A FOMO – Megosztod és uralkodsz azon túl, hogy a mai tizenéves korosztály, a Z-generáció világát mutatja be, reagál a mai netes őrületekre, miközben egy bulifilm, tele feltörekvő magyar zenekarok dalaival. Ráadásul még egy izgalmas technikai kísérlet is, mert a film egy részét maguk a fiatal amatőr szereplők forgatták a saját telefonjukkal. Hartung Attilával beszélgettünk.

A FOMO-t ugyanabban a gimnáziumban forgattátok, ahol annak idején Gothár Péter a Megáll az időt. Ilyen megkerülhetetlen előképek után, miért pont egy coming of age történetet választottál bemutatkozó nagyjátékfilmnek?

H.A.: A Megáll az időben viszonylag kevés látszik az iskolából a filmben használt rengeteg füst miatt, de ott máig alig változott valami. Akárcsak a Megáll az időnek, a lázadás fontos eleme a felnövés történeteknek és összességében a felnövésnek, mégis azt érzem, mintha a „mai fiatalok” minden eddiginél vadabbak lennének. Különösen a fiúk engednek meg maguknak meredek dolgokat. Ezzel összefüggésben foglalkoztatott a felelősségvállalás kérdése is. Magamon és a környezetemben is sűrűn tapasztalom, hogy nem vállaljuk a tetteink következményeit. Ha ki is állunk valami mellett, maximum hangzatos Facebook-posztokban, akkor is az ismerőseink védett közegében.

FOMO

A FOMO-ban a kérdéskör konkrétan úgy jelenik meg, hogy egy végzős gimnazista fiúcsapat vlogolni kezd. Majd kissé elfajulnak a dolgok. Hogyan alakult ez a történet keretévé?

H.A.: A filmbéli vlogger, influencer csapat keresi, hogy az online zajban mivel lehet kitűnni. Innen jön az ötlet, hogy csináljanak egyre elmebetegebb kihívás-videókat. A filmnek egyébként része az is, hogy ezekre mennyi pozitív kommentet kapnak. Innentől a történetbe szinte kódolva vannak bizonyos határátlépések. Félelmetes, hogy a csapat generációsan egyáltalán nem érzi, hogy meddig lehet elmenni. Őket is elkapja, amit ma könnyen érezhet az ember, hogy a modern technika, az internet és az okostelefonok által gyakorlatilag bármire felhatalmazása van. A FOMO-ban azt is fontosnak tartottam megmutatni, hogy a szülők és a gyerekek manapság mennyire el tudnak menni egymás mellett. Örülnék neki, ha az elsődleges tizenéves közönség mellett megnéznék a filmet azok a szülők is, akiknek kamasz gyerekük van, és elindulna otthon a párbeszéd.

Ha már szóba kerül, művész családból jössz, édesapád festő, a bátyád operatőr. Hogyan jutottál el a filmezésig és onnan mennyire vezetett rögös út az első nagyjátékfilmig?

H.A.: Előtte festő szakra jártam, utána tesómmal, Dáviddal minden amerikai filmet, amit láttunk, újraforgattuk régi, gagyi handycammel. Majd 2011-ben felvettek Szász János, Janisch Attila és Enyedi Ildikó filmrendező osztályába. Nagy szerencse, hogy miután tavaly végeztem, szinte rögtön a diploma után beválasztottak a Magyar Nemzeti Filmalap 62 millió forintnyi támogatással járó Inkubátor programjába, amire elsőfilmesként lehet pályázni. Iványi Petra, a Filmteam producere és Duszka Péter, vágó rengeteget segítettek megnyerni az inkubátor pályázatot, nekik nagyon hálás vagyok ezért. Bizakodó vagyok, mert az olyan sikeres filmek, mint például a Virágvölgy és az Egy nap is az Inkubátor programból indultak.

27 éves vagy, a filmed szereplői pedig 18-20 évesek. Érezted a generációs szakadékot köztetek?

H.A.: Egyáltalán nem, mert az életemnek ez a szakasza még viszonylag közel van. A filmbeli események gyakorlatilag 90 százalékát korábban lemoziztam. Mi is rengeteget buliztunk, elég sokszor került elő az alkohol, nyilván mi is hajtottuk a körülöttünk lévő lányokat. Az elmebeteg piaösszeöntések, a taperolások, és a tinikre jellemző egyéb fura nyomulási sémák mind ismerősek az egykori közegemből. Persze ezeket én sosem csináltam. Én közben végig csak szódát ittam.

Hogyan találtad meg a film amatőr szereplőit? Milyen kihívásokat rejt, ha az ember ennyire, minden szempontból tapasztalatlan fiatalokkal forgat?

H.A.: Az egyéves casting után fél évig próbáltunk. Sokat söröztünk, fröccsöztünk is a színészekkel, a stábbal, hogy kialakuljon a kölcsönös bizalom. A szexualitás, a szexizmus és a bántalmazás témakörét sok szempontból körbe kellett járnunk. Elsősorban a csajozós, pasizós sztorizgatásból indultunk ki, kinél hol vannak a határok, és ezeket hogyan érdemes kialakítani. Fontos volt, hogy kerüljünk olyan közel egymáshoz, hogy a forgatás alatt már teljes bizalommal élhessünk meg durva, sértő, zavarba ejtő helyzeteket. Egy forgatáson nem lehet frusztráltan benyúlni egy bugyiba. Legalábbis nálunk nem lehetett, különben meghaltak volna a jelenetek.

FOMO

Főleg egy épp, hogy nagykorú lány részéről különösen bátor vállalás ez a szerep, akit, megalázó helyzetekben is láthatjuk. Vesszőfutás volt a casting?

H.A.: Érdekes, hogy pont a női főszereplőt alakító László Pannát nagyon hamar megtaláltuk. Ő egyébként László Zsolt lánya, de nem ezért választottuk őt, hanem mert tudtam, hogy képes lesz megoldani a rá váró rendkívül bonyolult feladatot. A férfi főhőst alakító Yorgosz Goletsas viszonylag későn lett meg. Azért volt nehéz, mert a bevett amerikai módszer szerint a főszereplő szinte kivétel nélkül egy gyönyörű fehér bőrű nő vagy férfi. A legjobb barát fekete vagy kínai, aki pedig csak egy kicsit is gonosz, annak bizonyos értelemben már csúnyának kell lennie.

A FOMO viszont pont ezt a sémát forgatja ki azzal, hogy egy „angyalarcú szörnyeteg” bűnét és bűnhődését nézzük végig a vásznon?

H.A.: Igen, egy helyes arcú, kedves, aranyos fiút képzeltem el, akire nem lehet haragudni. A tipikus pozitív hős karaktert kerestem. Miközben végignézzük, hogy milyen bűnt követ el, amiért meg kell bűnhődnie. Yorgosszal, hiába egy feltörekvő rockzenekar, a Deep Glaze frontembere, rettegett a forgatástól. Mivel alapvetően egy rendkívül jóindulatú, jólelkű srácról van szó, teljesen kikészült attól, amit a filmben meg kell tennie. Sokat dolgoztunk, mire együtt lehámoztuk ezeket a rétegeket, és szép lassan eljutottunk a forgathatóságig.

A FOMO egyben izgalmas technikai, vizuális kísérlet is, mert a film egy részét iPhone-okkal forgattátok. Miért döntöttetek a „vegyes” technika mellett?

H.A.: Annak nagyon örülök, hogy a 35 mm-es filmtől kezdve a telefonos kameráig ma már rengetegféle technika rendelkezésre áll. Gyakorlatilag bármit csinálhatsz, a lényeg, hogy passzoljon a film stílusához és formanyelvéhez. Nálunk a vegyes technika azt jelenti, hogy az iPhone vagy kellékként volt jelen a filmben, vagy kameraként funkcionált. Ennek egyrészt van egy komoly költséglefaragó szerepe, de ami ennél lényegesebb, hogy az amatőröket rá lehetett bírni arra, hogy sokkal természetesebben viselkedjenek a kamera előtt. Onnantól egy csomó jelenet meghalt, hogy az operatőr megérkezett a kamerával. Amúgy nem M. Deák Kristóffal volt a baj, hanem a kamerával.

FOMO werk (Fotó: Komróczki Dia)

Nem frusztrált, hogy kiadod a kezedből az irányítást és nem látod, ami épp a filmedben forog?

H.A.: Láttam, mert a szereplők telefonjáról átkötöttük bluetooth-szal az iPhone-omra az épp forgó jelenetet. Mondjuk így a kép egy kicsit szaggatott. Történtek olyan hülyeségek is, hogy magamról megfeledkezve, teljesen befeszülve mászkáltam telefonnal a kézben, észre sem vettem, hogy közben besétáltam az éppen forgó jelenetbe. A jelenetek 50 százaléka meglepetés volt. Felvettük egyszer, korrigáltam, hogy az improvizációból mi maradjon, és mi nem. Agyaltunk, majd újravettük. Az olyan típusú jelenetek így sokkal jobban működtek, amikor az volt a feladat, hogy részeget játszva rá kell nyomulni egy csajra a buliban, és meg kell nézni, hogy hagyja-e. Ahogy közben ezzel a lánynak is kell kezdenie valamit.

A mai fiatal zenei underground szcéna, a budapesti éjszakai élet is szereplője a filmnek. Mi alapján állítottátok össze a Soundtrack-et?

H.A.: Nagyon szerettem volna, hogy Henri Gonzo, a Fran Palermo énekese írja és énekelje a főcímdalt és a film egyik legfontosabb jelenetének dalát. Szerencsére vállalta, tetszett neki a film. Konsiczky Dávid, a Csaknekedkislány zenekar dalszerző-gitárosa pedig, aki a FOMO összes többi zenéjét összerakta, vele nagyon régóta, az egyetem kezdete óta együtt dolgozom. Ő másfél éven keresztül gyakorlatilag a világ összes zenéjét meghallgattatta velem. Ha hatszáz számot nem próbáltunk be a különböző buli-kocsma-és egyéb jeleneteket alá, akkor egyet sem. Közben ő maga is sok zenét írt. Egy kivétellel szerencsére a külföldi és a magyar zenekarok is szívesen adták nekünk és a filmnek a dalaikat.  

Hercsel Adél