A film hipotézise azon kérdés formájában fogalmazódott meg, hogy mi történik egy emberrel, ha egy hiba folytán találkozik önmagával, vagy akár önmaga többféle kivetülésével. Az Entropia-ban megjelenő három tér karakterei egy ember különböző állapotait jelenítik meg, melyek között az átjárást a tér egyes elemei, a színek, hangok, illetve egyéb filmes eszközök biztosítják. A tér és a szereplők egyaránt hangsúlyos szerepet kapnak, ugyanis a film univerzuma a nagy egészet hivatott megjeleníteni, azt amin belül a három karakter mikrokörnyezete létezik. A történet konfliktusa szerint egyik karakter sem bír boldogan funkcionálni a másik nélkül, a környezetük teremtette egyoldalúság frusztrációt szül, vágyaikat nem tudják kielégíteni. Találkozásuk katartikus ugyan, de véget vet az univerzumnak, mely leomlik, és teret ad valami másnak. Az entrópia szó belső változást, illetve a változások mértékét jelenti. Ebben az esetben a filmben lezajló szétesés folyamatára utal. Ennek a folyamatnak a katalizátora a légy, aki képes átjutni egyik térből a másikba és az adott rendszer működését megzavarni. A film végén történő megszületése egy következő életszakasz kezdetének reményét kelti.