén kap végleges leltári számot. A raktárak nem úgy vannak elrendezve, hogy az egyik soron csak magyar filmek vannak, a másik soron pedig csak indiai, amerikai vagy szlovák alkotások, hanem vegyesen vannak. A gyűjteményi egységeket egymástól elkülöníteni, a kópiákat beazonosítani csak a nyilvántartás alapján lehet. Ezért kiemelkedően fontos a precíz nyilvántartás, amelynek alapvető eszköze az adatbázis, amelyet folyamatosan fejlesztünk, bővítünk.
Hogyan funkcionál az archívum és a raktára?
Az archívum úgy működik, mint a múzeum és a könyvtár érdekes egyvelege: úgy kell az állományt őriznünk, mint egy múzeumban, de úgy kell szolgáltatnunk, mint egy könyvtár. Nyilvántartási rendszerünk is egyedi – ahogy a film esetében szinte minden, mert nem lehet ugyanazokat a sablonokat ráhúzni, mint a múzeumi vagy a könyvtári működési folyamatra.
Hogyan bővül a gyűjtemény?
Az archívum gyűjtőkörét az Alapító Okirat határozza meg. Az érvényben lévő kötelespéldány-rendelet alapján a Magyarországon gyártott filmeknek a negatívjai, illetve az új filmtörvény értelmében a duppozitívok és dupnegatívok, valamint a hangkellékek is a köteles példány részét képezik. A Magyarországon bemutatott külföldi filmekből is kerülnek be példányok. Ha egy film magyar szinkronos vagy magyar feliratos, az archívumnak tárolási kötelezettsége van. A külföldi kópiákkal kapcsolatban azonban semmiféle joggal nem rendelkezünk, így vetítési vagy rendelkezési lehetőségünk sincsen, csak tárolási kötelezettségünk. Limitált a tárolási helyünk is. Egy másfél órás film öt-hat felvonásból (filmtekercsből) áll – ami az összes kellékanyagot beszámítva összesen 150-200 tekercset is jelenthet. Arra nincs lehetőség, hogy a munkakópiákat és musztereket tárolja az archívum. A magyar alkotások kapcsán gyakorta felmerülő probléma, hogy miért nem tárolunk mindent, ami az előállítás során keletkezett vagy amit a gyártás során felhasználtak.
Miből állt az eredeti törzsanyag?
Amikor az archívumot 1957-ben megalapították, még a Pasaréti úton volt a főépület, akkor a Mafilm archív osztályának anyaga volt az állomány bázisa. A korábbi Budakeszi úti épületet 1963-ban építették, a jelenlegit 1976–77-ben adták át. Az állomány az évtizedek során sok forrásból gyarapodott, kötelespéldányokkal, archívumközi cserékkel, vásárlással, de ide kerültek különböző gyűjtemények is. A filmek tartalmi feldolgozásáért az archivátorok, elhelyezésükért pedig a raktárosok felelősek. Most azt lehet látni, a hazai forgalmazók átállnak a digitális technikára, ami azzal jár, hogy az eddigi raktáraikat egész egyszerűen felszámolják. Innentől kezdve az archívumnak egy ideig exponenciálisan növekszik a beérkezése, s az ehhez kapcsolódó munkafolyamatok is. Becslésünk szerint ez két-három évig tart, majd a gyártók, forgalmazók részéről le fog állni a 35 mm-es tekercsek átadása, csak régebbi gyűjtemények, hagyatékok kerülnek majd be. Elkezdtek beérkezni a digitális anyagok is. Alapvetően a DVD nem kötelespéldány-formátum, mivel nem alkalmas hosszú távú megőrzésre, de felhasználóbarát. Winchestereket, HD-ket, digitbeta kazettákat tárolunk. Véleményem szerint a szalagos formátumok időtállóbbak, mint a napról napra átalakuló digitális formátumok. Hosszútávú megőrzés szempontjából a filmszalag már több mint 110 éve bizonyított – a Kodak 500 évet jósol a filmszalag minőségének megőrzésére. A filmek többsége azonban ma már nem filmszalagra készül, a Kodak nyersanyagok gyártása is megszűnőben van. Digitálisan tudunk adatokat tárolni, de hogy hosszú távon hogyan tudjuk megőrizni azokat, ez a jövő egyik nagy kérdése.
Hogyan lehet egy filmarchívum állományában található filmet megtekinteni?
A terjesztési osztály foglalkozik ezzel. Alapvetően már átálltunk az elektronikus megtekintésre, ami állományvédelmi szempontból előnyös. Legideálisabb az lenne, ha médiaszervereink lennének, ahonnan a kívánt minőségben szolgáltatható lenne a kívánt tartalom. A megtekintés szempontjából folyamatosan bővül az állományunk, a NAVÁ-val való együttműködésünkben valósult meg pl. a Filmhíradók Online.
Van olyan filmes korszak, amelyből nem lehet megnézni felvételeket?
Minden film egyedi eset. Átadáskor a jó filmek vannak nagyon rossz állapotban, a rosszak nagyon jó állapotban. Legjobb példa erre a Moszkva tér című film: öt vagy hat darab példányunk van belőle, de az archív minőséget egyik sem üti meg. Holott a gyártónak rendelet írja elő az átadást, az archívum minden esetben törekszik a legjobb minőség megőrzésére. Mivel nem rendelkezünk hatósági jogkörrel, nincs szankcionálási lehetőségünk sem, ha ez nem így történik. Viszont előfordult már az is, hogy évekkel később az átadó reklamál a rossz minőség miatt.
Miért ajánlanád a raktárak meglátogatását?
Ha belegondolunk, igazából a raktárban nincs semmi, csak polcok, dobozok. Viszont a látogatóknak, akikkel eddig találkoztam, az érdeklődőtől a rendezőig mindenkinek nagyon tetszett ez a kb. 230 000 tekercs, amelyeket csak dobozokban láthatnak. A látvány nagyon markáns, nem lehet csak úgy elmenni mellette. Ennek köze van az összes filmhez köthető kulturális értékhez, amelynek a megőrzése a mi elemi feladatunk. Ha raktárvezetéseket tartunk (legutóbb a Múzeumok éjszakáján), akkor elemlámpát adunk a látogatóknak, hogy saját maguk fedezzék fel ezt a területet. Soha nem tudjuk, hogy mit gondol egy látogató, de valami minden esetben megmarad bennük. A gyűjtemény filmes tartalmát sokszínűen tudjuk felhasználni, akár kiállítási installációknak is, akár egyéb eseményekhez. De mindez hosszú távú tervezést igényel.