Deák Kristóf (Fotógyár/Sárosi Zoltán)

A filmdíjas bőségszaru szája 2016-hoz képestnemszűkült. A teljesség igénye nélkül: a Mindenki (rendező: Deák Kristóf) februári Oscar-díja után Enyedi Ildikó Testről és lélekről című munkája Berlinben Arany Medvét nyert, az 1945, Török Ferenc rendezése nemzetközi dzsemborikon homorít. "Ha egy magyar film eljut Cannes-ba, büszke vagy rá. Az idén négy magyar alkotás szerepelt a fesztivál programjában. Az elmúlt két évben hatalmasat futott a magyar film: két Oscar-díj, Golden Globe, BAFTA, Arany Medve, cannes-i nagydíj... Úgy érzem, a kis szobrok halmozása már elvárás, csakhogy ezt a legjobb szándékkal sem garantálhatod. Dolgozol és reménykedsz benne, hogy a magyar tehetségek munkáit komolyan veszik a legnagyobb filmfesztiválokon és a világpiacon" – mondja Andrew Vajna, a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos.

Hogy a hazai filmes biznisz legbefolyásosabb emberének mit jelenthetnek a fenti elismerések, arra a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója, Havas Ágnes ad választ. "Emlékszem az egyik első beszélgetésünkre Andy Vajnával. Azt mondtam, hogy a magyar filmek hagyományosan aratnak a fesztiválokon. De hol? – kérdezett vissza. Oscar van? Nincs. Arany Medve van? Nincs. Cannes? Mondjuk nagydíj? Nincs. Szóval hol aratnak?

Hajdu Szabolcs (Fotógyár/Sárosi Zoltán)

Fele vagy egész királyság?

A díjak egyik következménye az alkotói motiváció megugrása: a rendezőkre pályatársaik sikerei ösztönzően hatnak. 

Nemes Jeles első nagyjátékfilmje Oscart nyert? Velem is megtörténhet! A másik sikerét a rendezők kihívásnak tekintik: XY nagyot ment, de én csinálok jobbat! – utal tapasztalataira Kárpáti György, hozzátéve, hogy ez a fajta felpörgés a közönségre is átragadt. – A közbeszédben és a kocsmakultúrában lassan ciki, ha nem láttál egy olyan magyar filmet, amely díjat nyert, vagy jó kritikát kapott. Néhány éve, ha megkérdeztem a diákjaimat, melyik magyar alkotás volt az utolsó filmélményük, véletlenül sem a közelmúltból említettek egyet. Most már képben vannak, várják az új filmeket. És a társaság háromnegyede már nem kritikusi pályáról fantáziál: benne akarnak lenni a filmkészítés sűrűjében, hiszen erős túlzással Nemes Jeles hamuba sült pogácsával a tarisznyájában elnyerte a fele királyságot..."

Reisz Gábor (Fotógyár/Sárosi Zoltán)

A magyar filmek hazai nézettségére vonatkozóan a Filmalapnál az idei évben az egymillió mozilátogató elérése a cél. "A hatszázezret már elhagyta a mutató, a kilátások jók. Hogy ez az egymillió mit jelent? Tavalyelőtt a mozibajárókhoz viszonyítva négy százalékon álltunk, ami százezres nagyságrend. A filmeknek meg kell szólítaniuk a nézőt, de ahhoz, hogy a világ legerősebb reklámja, a szájmarketing működjön, be kell csalogatni az embereket a moziba. Ezért is támogatja a Filmalap a produkciók marketingjét és forgalmazását. A moziban az első hétvége a marketingről, a második viszont már a filmről szól. Ugyanakkor látni kell: megtérüléssel csak kiemelkedő nemzetközi siker és eladás mellett érdemes számolni. Európának egyelőre fontosabb, hogy a filmes kultúra működjön, de itt is egyre hangsúlyosabbak a kereskedelmi szempontok" – mondja a filmügyi biztos.

A turbó üzemmódú kampány persze önmagában nem elég. Ha a közönséget bizonytalanságban hagyja a reklám, vagy nem szólítja meg a film, a bukás elkerülhetetlen. Nem elég jó filmet csinálni, el is kell tudni adni – és fordítva: a nagy csinnadratta keveset ér, ha a végtermék mégsem a közönség ínyére való.

Hamu és Gyémánt címlap

Buldózes és újraindítás

2011 áprilisában megszűnt az állami filmfinanszírozásért felelős Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA), melynek intézményeit, adósságait és feladatait az egy hónappal később életre hívott Magyar Nemzeti Filmalap vette át. A politikai oldalról támogatott őrségváltás ellenállásra (hangemelésre) sarkallta a hazai filmes közeget - vagy legalábbis egy részét. A Filmalapot (például az egykapus támogatási rendszert vagy a forgatókönyv-fejlesztésekről és a gyártásról határozó legfelső fórum, az öttagú döntőbizottság legitimitását, mandátumát) érintő kritikák idővel halkultak, ami persze ma sem jelent nézetazonosságot a pályázó alkotók és a véleményező-pénzosztó szerv között, ám a megkérdezett iparági szereplők a filmes konjunktúra fellendülésében ma már nem kérdőjelezik meg a Filmalap érdemeit. "Szerintem nincs szó új időszámításról, a Filmalap előtt is voltak erős filmek és erős alkotók, jó időszakok. A szakmai összefüggések mentén most valami megerősödött a magyar filmben. A Filmalap nagy szűréssel, kialakult koncepció mentén, évek óta következetesen hoz döntéseket, ez a tudatos építkezés új keretet ad a filmes szakma és a közönség számára is. Persze minden kiválasztás felvet kérdéseket, de tény: konzekvens építőmunka zajlik, az anyagi források biztosítva vannak, a korábbinál szakmailag magasabb színvonalon készülnek a filmek. A hazai nézőszámok emelkedése arra utal, hogy a közönség mindezt értékeli, a magyar filmekkel kapcsolatos korábbi ambivalencia, a "nem lehet jó" érzése feloldódni látszik. Nem mellékes, hogy az utóbbi években a sajtó attitűdje is pozitív irányban változott, ami erősíti a néző oldottságát. Ez egy láncreakció" – foglalja össze többek véleményét Petrányi Viktória producer. Andy Vajna szerint ha a Filmalap 2011-es indulása a nulla mérföldkő, a magyar filmipar az akkor vizionált út felét megtette. "Megteremtettük az átlátható pályázati és támogatási rendszert. Transzparens és működőképes – a korábbi időszak kaotikus volt milliárdos tartozással, csúszásokkal. Most nincs adósság, ellenben jut pénz fejlesztésre, gyártásra, reklámra és oktatásra, azaz az alapok biztosak. Mi van a félúton túl? Mindenből jobbat akarunk: jobb forgató- könyveket, több rendezőt, izgalmasabb produkciókat, látványosabb eladásokat, még hatékonyabb rendszereket."

Török Ferenc (Fotógyár/Sárosi Zoltán)

Három nemzedék

"A kérdés pár éve az volt, képes-e megerősödni a rendszer. Kiépült, és minden díj csak erősíti. De rendezőként miért akarnék rossz filmet készíteni? 2011 és 2013 között el volt zárva a pénzcsap, sok ötlet felhalmozódott. Most jönnek ki az ezekből az ötletekből kiforrt filmek, mert el tudnak készülni. Ha van egy eredeti és nagy ívű elképzelésed, és a Filmalapnál elfogadják, megkapod a forrást a megvalósításhoz. De ettől még a Filmalap egy rendszer, ugyanaz, amely az országot is behálózza. Nagyon sok energiával kívül maradhatsz, így a lelkiismereted kicsivel nyugodtabb lesz, mert nem asszisztálsz a szisztéma megerősítéséhez. Rögös út, kipróbáltam... Vagányabbnak érzek önerőből megcsinálni egy kis projektet, mint egy nagyot, amire mindent megadnak" – mondja Hajdu Szabolcs.

Visszatérve a fesztiválsikerekre, kétségtelen, hogy a nagyjátékfilmes rendezői palettán új arcok is feltűntek (Nemes Jeles László, Ujj Mészáros Károly, Reisz Gábor), mindamellett zömmel olyan alkotók kezdték el szállítani az eredményeket, akik már 2011 előtt letették a névjegyüket. A képet árnyalva Hajdu, aki a Filmalaptól független, minimál költségvetéssel készített Ernelláék Farkaséknál című "lakásdrámával" Karlovy Varyban 2016-ban fődíjat nyert, megemlíti, hogy a sikerek egyik eredője az az európai kontinensen nem jellemző együttállás, miszerint Magyarországon három rendezőgeneráció tagjai alkotnak párhuzamosan: "Az idősebb generáció jó néhány tagja még mindig aktív, Enyedi Ildikó, Jeles András, Tarr Béla és Sopsits Árpád kiemelkedő formátumú alkotók. Az enyém a középgeneráció, a rendszerváltás utáni magyar film erős hulláma Mundruczóval, Fliegauf Bencével, Török Ferivel, Antal Nimróddal, Kocsis Ágival. Most értünk alkotóként a legerőteljesebb életkorba.

Enyedi Ildikó (Fotógyár/Sárosi Zoltán)

És megjelent a horizonton az Y generáció, sőt a Z is, utóbbi tagjai már kamerával a kezükben születtek, a rövidfilmből most érkeztek be a játékfilmes szcénába." Sokak véleménye szerint a babérokat nem csak a Filmalap, más is learatta volna, ám az elméletet gyengíti, hogy a hazai filmkészítésben a korábbinál jóval több pénznek köszönhetően a projektek végigfuthatnak. A források felhasználása – ha szabályozott keretek között is, de – szabad, a kreativitásnak semmi sem áll az útjába. Marad a kérdés: kevesebb pénz híján valóban lett volna ekkora volumenű fesztiváldíjas aratás?

Forgatókönyvdilemmák

"Nincs cenzúra és utólagos cenzúra" – mondja Kárpáti György a fellendülés másik összetevőjére, az eredetiség kibontakozására utalva. Létezik vagy létezhet ugyanakkor egyfajta öncenzúra, amely az egykapus támogatási rendszerből következne: mivel a rendező/forgatókönyvíró nyerni akar a pályázaton, eleve olyan sztorit ír, amilyenre szerinte (!) a Filmalap vágyik...

"Az Ernelláék kapcsán bennem is dolgozott ilyen érzés, ezért sem pályáztam vele. Nem hiányzik, hogy szeretsz egy témát, látod, hogy jó filmet tudnál belőle csinálni, és elutasítanak. Sok rendező, köztük nagy nevek, a sokadik könyvükre sem kaptak támogatást. Lehet, hogy a forgatókönyvekkel alapvető gond van, ahogy azt a filmügyi biztos évekkel ezelőtt kijelentette. De ehhez azt is mindig hozzá lehet fűzni, hogy szerintük... A film egészének az üzenet az alapja: lehet 'atyaúristen' jól fényképezve, ha ez hiányzik belőle vagy sekélyes, akkor bajvan" – mondja Hajdu Szabolcs. Andy Vajna véleménye a forgatókönyvekre vonatkozóan az évek során nem változott: "Tartom, amit 2011-ben mondtam: ezen a területen még erősödni kell." Havas Ágnes szerint csúcsközelben nem számottevő a verseny, minden évben akad egy-két pályázat, amely magasan a többi fölé nő.

Mundruczó Kornél (Fotógyár/Sárosi Zoltán)

"A lassú vagy alig látható fejlődésnek az az oka, hogy egyelőre nincsenek olyan kurzusok, ahol a forgatókönyvírást tanulni lehetne, ahogy ténylegesen például a produceri szakmának sincs iskolája. Az itt forgató külföldi produkciók és a hazai gyártás volumene miatt kifogytunk a stábokból is, a hiányszakmákban a képzés már tavaly elindult. Legkésőbb jövő tavasszal ugyanakkor a kreatív szakmák (forgatókönyvírók, rendezők, vágók, producerek) képzési programjai kerülnek sorra. Saját hatáskörben akarunk például workshopokat szervezni, amelyeken nemzetközileg elismert előadók adnák át a tapasztalataikat, a tudást" – mondja a Filmalap vezérigazgatója, átlendülve a fenntartható fejlődés témakörére.

No kommunizmus

A legújabb nemzetközi siker, a Jupiter holdja rendezője, Mundruczó Kornél szerint a mostani eredményekkel óvatosan kell bánni, mert ez inkább csak lufieffektus, a jelenlegi állapot nem tartható fenn örökké. "A film világszerte felértékelődött, Hollywood, az amerikai nyomás teret nyert Európában, szexi lett a film, filmesnek lenni és ismerni a filmeket. Ez egy hullám, amelyet az emberek kíváncsisága hajt. Versenyhelyzet és habzás van, ami jó, ugyanakkor a felpörgetett tempó a film elüzletiesedéséhez is vezet - vagy vezethet. Ma egy film hat perc alatt sikeres lesz vagy elbukik, miközben vannak nem hatperces filmek... A Filmalap meghagyta a magyar szerzői film gyökerét, ami feltétlenül a javára írandó. Fontos aspektus a díjakat illetően, hogy az elmúlt tizenöt évben a rendezői gondolkozás olyan pontokra helyezte a hangsúlyt, amelyeket a nyugat-európai diskurzus is a magáénak érzett. Ebben az értelemben megszűntünk egzotikus ország lenni – Európa része vagyunk. Sok munkája van benne a generációmnak, hogy végre kiléptünk a vasfüggöny árnyékából. No kommunizmus, legfeljebb egy-egy gyerekkori frusztráció jelenik meg bizonyos elemekben, mert mi a vadkapitalizmusról, az új demokráciáról vagyunk hivatottak tudósítani. A zéró generáció kiforrása új, sokrétű és változatos árnyalatú filmnyelv születésével párosult. Meddig tarthat a filmes boom? Erről mindig az ingatlanpiac jut az eszembe: nem tudjuk, mekkora a hullám és a lufi, csak az biztos, hogy ez hullám és lufi... A magyar filmek külföldi pozitív megítélése várhatóan hosszabb lesz, mint a hazai platformokon, a nemzetközi díjak hosszan biztosítják a figyelmet egy nemzetnek."

Ujj Mészáros Károly (Fotógyár/Sárosi Zoltán)

A producer felelőssége

A többihez hasonlóan a producerképzés is a filmes konjunktúra időbeli kiterjesztéséről szól, ugyanakkor az új generáció produceri viszonyítási pontjait az utóbbi öt évben látottakhoz képest újra kell pozicionálni. Nem véletlenül él az iparágban az a mondás, miszerint Magyarországon ma a legnagyobb producer maga a Filmalap... "Az európai filmeknek a piacon meg kell küzdeniük amerikai vetélytársaikkal, már a szerzői alkotások producerei is erős piaci inspirációval dolgoznak. A régen kifejezetten köldöknézős filmeket propagáló és felkaroló finanszírozók is elléptek ebbe az irányba. Ehhez képest itthon az a kényelmes helyzet állt elő, hogy nem kellett koprodukcióban gyártani, hiszen a Filmalap elegendő forrást biztosított. Ez azt eredményezte, hogy a producerek nagyon is függő módon a Filmalaptól, de sok tekintetben az európai filmgyártástól függetlenül tudnak működni, ami rövid távon erősödő magyarországi filmgyártást eredményez, az európai kapcsolatok terén azonban gyengülhetnek a magyar 'játékosok'. Fontos lenne, hogy erős, integráns produceri jelenlétet ösztönözzön a Filmalap. Megerősödött filmgyártás, folyamatosan épülő kapcsolatok: az eredeti ötlettel és erős forgatókönyvvel jelentkező alkotók számára ez az elképzelhető legjobb kombináció" – mondja Petrányi Viktória. Itt tartunk most. Folytatása következik?

Fliegauf Bence (Fotógyár/Sárosi Zoltán)

Képek: Hamu és Gyémánt | Fotógyár/Sárosi Zoltán