120 éve született George Cukor
George Cukor magyar zsidó családban született 1899. július 7-én, New York-ban. Édesanyja tokaji, édesapja Nagykállóról indult Amerikába szerencsét próbálni.
A közismert történetet, miszerint a harmincas években a hollywoodi stúdiók igazgatósági szobájának a falán a „Nem elég, ha magyar vagy, egy kis tehetségre is szükség van…” felirat állt, Cukor legendának tartotta, de a magyar filmről elismerően nyilatkozott. „Tény, hogy az amerikai filmművészet megteremtésében oroszlánrész illeti a magyar rendezőket, forgatókönyvírókat, operatőröket. Legjobb barátaim közé tartozott a feledhetetlen Korda Sándor és a ragyogóan szellemes, bár Amerikában kissé talaját vesztett Molnár Ferenc. Nem kis meghatottsággal néztem a közelmúltban – egykori feleségével, Darvas Lilivel a főszerepben –, Makk Károly Szerelem című kitűnő filmalkotását. S igyekszem minden Budapestről érkezett filmet megtekinteni. Legutóbb Szabó István Mephistóját láttam, joggal érdemelte ki az Oscar-díjat!” (Hétfői Hírek, 1982)
George Cukor karrierjét 1918-ban, Chicagoban kezdte, mint színházi segédrendező. 1919-ben már önállóan dolgozott a Broadway-n. 1930-tól került közelebb a filmhez, először mint dialógrendező és asszisztens. Rendezőként a Paramount, illetve később az RKO és az MGM alkalmazásában is dolgozott. Kezdetben többek között Ernst Lubitschcsal és Rouben Mamouliannal is dolgozott együtt. A harmincas évek végére pályája csúcsközelbe ért, az Elfújta a szél (1939) rendezését ő kezdte el, de három hét múlva át kellett adnia a stáb vezetését Victor Flemingnek.
„Magyarországon mindössze egyetlenegyszer, 1936-ban jártam. Szüleim azonban otthon magyarul beszéltek.” – Interjú George Cukorral (Bános Tibor, 1975, forrás: MNFA könyvtár)
A legkiválóbb színházi szakemberek közé tartozott. Filmrendezőként egyedülálló életművet hozott létre, érzékenysége a kritikusok és a közönség elismerését egyaránt elnyerte. Olyan sztárokkal dolgozott, mint Greta Garbo (A kaméliás hölgy, 1937; A kétarcú nő, 1941) Ingrid Bergman (Gázláng, 1944), Judy Garland (Csillag születik, 1954) vagy Audrey Hepburn (My Fair Lady, 1964). Továbbá az ő rendezésében indult Marilyn Monroe utolsó filmjének forgatása (Valamit adni kell, 1962), melyből a színésznő halála miatt csak az első fél óra készült el.
Különböző műfajokban alkotott, sokoldalúságát az irodalmi alapanyag teljesítette ki - „ha csak egyetlen rendező marad, aki nem maga írja a filmjeit, az én leszek.” A spontaneitás hitelességét elképzelhetetlennek tartotta jól megírt mű nélkül. Adaptációi, többek között, a Copperfield Dávid (1935) és a Rómeó és Júlia (1936).
Filmjeit, különbözőségük ellenére, a női nézőpont érvényesítése, illetve Cukor érzékeny színészvezetése teszi egységessé. A rendezésre, az alkotás folyamatára a színészekkel való közös munkaként gondolt: „Vannak közülünk olyanok, akik vizuálisan, a kamerával érik el a céljukat, én inkább a színészekkel. Az ő adományuk, mint a tehetség mindenféle adománya, örökké hozzáférhetetlen rejtély marad előttünk.”
