2015. július, Dunakeszi-Alag

Féktelenül

Kincsem vágtat. Az egyik Kincsem, mivel Herendi Gábor filmjében több ló „játssza” a csodakancát, amely mind az 54 versenyét megnyerte. Kora délután van, felvétel. A főhős, Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) és világhírű hátasának trénere, Hesp Róbert

(Gyabronka József) a pálya szélén beszélget. „Még egyszer!” – üvölti Blaskovich-Nagy. Ez a szövege. A rendező int, a kamerát (meg amin nyugszik) szállító bumfordi pickup tényleg megfordul, és visszaáll a rajtvonalra, akárcsak a ló. Csapó! Kincsem újra vágtat.

2016. november, Budapest, Török György

Lovasember

Mentális specialista, de suttogónak is hívják. Csikósok járnak hozzá – tanulni. Védjegyes lókiképzési rendszert alkotott (freehorse-style), azzal a céllal, hogy a ló felszerelés, zabla és kantár nélkül fusson vele, hegyen-völgyön át, zajban, kamionforgalom mellett is. A produkció felénél csatlakozott a csapathoz, a rendező kifejezett kérésére. Rólam két perc után megállapítja: „Nem vagy lovasember.” Ő minden porcikájában az. Gyerekkorától lovak veszik körül, most 41 éves. Így könnyű… „Tudom, mitől esik pánikba a ló, azt is, mivel lehet megnyugtatni. Vannak rá praktikák” – feleli mosolyogva Török György, miután elmondtam neki, amit Nagy Ervin mesélt, hogy egy perc alatt „helyre tett” egy megriadt lovat. A telivérekkel nem sok dolga akadt („A telivér fut. A versenyjelenetekben az övék volt a pálya, meg persze a zsokéké” – zárja rövidre a témát), idomított és kaszkadőrlovakkal dolgozott, elsősorban saját lovával, Sallyvel, Kincsem egyik alteregójával. „Sally tíz éve került hozzám, nyersen. Szabad munkákra képeztem ki. Sárga, mint Kincsem volt, csak a kis csillagot kellett a homlokára festeni a speciális jeleneteknél. Az egyikben Blaskovich meg akarja simogatni a ló fejét, miután összeveszett vele, és megverte. Kincsem megsértődött rá, ezért el kell fordítania a fejét, de nem

mozdulhat el. Vagy a tűzjelenet során, amikor minden ló menekül az égő istállóból, neki meg kell torpannia, és vissza kell fordulnia.” Szerinte bután született ló nincs, csak lebutított, bár a kapacitásbeli különbségek erre a fajra is jellemzők. „A ló érzékeny állat, mint az ember. Rossz kommunikációval vérig tudod sérteni.”

2015. november, Budapest, Múzeum utca

Kokott (a) világ

„ H ű a z a n y j a ! ” – kapja fel a fejét a srác.

„Hűazanyja!” mosolya őszinte és játékos, az álla a járda kockakövein pattog. Visszafordul, hosszan nézi a lányt, aki (ügyet sem vetve rá) arrébb tipeg kiskabátján gondolatnyival túlérő kosztümben, szédületesen kitett combokkal, harisnyásan, fűzős magassarkúban, cigizve, mobilozva. Statiszta angyal.

Múzeum utca 17. A hallban nagy a nyüzsgés. Ennél autentikusabb hátteret rajzolni sem érdemes: 130 éves, tölgyből és hársból faragott díszlépcső, ólomüveg, intarzia, füstbarna gerendák. Az Isten is kuplerájnak teremtette – az utókor pedig hálás szívvel gondol majd az egykori Károlyi–Csekonics-rezidenciát némi huzavona után a forgatáshoz

kölcsönadó minisztériumra. A kinti kokott csak ízelítő volt. Cirka harminc (az 1870-es években alulöltözöttnek számító) lányból áll a perditalégió. Csacsogás, színorgia, harisnyakötők, omló tincsek, meztelen vállak, legyezők, pávatoll. A műfüsttől még nehezebb a levegő. A pódiumon ül Lázár Kati, a madame. Keveset mond, de minden mozdulata és szemvillanása beszél. Ha néma volna, ez a nő akkor is színész lenne. Hétszer próbálják el a jelenetet statiszták nélkül, kétszer velük. Felvétel. Füstös derengés, sárgás félhomály, korcs szerelmek. „Nagyon jó volt, köszönöm!” – hallatszik egy hang valahonnan a sarokból a hatodik nekifutás végén. Ugyanaz a hang, amelyik mindig leállíttatta a kamerát, amelyik holtidőben instrukciókat adott színésznek, operatőrnek, világosítónak, sminkesnek.

Herendi Gáboré, a rendezőé.

2016. november, Budapest, Hűvösvölgyi út, Herendi Gábor, rendező

Up to the sky

Az  irodája (Skyfilm) a filmjeiről szól. A Valami Amerika kultikus kék majma (jelmeze) fogadja a belépőt. A szobájában a kanapé felett a Magyar vándor „Figyelem! Honfoglalás!” háromszögtáblája lóg, a vitrinben álló emléklapokról pedig (majdnem) pontos képet kapunk arról, melyik játékfilmjét hányan látták a mozikban. Megnézzük a Kincsem új, hosszabb előzetesét. Eseménydús, ingergazdag, változó ritmusú: gyors, lassú, gyors-gyors, lassú…

„A film átment egy teszten, 93 százalékos tetszési mutatóval, ennyit az életben nem mért az erre szakosodott cég. Ha el tudjuk érni, hogy az emberek bemenjenek a moziba, tetszeni fog nekik a film. A Kincsem egy kosztümös, mégis friss, fiatalos bosszútörténet vicces, steampunkos kikacsintásokkal

a mába. Utóbbiból annyi jut, amennyit a büdzsé engedett. Ha áttörjük a falat, és az első hétvégén lesz legalább 35 ezer nézője, beindul a film” – mondja Herendi Gábor rendező.

Telefon. „Cilinder. Úristen. És hol az a cilinder? Ne hülyéskedj! Rómából kellene elhozni? Mennyibe kerül? Értem. Kitalálunk valamit.”

A Kincsem a legdrágább magyar film. „Részemről a legharcosabb: a legnagyobb költségvetésű és stábú, amivel dolgoztam, de a legtöbb

kompromisszumot is ez kívánta. Ebben a műfajban úgyis az amerikaiakhoz mér a közönség, szóval a költségvetésünk dupláját is fel tudtuk volna használni. Hárommilliárdunk volt, beletettük, ez látszik a végeredményen. Kivonulsz Bécsbe öt napra 40 kamionnal és 100 lóval forgatni. A telivérekkel naponta csak kettőt futtathatsz, azaz sok lóra van szükség, és itthon nincs olyan pálya, amit eladhatsz 1870-es éveknek. Megy a pénz.”

A kompromisszumokra kanyarodva a CGI-t (számítógéppel alkotott kép) említi.

„A berlini és a pesti lóversenypályát Alagon modelleztük, tribünt építtettünk, a szükséges méret egyhatodát, mert ennyit bírt el a büdzsé, de a látványvilág a CGI-nak köszönhetően – ami szerintem amúgy megalkuvás – mégis tökéletes lesz. Vállalom a filmet, olyan, amilyennek elképzeltem, és a szakma sem szedett szét menetközben. Mondjuk, a Kincsem távol áll a kurzusfilmtől.”

Magáról azt vallja, hogy ellentétben a főszereplőt (Blaskovich Ernőt, Kincsem tulajdonosát) alakító Nagy Ervinnel, amatőr módon lovagol, és a lóversenyláz sem fertőzte meg. „Célirányosan felkészültem, lóversenyes filmeket és azok werkjeit néztem, utóbbiaktól kicsit összeomlottam, mert leesett, mi vár ránk. Lóversenyt felvenni gyilkos dolog. Például mert a lovak nem feltétlenül abban a sorrendbe futnak be, ahogy te szeretnéd… Sok felvétel az ára, hogy a végeredmény az legyen, ami neked kell. A színészek? Mindig castingolok, ezúttal is minden szóba jövő színészt megnéztem. Ervin volt közülük a legjobb. Ő maga Blaskovich Ernő. Minden főszereplőt telitalálatnak tartok: Ervint, Petrik Andreát, Gáspár Tibort, Keresztes Tamást, Gyabronka Józsefet. Gyakori, hogy a rendező utóbb megkérdőjelezi egy-két választását – bennem most nincs ilyen érzés. És ehhez nincs köze annak, hogy most sem osztottam magamra cameo-szerepet. A Valami Amerika első része óta távol tartom magam a kamera túlsó oldalától.”

2015. November, Budapest, Múzeum utca

Maestro, Muzik!

Pest, bordélyjelenet. A hall bejáratához közel zongora áll. Felvétel előtt egy statiszta ül elé, bemondásra játszani kezd. Némán. Az ujjai siklanak a billentyűk felett, vagy talán billent is, csak a karzatról nem látom tisztán? Mégis szól a zene. Egy másik zongoráé.

2016. november, Budapest, Városmajor utca, Hrutka Róbert zeneszerző

Zenegalopp

Herendi Gábor rendezte az első klipjét, ő pedig zenéket írt a Herendi-filmekhez. Már a reklámmunkákhoz is. „Ettől sem volt kézenfekvő, hogy én írom a Kincsem zenéjét, és én leszek a produkció zenei producere. Meghívásos pályázat volt több résztvevővel. Lovas filmek elnémított jeleneteit és egy sor instrukciót kaptunk: legyen klasszikus vonal, népzene, vonósnégyes, stúdiózene, modern hangszeres zene és így tovább. A lóversenyhez kapcsolódó zenét írtam meg először, a leghangsúlyosabb egységet, aztán egy keringőt.

Beküldtem a pályázati anyagot, ezt anonim meghallgatták a döntéshozók. Az enyémet választották” – meséli Hrutka Róbert. A „Hány dalt írtál?” kérdésre nincs egyértelmű válasz, de arra sem, mi az oka, hogy a zeneszerzők a filmes pódium hátsó sorában állnak (őszintén: kapásból hányan mondjuk be, ki írta az Oscar-díjas Saul fia zenéjét?), miközben az iparági bölcselet szerint a muzsika eszmei értéke egy filmben nagyjából 30 százalék. „A Kincsem-hosszúságú moziban általában 40-45 perc a zene, mi jóval egy óra felett vagyunk. Igen, ennek van köze a költségvetéshez. Nem kellett azon töprengenem, hogyan oldom meg a technikai és anyagi nehézségeket, ha például népzenészeket hívok, vagy hogyan fogjuk a szimfonikus részeket felvenni.” Ritkán mutatja meg az első zenei ötletet, kísérletet („Érlelni kell, sőt ha muszáj, meg kell nyomni a Delete gombot” – mondja), ugyanakkor könnyebbséget jelent, ha a rendezőnek határozott elképzelései vannak.

Szerinte Herendi a nagyon tudatos kategória: szabad kezet ad, de aztán minden másodpercet kiveséznek. „A filmzene olyan, mint egy nő, aki felvehet ezerféle ruhát, de természetes módon csak néhányat tud viselni. A zenét sem lehet ráerőltetni a filmre. Ki kell ürítened a fejed, nézni a néma képet – hogy aztán megszólaljon benned a zene.”

szöveg: Lipcsei Árpád (Hamu és Gyémánt)

Fotó: Sárosi Zoltán | Werkfotók: Hargitay Olivér | Jelmeztervező: Bárdosi Ibolya | Smink: Nagy Júlia | Fodrász: Lázár Joci | Horse master: Ifj. Juhász László | Koordinátor: Tusjak Marianna