Azt olvastam, szigorú feltételekkel szerződött.

Sportolnom, vívnom, lovagolnom és fogynom kellett.

Fizetett életmódváltás…

Kitettek elém egy mérleget. Úgy éreztem magam, mint Claude Bukowski a Hairben a sorozóbizottság előtt. Méregettek. Szóval a fogyás nem volt annyira vicces.

És a lovaglás?

Nem félek az állattól. Nem zöldfülűként ültem fel a lóra, bár teli vágtához korábban nem volt szerencsém. Ilyen szerepet legalább indiános kalandvágyból bevállalsz, egy férfi színészben szerintem legyen ennyi rock and roll. A stábnak megspóroltam körülbelül tíz munkanapot. Nem kellett állandóan dublőrözni, öltöztetni, sminkelni, aztán utómunkában betenni az én fejemet. Az adrenalin kifejezetten vakmerővé tesz, de telivérre ettől még nem ülhettem fel.

Miért nem volt „vicces” a fogyás?

Mert hosszú ideig tartott, mire rájöttem, mit kell csinálnom, hogy leadjak nyolc-tíz kilót – és úgy is maradjak. Macerás ügy. Meg genetikai probléma. Az élsportoló apám is a harmincas évei legvégén kezdett szétcsúszni. A nagy felfedezés a hús elhagyása volt.

Kiböjtölte a szerepet?

Mondhatjuk. De a casting csak mérföldkő volt. A Kincsem főszerepét Herendi Gábornak köszönhetem, aki Andy Vajnával szemben is kiállt mellettem. Neki más elképzelései voltak arról, ki lenne az ideális Blaskovich Ernő.

Mit tanult a filmből?

Hogy mennyivel csodálatosabb lenne színészként ebben az országban élni, ha mindig ennyi idő jutna a felkészülésre.

Befolyásolta, hogy Kincsemet több ló „játssza”?

Egyáltalán nem. Az már inkább, hogy „összetettben” nem volt igazán szuper lovunk. A lovas szakmai háttér sokszor ingott, ami idegessé tette a környezetemet. Ez már zavart. Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjéhez Teresa Ann Miller, az amerikai idomár konkrétan kinevelt két kutyát. Ha tudod, hogy állatokkal fogsz dolgozni, másfél-két évvel előre kell gondolkodnod. A filmalap totojázott, a Piroch Gábor vezette lovasszekció meg nem mert lépni, aztán a felénél jött Török Gyuri és csapata, és helyre tették a lovas részt. Minden más tökéletes volt: a kameratechnika, a rám irányuló figyelem, a jelmez, a partnereim, a rendezés – világszínvonalú produkció közepén álltam. Egyszer emeltem meg a hangomat. Azt éreztem, minden hibátlanul megy, de Herendi helyre tett: „Ervin, hidd el, nem jó!” Egyenes volt velem. Azt hiszem, ezt megháláltam alázatban. Pedig vannak hisztis vonásaim. Nem értem a hülyeséget, és nem bírom a hezitálást. Gyűlölök várni, mert „kihűlök”. Valójában olyan vagyok, mint egy telivér. Ha odaállok a starthoz, futni akarok, akár végkimerülésig.

Összegzés?

Ez az érett férfikorban elkövetett nagy filmem, amit talán unokáink is látni fognak. Azért ez bámulatos együttállás: magyar viszonylatban hatalmas büdzsé, és ennek az alkotásnak a fókuszában én állok.

Szuperköltségvetés – csúcsgázsi?

Egy hárommilliárdos film kis túlzással minden képkockáján ott vagyok, de a büdzsé a színészi honorárium relációjában nem számít. Pedig szerintem a siker – ami nyilván sok összetevős – jelentős részben a színész tehetségén múlik. Amikor bemondják, hogy felvétel, már minden rajta áll vagy bukik, és ha gyatra a végeredmény, rendszerint rajta verik el a port. Közben úgy számolnak vele, hogy
nem termel hasznot, ami – mivel a magyar film nem piacorientált – iszonyatos ellentmondás. Szakmán belül hallom, hogy Nagy Ervin mekkorát akasztott a Kincsemmel. Hát nem. Tisztességes összeget kaptam, de nem lettem multimilliomos. Megyek vissza a balettbe ugrálni.

Mit hozhat magának a film?

Először is hozott egy felismerést: a női főszereplő, Petrik Andrea ugyanaz a vérvonal, mint én. Papírforma alapján taszítanunk kellett volna egymást,  mégis végig működött közöttünk a férfi-nő vibrálás. Andrea rajzolnivaló partner. Olyan, mint a virágzó tea, ami semleges közegben, levegőn keveset mutat, de ha forró vízbe rakod, kinyílik, feltárja a benne rejlő szépséget. Alapvetően csendes, csodálatosan alázatos, töprengő – akció közben viszont egy ragadozó, tele meglepetéssel. Borzalmasan praktikus csapásokkal leterít. Engem például váratlan ötlettől vezérelve szó szerint agyba-főbe vert. Élesben, felvétel közben. Ösztönből hozta a tökéletes megoldást.

Az előző kérdést még nem válaszolta meg.

Ez a film életem egyik csúcspontja, de nem hiszem, hogy pluszmunkát szülne. A lányomnak majd megmutathatom, mert mindent beletettem, aki vagyok.

Lipcsei Árpád