A hangosfilmkorszak: 1931-1944
A filmtörténet második aranykora a két világháború közötti időszak, amelynek filmgyártása közel sem annyira homogén, mint amennyire annak szokták mondani a filmtörténetírók. Több művészi korszak követi egymást, amely hűen tükrözi a történelmi átalakulásokat. Az első évekre jellemző vígjátéksikerek után a második világháború kitörésével szinte egyidőben megjelenik a melodráma műfaja, amelyet a háború vége felé egyre átgondoltabb drámák és egyre könnyedebb vígjátékok zárnak le. Jól nyomon követhető a sztárkultusz átalakulása is: a zsidótörvények nyomán Kabos Gyulával együtt csaknem teljesen lecserélődik a magyar film első sztárgárdája, nyomukban pedig megjelennek az újak, például Karády Katalin, aki teljesen új stílust teremt a mozivásznon.
Az 1945 előtt készült hangosfilmek 60 százaléka túlélte a második világháborút, s bekerült az 1957-ben létesült nemzeti filmarchívumba. Azóta további húsz százalékot sikerült felkutatni és megszerezni. A filmek keresése ma is folyik: még az elmúlt 15 évben is több mint 30 film került elő külföldi archívumokból, magyar és külföldi magángyűjteményekből. Nem csak a gyűjteményünkből hiányzó filmeket keressük, hanem azokat is, amelyekből csak hiányos, nem megfelelő minőségű, vagy csak 16 mm-es kópia maradt fenn.
Technikai szempontból az jelenti a fő problémát, hogy a korszak filmjeiből gyakran csak egy agyonjátszott forgalmi kópia maradt fenn gyűjteményünkben. Folyadékos kopírozással a kép jelentős mértékben javítható, de az erősen sérült, karcos hangot fotokémiai módszerekkel nem mindig lehet élvezhetővé tenni. Ilyen esetekben a digitális hangtisztítás jelenthet megoldást, amelynek eredményei jók, de magas költségei miatt eddig csak néhány film hangját tudtuk restaurálni ezzel a módszerrel.
Technikai szempontból az jelenti a fő problémát, hogy a korszak filmjeiből gyakran csak egy agyonjátszott forgalmi kópia maradt fenn gyűjteményünkben. Folyadékos kopírozással a kép jelentős mértékben javítható, de az erősen sérült, karcos hangot fotokémiai módszerekkel nem mindig lehet élvezhetővé tenni. Ilyen esetekben a digitális hangtisztítás jelenthet megoldást, amelynek eredményei jók, de magas költségei miatt eddig csak néhány film hangját tudtuk restaurálni ezzel a módszerrel.
A digitális technika a képhibák javításában, a kifakult színek helyreállításában is sokkal hatékonyabb a hagyományos laboratóriumi eljárásoknál. Ennek kipróbálására először 2003-ban került sor. Digitális technikával sikerült visszavarázsolni A beszélő köntös (1941, rendezte: Radványi Géza) kifakult színeit. Hagyományos módszerekkel lehetetlen örökzöld filmkomédiánk, a Hyppolit, a lakáj restaurálása: a film eredeti kép- és hangnegatívjában keletkezett kép- és hanghibák laboratóriumi módszerekkel már nem korrigálhatók, a nyersanyag zsugorodása miatt a film hagyományos kopírgépen nem másolható. Az egyetlen megoldás a digitális kép- és hangrestaurálás, amelyre 2008-ban került sor.
A beszélő köntöss (forrás: MNFA)