1981-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, de első filmjét már négy évvel korábban elkészítette. A Családi tűzfészek-ben amatőr szereplők sorsán át mutatja meg a Kádár-kor valóságát, azt, hogy miként megy tönkre egy család a „lakáshelyzet”, azaz a kényszerű összezártság miatt. A munka 1979-ben nagydíjat nyert a mannheimi filmfesztiválon. Hasonlóan a társadalom és a város peremén játszódik a Panelkapcsolat is, amely egy válságba jutott, lakótelepi lakásban élő házaspárról szól. A később világhírűvé váló rendező 1984-ben találta meg saját hangját az Őszi almanachhal. A nyolcvanas évek közepétől Tarr Krasznahorkai László íróval és Víg Mihály zeneszerzővel dolgozott együtt (Víg már az Őszi almanach filmzenéjét is jegyezte). A mesterhármas első közös alkotása a Kárhozat, amelyet a kritikusok a Sátántangó előjátékának tartanak. Az 1994-ben elkészült hét és fél órás Sátántangó is Krasznahorkai regényéből készült.

Szintén Krasznahorkai regénye, Az ellenállás melankóliája alapján forgatta a magyar filmszemlén fődíjat nyert Werckmeister harmóniák-at (2000). A 2007-es A londoni férfi-t Georges Simenon regényéből forgatta Krasznahorkai forgatókönyve alapján. Tarr életműve befejező darabjának A torinói ló című filmet szánta. A Krasznahorkai László írásain alapuló alkotás 2011-ben a berlini nemzetközi filmfesztiválon megkapta a nemzetközi zsűri nagydíját, az Ezüstmedvét, valamint a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) fődíját is, s három kategóriában is (legjobb rendező, legjobb operatőr, legjobb zeneszerző) Európai Filmdíjra jelölték.

Tarr Béla Balázs Béla-díjas, Kossuth-díjas rendező 2011 óta a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke. Művészetét számtalan külföldi kitüntetéssel, többek közt a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díjával és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával, továbbá nemzetközi filmfesztiválok életműdíjával is elismerték. A filmrendezéssel felhagyó Tarr 2013-ban Szarajevóban indított filmakadémiát. (MH)