A legjobb dolgokon bőgni kell olyan harmincasokról mesél, akik egyszerre próbálnak megfelelni saját maguknak és a környezetüknek, miközben az életük alapvető döntéseit sem képesek meghozni. Úgy élnek, mintha még mindig egyetemisták lennének: közös albérletben, üres hűtővel, éjszakai bulikkal, két óra alvással, másnapokkal. Szeretnék máshogy csinálni, mint az előző generáció, ugyanakkor menekülnek a döntések elől. A legjobb dolgokon bőgni kell nem generációs kérdéseket fejteget, hanem hitelesen, őszintén és nagy adag öniróniával szeretné bemutatni a harmincas nők útkeresésének nyomasztó állapotát.    

A legjobb dolgokon bőgni kell

Filmintézet: Melyik munkafázisokkal tudtok most haladni távmunkában?  

Stalter Judit: Pont a korona legelejére fejeztük be a teljes utómunkát, a nemzetközi hanggal együtt. Úgyhogy a végső elszámolás is épp most folyik irodai munkában a gyártás és a könyvelés között. Továbbá dolgozunk a film magyar és külföldi forgalmazásán is, plusz a nemzetközi fesztivál nevezéseket intézzük az NFI-vel közösen. Természetesen ehhez sok marketingtárgyú munkálat is kapcsolódik, például plakát tervezés, trailer vágás, a social media koncepció kitalálása stb.

NFI: Hány ember dolgozik a filmen?  

SJ: Kb. 10-12 fő, de nem folyamatosan.

NFI: Melyik munkaköröknek változtatta meg a mindennapjait a legjobban a karantén?  

SJ: Valójában mindegyiket, leginkább azokét, akik csak forgatáson tudnak dolgozni. Legkevésbé pedig azokét, akik munkájuk nagy részét laptopon végzik. Szerencsére mi most pont egy ilyen időszakban vagyunk, amikor az aktív jelenlétet kívánó forgatás már lezajlott.

A legjobb dolgokon bőgni kell

NFI: Van olyan munkakör, amire egyáltalán nincs hatással a karantén?  

SJ: Az alkotói munkák egy részére, például a forgatókönyvírás, a vágás, a grafikai tervezés, a produceri és a gyártási/asszisztencia munkáinak is az elméleti részben megoldható, rengeteg e-mailezéssel és telefonálással. Persze nagy könnyebbség a különböző fórumokon használható videótelefonálás, de azért egy ponton túl nem az igazi, plusz jóval lassabb és körülményesebb is sok munkafolyamat, mintha egymás mellett ülhetnénk egy irodában.

NFI: Hozott-e be tartalmi változást (pl. új ötlet) a projektbe a karantén?  

SJ: Igen, főleg a forgalmazás és a fesztiváloztatás terén.

A legjobb dolgokon bőgni kell

NFI: Az eredetihez képest bővült-e új karakterrel a sztori?  

SJ: Mivel már túl voltunk a picture lock-on januárban, így a történet nem változott.

NFI: Változtatott-e az eredetileg tervezett bemutató dátumán a koronavírus?  

SJ: Persze, sajnos borult minden és továbbra is rengeteg a kérdés, hogy mi lesz az ideális timing, mikor nyitnak a mozik, ha kinyitnak, bemennek-e a nézők stb. Nagyon szerettük volna, hogy nyár végéig bekerüljön a film valamelyik rangos nemzetközi fesztiválra és utána szeptemberben azonnal lehetett volna hazai bemutató is, de most minden csúszik jó pár hónapot. Ami jó hír, hogy eddig három A-kategóriás filmfesztiváltól van visszajelzésünk, hogy szerették és hogy short listjükön volt/van a film, ebből az egyik őszi, szóval arra még van esélyünk, ha megtartják... Bízunk benne, hogy az év végén vagy jövő év elején már a magyar közönség elé is kerülhet a film.