A forradalom alatt készített filmfelvételekről nagyon sok, gyakran egymásnak ellentmondó történet kering. Több mint hatvan év távlatából most sem ígérhetjük, hogy minden esetben teljes biztonsággal meg tudjuk állapítani, kik készítették a felvételeket, de a sajtó- és levéltári források, fényképek és szóbeli visszaemlékezések alapján sok esetben azonosíthatók az egykori operatőrök. 

Az 1956-os forradalomról szóló filmek szinte mindegyikének fontos részei az október 23-át megörökítő képsorok. Már az év novemberében láthatta a világ a jelentősebb filmhíradókban az október 23-i felvonulás legjellegzetesebb képsorait. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy a világ közvéleménye kiemelt szimpátiával tekintett a magyar forradalom eseményeire.

Már a forradalom alatt hírt adott a sajtó arról, hogy a Híradó és Dokumentum Filmgyár munkatársai: Csák János, Hildebrand István, Sós Imre, Theisz (helyesen Thinsz) Béla kameráikkal felvették az október 23-i eseményeket. (A korabeli tudósítás nem volt teljesen pontos, mert Hildebrand István csak az éjszaka folyamán érkezett meg egy koprodukciós film forgatása után Romániából.) A forradalom első napjáról szóló felvételeket azonban nem csak ők hárman, hanem a filmfelvételeken és fényképeken is jól látható munkatársaik: Barcs Sándor, Novákovits András, Mikó József és Tóth Jean (G. Tóth János) készítették.

Bem József tér, tüntetésre gyülekezők 1956. október 23-án. Balra a Lipthay utca, jobbra a Bem rakpart (forrás: Fortepan)

Az elsősorban nagyjátékfilmek készítésére berendezkedett Magyar Filmgyártó Vállalat, a Hunnia nem követte napi szinten az eseményeket. Nem tapasztalták a gyárban, hogy valami rendkívüli dolog készülődne, így október 23-án is folytak a játékfilmek felvételei. A Hunnia, bár minden személyi és tárgyi feltétellel rendelkezett, a napi események rögzítéséhez nem szokott hozzá, túl nagy, működésében rendkívül bürokratikus intézmény volt, így csak később tudott reagálni az eseményekre. Az első felvételeket csak október 29-én készítették, de többségüket, a legjelentősebbeket inkább november első napjaiban. Ezekről a felvételekről cikksorozatunk következő részében számolunk be. 

Kossuth Lajos tér, fáklyás tüntetés 1956. október 23-án a Parlament előtt (forrás: Fortepan)

Nem tartjuk valószínűnek, hogy az október 23-i diákfelvonulásra a HDF akkor még hivatalban lévő vezetősége (Molnár István igazgató) két operatőrnél többet küldött volna ki, hogy tudósítson. Azt, hogy ki volt az a kettő, ma már nem tudhatjuk, hiszen a korabeli tudósítás is pontatlan. Azt sem tudjuk, hogy kikben volt annyi bátorság és vállalkozó kedv, hogy kamerájukat felkapva, töltőzsákkal felszerelkezve az utcára siessenek a forradalmi események megörökítésére. Valószínűnek tartjuk, hogy Barcs Sándort és Novákovits Andrást küldték ki, hogy tudósítsanak a diákság felvonulásáról, de erre utaló közvetlen bizonyítékot, iratot nem találtunk.

Azt azonban tudjuk, hogy ki volt az a szerencsés és tettrekész operatőr, aki azon a napon egy színes film utóforgatásáról hazafelé tartva, a lakásától pár háztömbnyire szembetalálkozott a Budafoki úton a Műszaki Egyetem tüntetésre induló diákjaival. A HDF gépkocsijával, egy segédoperatőrrel, Simon Györggyel – aki végig segítette munkájában – és sok nyersanyaggal felszerelt operatőr Mikó József volt – az ő helyzetfelismerésének köszönhetjük október 23-a emblematikus képeinek jelentős részét.

Mikó József 1955-ben. Ismeretlen fényképész felvétele (forrás: Flickr)

A tüntetés kezdetéről az első felvétel a Rákóczi úton, a körút kereszteződése után készült. Nem tudjuk, ki vette fel, de itt még az utcai forgalom mellett vonulnak, sötét ruhában, nyakkendőben. A villamos előtt hátrafelé néz Tánczos Gábor, a Petőfi Kör titkára, ami azért is fontos, mert hivatalosan ők szervezték a tüntetést. Ez lehet az október 23-i tüntetés első ismert képsora, amit valószínűleg egy a Könyves Kálmán körúti gyárból a Petőfi szobor felé tartó operatőr vett fel. Személyét nem ismerjük, és olyan fényképet sem találtunk, amely azt mutatja, hogy egy operatőr éppen felvételeket készít. A szóbeli visszaemlékezések – Csák János, Mikó József (aki nem is lehetett a helyszínen), Thinsz Béla – sem tesznek említést erről a képsorról. Tóth Jean sem lehetett a felvételek készítője, mert ő az Írószövetség menetével tartott. Az itt felvonulók többsége még nem sorolható valamelyik egyetem felvonulóihoz. Becslésünk szerint 13.30 körül járhatott az idő:

Negyed-fél órával később láthatjuk, ahogy az ELTE Jogi Kara hallgatóinak menete a Felszabadulás (ma: Ferenciek) teréről indul a gyülekező helyre a Petőfi szoborhoz. Már jól látjuk az ablakokból, az üzletekből érdeklődve kinéző, integető budapestieket. Az utcai közlekedés még itt is megy. A diákok menetében láthatunk egy arcát még nem vállaló tüntetőt is. Itt sem tudtuk azonosítani, hogy ki készíthette a felvételt.

A pesti oldal egyetemei és főiskolái előre egyeztetett találkozóhelye a Petőfi szobornál volt. Itt gyülekezetek a közgazdászok, a Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatói, az ELTE karai, a Lenin Intézet, középiskolások és számos érdeklődő. Amíg tartott a gyülekező, a jelenlévő Sinkovits Imrét kérték meg, hogy szavaljon az egybegyűlteknek. Ő megvárta a színiakadémistákat majd először Batsányi János A franciaországi változásokra és A látó című verseit olvasta fel, amit Petőfi Feltámadott a tenger és Kutyák és farkasok dala, valamint Ady Endre Felszállott a páva című verse követett. Végül – és ez maradt meg a köztudatban – a Nemzeti dalt szavalta el az összegyűlt tömeggel együtt. Jól látszik a képen, ahogy a mintegy 10-15 ezer fős tömeg esküre emeli kezét – Sinkovits gyújtó hangú szavalatai nagy hatással voltak a diákokra. 14.20 körül egy gépkocsival érkezett a hír az Akadémia utcából, az akkori pártközpontból, hogy a korábbi tiltás ellenére engedélyezik a diákok felvonulását a Bem szoborhoz. A téren két vagy három operatőr készített felvételeket. Egyikük a térről rögzítette az érkezőket:

A másik operatőr a szobor talapzatáról készített felvételeket:

A tömeg mellett és mögött dolgozó operatőr vehette fel a Talpra magyarnál esküre emelkedő kezeket és az összegyűlt tömeget oldalról, kívülről:

A Petőfi szobortól 14.30-kor elindultak a tüntetők. Mikó József a Zsarnok medve című színes mesefilm utóforgatásáról éppen hazafelé tartott a filmgyár gépkocsijával Ulászló utcai lakása felé, amikor a Budafoki úton szembetalálkoztak Műegyetem udvaráról indult tüntetőkkel. Körülbelül három óra lehetett, mert a műegyetemisták még megvárták Fekete Mihály belügyminiszter helyettest, aki személyesen közölte velük, hogy a minisztérium korábbi tiltó döntését felülbírálták és engedélyezik a demonstrációt. Mikó felismerte a helyzetet és miután a teljes stáb – gyakorlatilag egy forgatócsoport – együtt volt, a gépkocsi csomagtartójában 6-7 kazettányi (14-15 percnyi) fekete-fehér nyersanyaggal felszerelkezve – ez körülbelül annyi, mint a már az utcákon dolgozó kollégáiknál együttvéve – rögtön munkához láttak.

Miután a budai felső rakpart a Műegyetem felvonulóival volt tele, a Szabadság hídon át a pesti oldal eseményeihez indultak. Mikó a gépkocsi csomagtartóján lévő statívra ült fel:

A Szabadsajtó útnál érhették el a megindult tömeg végét és mellettük haladva a kocsi tetejéről filmeztek a Kossuth Lajos utcán végig, az Astoriánál a Károly körútra fordulva:

A gépkocsival időnként megálltak, álló helyzetből az utcáról is készítettek felvételeket. Így született meg a forradalom egyik emblematikus képsora a Deák téren, az Anker ház első emeleti ablakából nemzetiszínű zászlóval a felvonulók felé integető fehér köpenyes nőről:

A Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatói az általuk készített Kossuth címerrel és zászlójukkal a Paulay Ede utca sarkánál haladnak el – köztük vonul Sinkovits Imre is:

A felvétel pillanatát egy ismeretlen fényképész megörökítette: Mikó a gépkocsi tetején ül és veszi fel a felvonulókat, az autó két oldalán lelkes segítői állnak:

Mikó József forgat

Miközben az egyetemisták vonultak Pesten a Bajcsy-Zsilinszky úton és Budán a felső rakparton, a Bem tér már kezdett megtelni tüntetőkkel, érdeklődőkkel, akik várták az egyetemisták érkezését. A várakozás pillanatait kihasználó alkalmi szónok mellett Jagicza László műegyetemi hallgató amatőrfilmes áll kamerájával a kezében. Sajnos felvételeit édesanyja a forradalom leverését követően – fiát féltve – megsemmisítette. A Külügyminisztérium ablakaiból is érdeklődők nézik a téren történő eseményeket:

A gépkocsi a Bajcsy-Zsilinszky úton a Nagymező utca után érte utol az egyetemisták menetének elejét. Mikó leszállt a gépkocsiról és megkérte a koszorúvivőket, hogy amíg ő lehúzódik a kamerával az úttestre, emeljék át felette a koszorút. Ez a művelet csak másodjára sikerült:

Az Írószövetség székházától is indultak felvonulók a Petőfi szoborhoz, akik szintén megvárták a tüntetés engedélyezéséről szóló hírt. Mire a szoborhoz értek, az egyetemisták már elvonultak, így Veres Péter kevesebb érdeklődő tudta csak felolvasni a Szövetség kiáltványát:

Veres Péter felolvassa az írók kiáltványát a Petőfi szobornál (MTI Fotó: Munk Tamás)

A kép baloldalán, kezében kamerával Tóth Jean – kollégái hívták így, mert gyermekkorát Franciaországban töltötte. A helyszínről nem maradt felvétele, de ez a népes csoport a Lánchídon ment át és a Széchenyi István (akkor: Roosevelt) téren a híd felé tartó menetről készített felvételekből megmaradt néhány részlet:

Sajnos a hídról már nem maradt felvétel, a Budára érkezést csak fotók rögzítették:

Tüntetők menete a Lánchídon, középen kalapban Veres Péter, az Írószövetség elnöke (MTI Fotó: Munk Tamás)

Közben az ELTE által vezetett tüntető menet Bajcsy-Zsilinszky útról a Marx (ma: Nyugati) térnél a Szent István körútra fordul. A felvételt a gépkocsi tetején állva vette fel Mikó. A tér óráján pontosan háromnegyed négy látszik. A menet a Szent István körúton a Margit híd felé tart, előttük a HDF gépkocsija melynek tetejéről rögzítik a vonulást. A Margit híd pesti hídfőjénél előzik meg a Petőfi Kör által a postától kölcsön kapott, a Bem tér felé menő hangszórós gépkocsit, melyen lelkes egyetemisták integetnek a kamera felé. Jobb oldalon a nemzetiszínű zászlót tartó fiatal előtt Hegedüs B. András áll:

A filmes csapat a Margit hídon a szigeti lejárónál áll meg. Itt várták be a felvonulók lelkes tömegét, akik elvonultak a kocsi tetején álló operatőr kamerája előtt. Itt készült az első filmfelvétel és fotó a lyukas zászlóról, amely később a forradalom szimbólumává vált. A fotós Bojár Sándor felmászott Mikó mellé, és pár másodperccel korábban elkészítette képét:

Lyukas nemzetiszínű zászlóval vonul a tömeg a Margit hídon át a Bem-szoborhoz (MTI Fotó: Bojár Sándor)

És a nevezetes filmfelvétel, amelyet sok operatőr a magáénak vall:

Valójában csak a Magyarország lángokban című, 1957-ben Münchenben készült filmben lévő rekonstruált változatot ismerhették:

A címer kivágását sajnos nem vette fel senki – azt egyébként már a pesti oldalon kivágták – a rekonstruált változat vonult be a köztudatba. Jól látni, hogy a címer nem szabványos, a zászló már sérült, a képen szereplő személyek nem egyeznek a felvonulókkal. Mégis ezt ismerjük legjobban. Még a jelenet próbafelvételei is fentmaradtak:

A lyukas zászló kivágását az itthoni propagandafilmek készítői is elpróbálták, de ez a kísérlet nem került be egyik – a forradalmat ellenforradalomként bemutató – filmjükbe sem. Csak így, töredékében maradt fent:

A tüntetők tömege a hídon Buda felé tartott, a HDF gépkocsija is elindult a szigeti lejárótól Mikó József operatőrrel az autó csomagtartóján, aki onnan vette fel a Bem tér felé haladó felvonulókat:

A híd budai hídfőjénél a villamosmegállónál egy lovaskocsin már ott áll Barcs Sándor, a HDF operatőre, aki onnan vette fel a Pest felől Budára tartók menetét, akik a kamerája előtt elvonulva mentek a Bem tér felé. (Lehetséges, hogy ő már a Petőfi szobornál is forgatott, de nem tartott a tüntetőkkel, hanem a rakparton ment eléjük és ott várta be a menetet.) Barcsot egyébként Mikó vette fel a Buda felé tartó autóról:

Mikor az egyetemisták menetei a Bem József térre értek, a tér már szinte megtelt. Az ELTE menete a Frankel Leó út felől, a Műegyetem hallgatói a Bem rakpart felől egyszerre érkeztek a tér egymással átlósan szemben lévő sarkaihoz. Ezt a hosszú snittet valószínűleg Thinsz Béla vette fel a tér Frankel Leó utcai sarkán lévő házból. Személyére a kollégái jól dokumentált elhelyezkedéséből és szóbeli közlésekből következtethetünk.

A műegyetemisták bevonulását a tér rakpart felőli részére két kamera is megörökítette. Novákovits András és Csák János voltak azok, akik felvették a koszorúvivőket (Csik József és Kovács Ferenc) és a nemzetiszínű zászlókkal érkező, később a Himnuszt éneklő egyetemisták nagyobb csoportját:

A két operatőr valószínűleg nagyon közel állt egymáshoz, felvételeiket is nehéz megkülönböztetni. Ők készítették a Bem szobor felé a felvételeket.

Kamerával Novákovits András 

Középen kamerával Csák János

A szobor talapzatán Sós Imre operatőr állt a zászlótartók és szónokok között, onnan vette fel a Duna felé álló tüntető tömeget és a hangszórós autó tetején az Írószövetség kiáltványát felolvasó Veres Pétert is.

A Bem-szobor előtt középen Sós Imre, a Magyar Híradó operatőre (MTI Fotó: Müller Lajos)

A HDF gépkocsija a Bem József utcában állt meg, onnan ment Mikó József a térre, de a tömegből nem tudott jól felvételeket készíteni, így felment a Fő utca sarkán álló – akkor lakóház – tetejére és onnan készített felvételeket, amelyek megmutatták, hogy milyen óriási tömeg gyűlt össze, amelynek jelentős része már nem is tudott a térre bejutni:

Innen készült a tömeget jól érzékeltető filmfelvétel (MTI Fotó: Bojár Sándor)

Már erősen sötétedett, amikor a Bem téri tüntetés résztvevői elvonultak a térről. Egy részük a Margit híd felé vette az irányt, másik részük a Kossuth híd felé hagyta el a teret. A tüntetők többsége a Parlament elé ment, de voltak bizonyára olyanok is, akik a Sztálin szoborhoz, vagy a rádió épületéhez tartottak. A kamerák már csak homályosan követik az eseményeket, és azt nem tudjuk, hogy a téren tartózkodók közül erről kik készíthettek felvételeket:

Mikó biztos nem volt köztük, mert ők gépkocsijukkal a Margit körút felé hagyták el a teret, és a Lánchídon át a Parlament elé mentek. A lámpák fényéből jól követhető az autó útja, de már sajnos teljesen besötétedett és az operatőrök technikai lehetőségei ilyen fényviszonyok mellett igen korlátozottak voltak. Tettek még néhány kísérletet, de a fennmaradt felvételeikből alig látható valami. Így készült még a Parlament előtti újságokból készített fáklyás tömegről néhány snitt – amit Münchenben szintén megpróbáltak rekonstruálni – és a rádió ostroma idején a Bródy Sándor és Múzeum körút sarkán égő teherautóról is fennmaradt egy felvétel. Ez az esti időszak már a fotósoknak kedvezett inkább, így kevesebb mozgókép és több fénykép maradt fent a Sztálin szobor döntéséről, a Parlamentben és előtte a téren történtekről, és a Rádió ostromáról.

Miért maradtak eddig ennyire homályban e történelmi nap filmes megörökítői? Többségük 1956-ban elhagyta az országot: Csák János Norvégiába, Mikó József az Egyesült Államokba, Sós Imre Kanadába, Thinsz Béla Svédországba ment, csak időnként látogattak haza a rendszerváltás előtt és után, és elég szerényen tettek erről említést. Talán az egyetlen kivétel Mikó József lehet, aki Csányi Miklós dokumentumfilmjében – Mikó-filmgyűjtemény – részben beszámol felvételeiről. Az itthon maradtak közül Novákovits András és Tóth Jean nem érték meg a rendszerváltást, Barcs Sándor pedig – tudomásunk szerint – nem igazán beszélt erről. Tartozunk nekik azzal, hogy nevesítjük őket, hiszen nekik köszönhetjük, hogy 1956. október 23. történései mozgóképen megmaradtak az utókor számára. Köszönet az ismert és még ismeretlen operatőröknek, hogy láthatóvá tették az utókornak ezt a felejthetetlen délutánt.

Aki a nap teljes képanyagát látni kívánja, megteheti a www.magyaroktober.hu oldalán.