A LOVE egy távoli galaxisban játszódik, amelynek egyik bolygójára becsapódik egy zöld üstökös, ennek hatására pedig minden megváltozik. A film három fejezetre tagolódik, melyek sorrendben a vágyakozás, a szerelem, illetve a magány, és különböző teremtmények átváltozásán keresztül mutatják be ezen érzések hatását. A film egy közeget, atmoszférát teremt, amely át tudja adni a szerelem folyamatának érzéseit párbeszédek és karakterek nélkül, az anyag változása révén.

Honnan jött az ötlet, hogy ezt a nehezen megfogható, sokrétű és mindenki által ismert érzést megmutasd?

Szerettem volna filmet készíteni általánosabban a szerelemről, mert jó kihívásnak éreztem azt, hogy egy ilyen sokrétű és nehezen megfogható, különböző kultúrák által nagyon változóan értelmezett érzést vagy jelenséget hogyan lehet univerzálisabb módon megjeleníteni valamilyen hangulat vagy érzés megteremtésével. Ritkán látok olyan filmes alkotást, amelynek ez igazán sikerül. Ezért gondoltam megpróbálom, hogy mit tudnék kihozni egy ilyen témából.

Számodra mit jelent a LOVE mint film?

Sokan mondják, hogy nagyon lehangolja őket a film. Számomra egy megnyugtató, melankolikus, de mégis tényszerű jelentése van. A filmben megjelenő ciklikusság egy elfogadása annak, hogy bizonyos dolgok soha nem maradnak ugyanolyanok, hanem mindig változnak. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy rosszabb lesz, csak más lesz. Mindegyik részét ugyanolyan intenzíven meg lehet élni ennek az érzésnek.

Bucsi Réka (Kép: MTVA / Sete Vilmos)

Másoktól milyen visszajelzések voltak azon kívül, hogy lehangolja őket?

Sokféle visszajelzés volt, többféle, mint például a Symphony no. 42-nél. Volt, aki kifejezetten pozitívan élte meg és fellendítette, és voltak olyanok, akiket nagyon lehúzott. Valahogy azt érzem, hogy nagyon sok ember nem szeret szembenézni a változással, főleg nem ilyen érzelmi váltásokkal, változásokkal, amik nyilván nem is egyszerűek senkinek. De az volt a benyomásom, hogy az emberek nehezen tudják ezt elfogadni. Nagyon ritkán látunk olyan szerelemmel foglalkozó alkotásokat, amelyeknek az a vége, hogy utána mindenki külön éli az életét. Egy történetnek általában az egymásra találással van vége, a LOVE-ban pedig a magánnyal van. Emiatt sokan azt gondolták, hogy én borzalmasan negatívan gondolkodom erről az egész témakörről. De a film végén gyakorlatilag egy új dolog születik abból, ami kvázi meghal azon a bolygón, szóval ezek a dolgok nem vesznek el.

Már több mint 150 fesztiválon szerepelt a LOVE, gyakran te is elkísérted. Milyen benyomásaid vannak ezekről az eseményekről, a versenyről, a networkingről, vagy akár a zsűrizésről?

A LOVE-val nagyon hasonló volt a fesztiválmenet, mint a Symphony no. 42-vel. A fesztiválokon számomra abszolút elsődleges, hogy találkozzak más alkotókkal, olyanokkal, akiknek a filmjei szintén a programban szerepelnek. Rengeteg baráti és szakmai kapcsolatot építettem ki az elmúlt három évben. Magát a versenyt másodlagosnak tartom. Többször voltam már zsűritag, azóta már látom hogy működik ez a folyamat, ezért végképp nem gondolom azt, hogy egy díjnak különösebben nagy szerepe lenne. Eleve furcsa egymással versenyeztetni különböző filmeket. Nem lehet pontszámokat adni, hiszen teljesen egyéni vélemény, hogy ki mit gondol az adott filmről. Amikor zsűritagként dolgoztam, akkor sem voltam mindig száz százalékosan megelégedve, mert ez mindig több ember közös megegyezésen alapuló véleménye. Egy rövidfilm esetében inkább kapcsolati tőkét eredményezhet a fesztiváloztatás.

Egy olyan nagy presztízsű jelölés, mint az EFA-jelölés, mit jelent? Milyen következményei vannak szakmai szempontból?

Amikor az Európai Filmakadémia tagja lettem, úgy éreztem, hogy része lettem az európai filmes elit közösségének, ami egyrészt megtiszteltetés, másrészt nagyon jó, hogy hozzáférést kapok sok filmhez, amihez előtte nem. Amikor megkaptam a meghívást, először tétováztam, de rájöttem, hogy európai filmkészítőként óriási elismerés, ha benne lehet az ember az Európai Filmakadémiában. Svédországban, az Uppsalai Nemzetközi Rövidfilmes Fesztiválon találkoztam a jelöltekkel és nagyon jó volt látni a filmeket, nagyon erős a mezőny. Szakmai szempontból ez nyilván újabb kapcsolati tőkét jelent, illetve valamilyen szintű beleszólási jogot a szavazáson keresztül.

Nemsokára közzéteszik az Oscar-shorlistet is. Izgulsz?

Az Oscar-esélyesek közül sok filmet végignéztem vagy már ismertem őket régebbről. Olyan nagy nevek vannak a listán, hogy kevés esélyt látok arra, hogy a LOVE rákerüljön a tízes shortlistre. De bármi megtörténhet, a Symphony no. 42-nél sem számítottunk erre, aztán mégiscsak megtörtént. Akkor nem is figyeltem erre, aztán egyszer csak jött a hír a semmiből. Ha rajta van az ember a listán, nyilván minden megváltozik egyik napról a másikra.

A producerek mennyiben segítik a film utóéletét?

A LOVE francia koprodukcióban készült, itthon a Boddah-val, Osváth Gábor cégével pályáztunk a Médiatanácshoz, ahol el is nyertük rá a támogatást. A gyártás nagy része a dániai Viborgban zajlott egy nemzetközi csapattal, a fesztiváloztatást pedig a Daazo csinálja, akik együtt dolgoznak a francia forgalmazóval, az Autour de Minuit-vel. A Boddah-val nemrég nyitottunk meg egy új animációs műhelyt, ahol többek között Tóth Luca is dolgozik, jelenleg én is itt készítem az új projektem, és olykor besegítek a LOVE utóéletébe és promózásába. Jó esetben a producer nem engedi el a filmet az elkészülte után, mert a film utóélete ugyanannyira fontos. Fontos támogatni az adott rendezőt, például hogy tudjon utazni a filmmel, mert ez sokat számít a film és az alkotó megítélése, valamint a kapcsolatépítés szempontjából is. A magyar producer, Osváth Gábor hétvégén Berlinben, az Interfilmen képviselte a LOVE-ot. Az EFA-díjátadóra is ketten megyünk.

Bucsi Réka: LOVE

Említetted, hogy új projekten dolgozol. Erről mit lehet tudni?

Nemrég fejeztem be a Solar Walk című 50 perces animációm, mely a dán Aarhus Jazz Orchestra nevű zenekar koncertjének hátterében vetített film. Ebből készül most egy rövidebb verzió, ami alkalmas rövidfilmes fesztiváloztatásra. Ez egy 21 perces animáció lesz, ennek a vágásán dolgoztam, jelenleg Lukács Péter készíti hozzá a hangot, Mads Vadsholt dán alkotó pedig a zenét. Most ennek a befejezése az elsődleges. Ezen kívül belekezdtem egy új projektbe, elkezdtem írni egy új anyagot, amiből még nem tudom, hogy pontosan mi lesz, de az biztos, hogy másfajta módszerrel fogom készíteni, mint az előző projektjeimet, mert eddig mindig a rajzból indultam ki, most pedig inkább az írásból szeretnék.

A Solar Walk debütálása szeptember végén volt Dániában. Milyen volt élesben látni, közönséggel?

Nagyon nagy élmény volt, főleg úgy, hogy addig nem hallottam a hangszerelt verziót. Eléggé izgultam, hogy mégis milyen lesz egy 20 fős zenekarral hallani azt, amit én midiben hallgattam hat hónapon keresztül, és úgy készítettem hozzá az animációt a csapatommal. Mindenki nagyon izgult, nemcsak én. Elég sokan eljöttek, ezért azt éreztem, hogy ez vagy nagyon jól sikerül és akkor minden nagyon jó lesz, vagy nagyon nem. De szerencsére nagyon jól sikerült, álló tapsot kapott a produkció, szuper élmény volt. Igazi "mindent vagy semmit" érzésem volt a premier előtt. Ennyire még sosem izgultam, mert egyrészt nem volt még ilyen hosszú filmem, másrészt nem volt olyan, hogy a hangi részét ne ismertem volna. Ez most gyakorlatilag olyan volt, mintha először, együtt a közönséggel láttam volna a kész filmet. Izgalmas volt. Azóta több fesztivál érdeklődött már az esemény iránt. Erről készül egy dokumentumfilm, egyfajta koncertfilm is. Tehát van egy élő verzió, egy koncertfilm és egy rövidfilm is egyetlen projektből.

Bucsi Réka: Solar Walk

Itthon lehet majd látni?

Hogy mikor lehet Magyarországon látni, kicsit nehéz kérdés, mert most fejlesztjük ki azt a csomagot, amivel a projekt tud utazni. Nyilván több verzió lesz: lesz olyan, hogy csak a kottát és a filmet küldjük, az adott országban pedig begyakorolja egy zenekar, de lesz olyan is, hogy maga az eredeti zenekar utazik. Nyilván az utóbbit nehezebb elintézni, mert sokkal drágább.

És mindegyik filmed egyre hosszabb…

Amin most dolgozom, azt már szeretném nagyjátékfilm hosszúságúra írni. De ezután az 50 perces animáció után már nem érzem annyira távolinak a 80-90 percet. Nem látok akkora különbséget gyártásban vagy logisztikában. Emiatt is jó tapasztalat volt a Solar Walk. Azért nyilván egész más lenne egy egészestés film, mert a Solar Walk elég szabad narratívával rendelkező projekt, mivel zenére van animálva, így olyan, mint egy 50 perces videóklip. Narratív stílusában és dramaturgia szempontjából leginkább a Disney Fantázia (1940) című filmjéhez tudnám hasonlítani. De már szeretnék valami olyat készíteni, amiben van dialógus vagy narráció.

Herczeg Zsófi