A szocialista korszak: 1945-1988
A magyar film igazán elismert és világhírű a második világháború utáni évtizedekben lesz. A rendszerváltással lezáruló korszakban párhuzamosan alkotnak a régi iskola művészei (Gertler Viktor, Bán Frigyes, Keleti Márton) és az újak (Fábri Zoltán, Makk Károly, Jancsó Miklós, Szabó István), akik nem csak friss levegőt hoznak, de rengeteg egyéni ötlettel és új látásmóddal gazdagítják a magyar filmet. Ekkor születnek első Oscar-díjas alkotásaink, és fordul ismét a nemzetközi érdeklődés a magyar film felé. A négy évtized alatt készült magyar játékfilmek mind stílusukban, mind pedig műfajuk sokszínűségében gazdag és izgalmas textúrát mutatnak, e harmadik aranykorszak újrafelfedezése napjainkban is zajlik.
A második világháború befejezésétől a rendszerváltásig terjedő időszak, a szocialista korszak a magyar játékfilm történetének sokrétű, nemzetközi sikerekben rendkívül gazdag periódusa. Mintegy 750 nagyjátékfilm és 1000 körüli rövidfilm készült ekkor, amikor a film a magyar kultúra egyik vezető művészeti ága volt. Kezdetben az ideológia közvetítője, majd a kádárizmus, a „legvidámabb barakk” idején a másként gondolkodás, a szabadság műfaja volt, egyfajta kirakat a Nyugat felé. A korszak filmjei (filmnegatívok és Mafilm köteleskópiák) szinte hiánytalanul az archívum birtokában vannak, kivételt csak bizonyos moziforgalmazásba is került televíziós munkák képeznek (ezeket az MTVA archívuma gyűjti).
A tanítványok (forrás: NFI)