Ez a második alkalom, hogy egy MOME Anim diplomafilmet válogattak be a Berlinale rövidfilmes versenyprogramjába: 2014-ben Bucsi Réka szatirikus szkeccsfilmje, a Symphony no. 42 debütált a szekcióban, idén pedig Buda Flóra Anna futurikus-szürreális munkája, az Entropia versenyez az Arany Medvéért. Az Entropia három párhuzamos univerzumban élő női alakot mutat be, három különböző környezetben, akik között egy légy indítja be az interakciót, és miközben a világ összeomlik körülöttük, megtalálják önmagukat.

Buda Flóra Anna és Bucsi Réka animációin kívül egyszer szerepelt MOME diplomafilm a Berlinalén, méghozzá Lovrity Anna Katalin Vulkánsziget című kisfilmje a Generation Kplus programban, 2017-ben. Az idei versenyben ráadásul egyből két magyar animáció is szerepel: az Entropia mellett Tóth Luca érzékeny függetlenfilmje, a Lidérc úr is a Berlinale Shorts programjában versenyez, melyről itt mesélt a rendező.

Hogyan jött a film ötlete?

A film szupermarketben játszódó részét majdnem teljesen pontosan megálmodtam. Ljubljanában voltunk egy filmfesztiválon, ahol levetítették Michel Gondry Is the Man Who Is Tall Happy? című filmjét, ami nagyon inspiráló volt számomra. Volt benne egy mondat, hogy mit csinálnál, ha elromlana az időgép és találkoznál önmagaddal. Ez a gondolat szöget ütött a fejemben, mert nagyon érdekelnek a párhuzamos valóságok, és egyáltalán az, hogy az ember egyfolytában keresi önmagát. Akkor elkezdtem ezzel jobban foglalkozni, hogy ki vagyok és hogyan tudnám definiálni önmagam, viszont képtelen voltam ezt egy lineáris történetben megfogalmazni, mert ennél sokkal komplexebben látom a helyzetet. Így tudtam a legőszintébben leírni azt a tapasztalást, amit megélek. Szerintem semmiképp sem egy szinten működik az ember.

Hogy különítetted el a három síkot, a három női karaktert?

Ebben Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró és Bánóczki Tibor, a MOME Anim mesterképzésének vezetője volt a segítségemre. Zsófival a forgatókönyvön dolgoztunk együtt, Tibor pedig a látványfejlesztésben adott nagyon jó tanácsokat. Először az volt az ötlet, hogy mindhárom sík különböző stílusú legyen, de mivel egy emberről van szó, ezért végül úgy döntöttem, hogy egységesítem a stílust, ezzel is segítve a nézőt, hogy egyértelműbbé váljon - legalábbis a végére -, hogy ez a három sík egy ember három aspektusa.

Mit jelképez a három női alak?

Az egyik alak egy ösztönlény, a másik a társadalmi elvárásoknak megfelelni próbáló karakter, a harmadik pedig egy belső személyiséget ábrázol, aki nem tud kitörni.

Buda Flóra Anna: Entropia

Most, hogy elkészült a film, hogy érzed, sikerült feldolgozni ezt az identitáskeresést?

Nagyon sokat segített, és valójában ez volt a cél, mert amikor elkezdtem írni, pont erre volt szükségem, hogy kicsit jobban lássam magam és a körülöttem lévő embereket. Bénán hangzik, de végülis segített beilleszkedni a társadalomba, és arra is rájöttem, hogy mindenki ugyanezekkel a dolgokkal küszködik.

A diplomavédésen említetted, hogy David Lynch inspirált (róla írtad a szakdolgozatod is). Miben?

Amikor nekikezdtem a szakdolgozatomnak, még egész másról szerettem volna írni. Aztán valamikor az animatik készítés környékén nagyon sok interjút hallgattam Lynch-csel. Már korábban is nagyon szerettem a munkáit, és biztos, hogy nagyon sok minden beépült a vizuális gondolkodásomba, amit tőle tanultam. Egyik interjújában azt mondja, hogy amikor filmet készít, akkor ott van ő és ott van egy fal, a fal mögött pedig ott van az az ember, aki szintén ő, de ő tudja a megoldást arra, hogy hogyan kell megcsinálni a filmet. Szerinte a filmkészítés az, hogy áttöröd ezt a falat és megtalálod azt az önmagadat, aki már tudja hogyan kell leforgatni. Ez akkor nagyon tetszett. Alapvetően engem is nagyon foglalkoztat az álom feldolgozása, ilyen szempontból abszolút közel érzem magamhoz Lynch gondolkodását.  

Az Entropia cím nagyon találó. Hogy jött?

Amikor a forgatókönyvet kezdtem írni, az volt a címe, hogy Vanities, de ahogy formálódott a történet, egyre kevésbé volt igaz ez a cím a filmre. Bera Nándorral (Candide, Fák) beszélgettem a filmről, mikor azt mondta, hogy ez egy entrópikus alkotás. Ez pedig nagyon megragadott. Kicsit beleástam magam a témába, és minél többet olvastam róla, annál határozottabban láttam, hogy ennek a filmnek ez lesz a címe. Kicsit féltem, hogy túl tudományos lesz, és óva is intettek, hogy sok ember nem fogja érteni. De szerintem nagyon jól illik erre a fajta ciklikus, körforgásszerű, elmúlás- és újjászületés folyamatra.

Buda Flóra Anna: Entropia

A filmnek nagyon erős a szimbólumrendszere, folyamatosan visszatér például a légy és a lárvák, a szarvas, a konzumtársadalom. Ezek mit jelképeznek?

Szerintem a szarvas szimbólum a legegyértelműbb, mert ott egy férfi-nő kapcsolatról van szó, egyfajta ismerkedési módszerről. Az erdőben játszódó részben mindenképp úgy szerettem volna bemutatni a nőt, mint egy vadászó lényt, aki a fiatal szarvast levadássza. A légynél először az a kép volt a fejemben, amikor elkezdenek kikelni a lárvák egy döglött állatban. Volt egy álmom, amiben egy óriási lárvával ültem egy fürdőben és folyékony szappant öntöttek a medencébe. Az egésznek volt egyfajta Miyazaki stílusa. Akkor éreztem, hogy ennek az óriáshernyónak van valami keresnivalója a filmben. Egyértelműnek tűnt, hogy ha be akarok mutatni egy ciklust, akkor ott vannak ezek a lárvák, de nyilván valamit kezdeni kell velük, hogy mindhárom részben működjenek, és az egésznek legyen logikája. Ezért végül egyfajta mesélőnek találtam ki a legyet, amelynek bemutatjuk az életciklusát az időt és a körforgást jelképezve.

Még ki volt rád hatással a film látványvilágánál? Például a film szürreális képei Magritte festményeire emlékeztetnek. 

Kiskoromban nagyon sokat vittek kiállításokra, szóval nagyon sok vizuális hatás ért gyerekként. Például Cézanne színkeverési módszere abszolút hatással van rám. Nagyon vonz a látszatkeltés, a szemfényvesztő grafikák, például Escher térábrázolása. A kompozíció és a vágástechnika terén leginkább élőfilmek inspirálnak. De annyi vizuális tartalmat fogyaszt az ember napi szinten, hogy sokszor már nem is tudja követni, mert annyi információt dolgozunk fel a szemünkkel naponta, és nyilván akarva-akaratlanul is beépül a gondolkodásunkba.

Buda Flóra Anna: Entropia

A film rokokó szintetizátoros zenéje és zöreje is egyszerre futurisztikus és baljós. Hogy alakult a hangi világ?

Nagyon nagy szerencsém volt a hangi világgal. Matos Gergő szerezte a film zenéjét és a hangdizájnért is ő volt a felelős. Egy buliban hallottam fellépni és nagyon megtetszett, amit csinál. Egy kísérleti elektronikai szettet játszott az egyik zenésztársával, mikor szikraként beütött, hogy nekünk együtt kellene dolgozni. Megkérdeztem a közös munkáról, és ő is nagyon lelkes volt, mert vannak ambíciói ebbe az irányba. Egy kicsit bíztam is az ösztöneimben, mert Gergő még nem dolgozott animációs filmek hangdizejnereként.

Milyen instrukciókat adtál neki?

Sokszor példákat gyűjtöttem. A reklámos résznél például stílusbeli leírást küldtem, hogy milyen zsáner legyen keverve, hozzá pedig néhány konkrét példát. Nagyon sok példát gyűjtöttem, viszont próbáltam a lehető legnagyobb szabadkezet adni Gergőnek, mert nagyon jó ötletei voltak és ezeket bátran bele is rakta a filmbe, amik legtöbbször működtek. Kevésszer mondtam neki nemet.

Jelenleg min dolgozol? Van már következő filmterved?

Jelenleg az ASF (Animation Sans Frontiéres) nevű workshop-sorozaton veszek részt, és a nyáron elkezdtem írni egy filmtervet is. Az Entropián két évig dolgoztam, és már másfél év után elkezdtek szállingózni az új ötletek, amiket viszont már nem építhettem be ebbe a filmbe. Ezért elkezdtem írni egy következő történetet, ami most treatment szintjén van, illetve vannak már látványtervek is hozzá.

Az kísérletezőbb lesz?

Olyan szempontból lesz számomra kísérlet, hogy lesz benne párbeszéd. Mindenképp szeretnék szöveget adni a karakterek szájába, de azért a narratívát szeretném meghagyni komplexnek.

Herczeg Zsófi