A kezdetektől 1945-ig

Televízió híján a 20. század első felének embere számára a világgal való plasztikus ismerkedést a mozikban vetített dokumentumfilmek jelentették. A hiteles és eleven forrás iránti igény olyan nagy volt, hogy külön erre a műfajra szakosodott mozik is működtek. Az itt vetített filmek és minden olyan mozgókép, amely nem fikciós szándékkal készült, ma az egyik legértékesebb és legnépszerűbb dokumentum, amely a múlt század kavargó történelmének napjait a legelevenebben képes felidézni. Sajnos sok elveszett ezek közül, főleg az első évtizedek termése maradt fenn leghiányosabban, de még a második világháború dokumentumfelvételeiből is soknak csak most kerülnek kópiái az archívumba.

A dokumentumfilm mint műfaji kategória a húszas-harmincas években kezdett elterjedni. A korai idők magyar tárgyú dokumentumfelvételei közül – amelyeket dokumentum-felvételekként vagy tényfilmekként említ az akkori szakirodalom – csak nagyon kevés maradt fenn. Az archívumunkban őrzött legrégibb történelmi felvételek – köztük pl. az 1896-os millenniumi ünnepségek felvonulásai, az utolsó magyar király, IV. Károly koronázása, vagy a Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalát megörökítő felvételek – ma a nemzeti filmgyűjtemény legbecsesebb darabjai. A tízes években meginduló híradókészítés a nem fikciós műfajok kialakulásának és elkülönülésének is lendületet adott. A dokumentumfilmek izgalmas területét képezik azok az ismeretterjesztő alkotások is, amelyeket a második világháború előtti korszakban kultúrfilmnek neveztek. A huszadik század első feléből ránk maradt magyar nem fikciós filmek mintegy 1200 tételcíme teljes hosszúságban fennmaradt dokumentumfilmeket, töredékeket, munkaanyagként használt muszterfelvételeket és eddig azonosítatlan képsorokat takar.

A némafilmkorszak feltérképezése a világon mindenütt befejezetlen, így a Magyarországon készült dokumentumfilmekről is csak annyit tudunk, amennyit a hiányos dokumentáció és a ránk maradt, sokszor töredékes állapotban fellehető filmek magukról és készítésük körülményeiről látni engednek. A különböző produkciós cégek által gyártott mozgóképanyag rendszerezett, egy helyre koncentrált gyűjtése 1949-ben indult meg, így csak egy vékonyka szeletük vészelte át a két világháborút.

A huszadik század első két évtizedéből fennmaradt filmanyagaink őrzése és megmentése nagy gondosságot igényel. Legtöbbjük a koránál fogva szinte egyedi, pótolhatatlan példány, ugyanakkor ezek a felvételek szorulnak a legkörültekintőbb restaurálásra. A gyűjtemény  gerincét alkotó két nagy híradósorozat, Az Est Filmek és a Vörös Riport Filmek felújítására már sor került. Sok évtizede tartó kutató és megőrző munkánk eredményeként mára annyit elértünk, hogy az 1920 előtti összes dokumentumfilmünk gondos másolatként biztonsági, azaz nem tűzveszélyes filmanyagon található meg az archívumban. A többi háború előtti film biztonsági anyagra való átmentése folyamatosan zajlik.

IV. Károly király koronázása (1916)