Az aranyember (1918) – MNFA

Egy százéves film, amely nem öregedett meg - Sir Alexander Korda csodálatos zsengéje, a kőszikla karakterű Beregi Oszkárral Timár Mihály szerepében. A restaurált kópián csodálatos részletgazdagságban, felfrissített színekkel elevenedik meg a gyönyörű  kiállítású némafilm. Szabadtéri vetítés a Changing Grey (Zságer Balázs & Genser András) élőzenés kíséretével.

Mania (1918) – Lengyel Filmarchívum

A Puccini: Tosca történetét is megidéző némafilm főszerepét a korszak sztárja, Rudolf Valentino menyasszonya, Pola Negri alakítja, rendezője a berlini UFA-nak dolgozó debreceni születésű Illés Jenő. A filmet a Czerwie Band élőzenei kíréretével vetítjük.

Kongói utazás (1927) – Cinémathèque française, CNC

A gyarmati Kongóba tehetünk utazást a későbbi Nobel-díjas író, André Gide társaságában, akit lenyűgözött az ország egzotikuma, de kénytelen volt szembenézni a gyarmatosítás embertelenségével is.

Pandora szelencéje (1929) – Deutsche Kinemathek

G.W. Pabst az európai jazzkorszaknak is nevezhető harmincas évek sztárjává tette a bubifrizurás Louise Brooksot. Ez az a korszak, amely később annyi gengszter- és noir filmben feltűnik. A forgatókönyvet a magyar Vajda László jegyzi.

Biciklitolvajok (1948) – Cineteca di Bologna

Vittorio De Sica Oscar-díjas remekét, minden idők egyik legjobb és legegyszerűbb filmje idén 70 éves, ez alkalomból gyönyörűen felújítva mutatták be a Cannes Classics programjában.

Lady Hamilton (1941) – BFI

A napóleoni háborúk idején játszódó melodráma nemcsak a tengeri csatajelenetek miatt is emlékezetes. Ezt az ízig-vérig angol filmet, ami az angol büszkeségről is szól, egy magyar születésű angol úr, Sir Alexander Korda rendezte.

Az éjszaka gyémántjai (1964) – Cseh Filmarchívum

Az egyik legjelentősebb holokauszt-film a forgatókönyvíró, Arnošt Lustig saját emlékein alapul. A vetítés után beszélgetés lesz  Eva Lustigovával, az író lányával.

Találkoztam boldog cigányokkal (1967) – Jugoszláv Filmarchívum

Aleksandar Petrović cannes-i nagydíjas remekműve bizonyítja, hogy nem csak Emir Kusturica látta meg a cigánytelepek világában a mágikus realizmust. Ráadásul ez a világ nagyon közel van a miénkhez.

Joao és a kés (1971) – EYE Filminstitut (Amszterdam)

Igazi kuriózum a közelmúltban elhunyt holland rendező, George Sluizer (Nyomtalanul, 1988) első, minden szempontból brazil, balladisztikus nagyjátékfilmje.

Párbajhősök (1977) – BFI

Ridley Scott korai kosztümös alkotásának párbajjelenetei már akkor sokat elárultak a rendező tehetségéről.

A véres hölgy (1980) – Szlovák Filmintézet

Ha van felfedezésre érdemes kincse a szlovák animációnak, akkor Viktor Kubal műve, a Báthory Erzsébet történetét továbbgondoló filmje mindenképpen az.

Cyrano de Bergerac (1990) – Cinémathèque française, CNC

Ez az egykor kirobbanóan sikeres, színes és érzékeny adaptáció kevesebbet érne Gérard Depardieu nemes játéka nélkül. A filmet nagyrészt Magyarországon, Szilvásváradon és Egerben forgatták.

Sose halunk meg (1993) – MNFA

Koltai Róbert legendás filmje a rendszerváltó időszak legnagyobb sikere volt, a magyar filmtörténet egyik feledhetetlen főhősével, a csupaszív, talpraesett vállfaárussal, aki maga volt az élet hercege. 

Az idén elhunyt Miloš Formanról két filmjének vetítésével emlékezünk meg: sokak kedvence, a Tűz van, babám! (1967) az elnyomó rendszerek örök metaforája, az Amadeus (1984) pedig hiteles képet közvetít egy zseniről.