A szocialista korszak: 1945-1988

A négy, nagyrészt videótechnika nélkül eltöltött évtized filmgyártási mérlege jóformán áttekinthetetlen. Az idővel egyre szaporodó vállalat, minisztérium és oktatási intézmény a hatvanas évektől kezdve mind gyakrabban használta az egyre könnyebben elérhető filmtechnikát, hogy munkáját megkönnyítse, életét dokumentálja. Ily módon a hivatalos állami dokumentumfilmes műhelyek filmjei mellett számos vállalati archívum feldolgozása és közzététele is feladata ma a Filmarchívumnak. A kutatás és a filmekkel való munka nemcsak érdekes, de izgalmas is, hiszen sorra kerülnek elő az egykori vállalatok mozgóképes dokumentumai, melyeknek sok esetben még a létezéséről sem volt tudomásunk.

A koalíciós korszakban, az 1948-as államosításig főleg a különböző pártok filmvállalatai készítettek dokumentumfilmeket, az államosítás után pedig a mindenkori kulturális minisztérium felügyelete alá tartozó filmstúdiók. 1945-1970 között a magyar állami filmgyártásban hozzávetőlegesen 4000 dokumentumfilm készült, amelyek jelentős része megtalálható és kutatható archívumunkban. A nyolcvanas évek végéig különböző intézményekben, ipari vállalatoknál, minisztériumokban is készültek filmek, többségük oktató-, propaganda- és referenciafilm. Ezek nagy részét 16 mm-es filmre forgatták. A magyar társadalom-, gazdaság- és mentalitástörténet fontos forrásait jelentik, feldolgozásuk jelenleg is tart. 1953 előtt a 35 mm-es filmek nitro alapanyagra készültek. Mivel ez bomlékony, tűz- és robbanásveszélyes, felújítási programunk keretében biztonsági anyagra mentjük át őket, megtartva az eredeti, nitrokópiát is. 1953 után a filmek biztonsági anyagra készültek, ezek felújítása is folyamatosan zajlik.

Cigányok (1962)