Valahol az osztrák határ közelében a semmi közepén áll egy benzinkút. A környéken nincs élet, ami épp kapóra jön egy vállalkozónak, aki lányok svájci futtatásából él és a tranzitmegállóban nem hívja fel a lányokra a figyelmet. A gengszter megtartotta a kúton dolgozó öreg alkoholistát, Istvánt és két-három hetente a töltőállomás érintésével indítja útnak külföldre a kis háremét. A forró nyári semmittevésbe váratlanul toppan be István rég nem látott fia, akit az anyja hagy hátra a megdöbbent férfinak. Ugyanekkor a legújabb fuvar lerobban a benzinkúton és a Svájcba tartó lányok sofőrjeikkel napokra ott ragadnak Istvánnal és fiával. Az érzelmek mellett jól őrzött titkok is a felszínre törnek.

Gigor Attila az ember és ember közötti viszonyról készített filmet, ezen keresztül pedig az ember viszonyáról az úgynevezett valósággal. ”Mindenkinek kell egy ember, akibe kapaszkodni tud. Mindenkinek kell egy történet. Esetleg több is.” Gigor Attila első nagyjátékfilmje, A nyomozó 2008-ban a 39. Magyar Filmszemlén öt díjat nyert, majd számos nemzetközi elismerést kapott, mások mellett Karlovy Varyban, Varsóban és Pozsonyban is, és elnyerve többek között a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját. Gigor saját bevallása szerint A nyomozó után ismét szórakoztató műfaji filmet akart készíteni, ezúttal is egy kemény bűntörténeten keresztül. Filmjében a magyar színjátszás számos jeles képviselője mellett tehetséges fiatal színésznők szerepelnek.