Ki lehet már éhezve a magyar közönség egy olyan színvonalas romantikus komédiára, mint a Nyitva. Szerinted hányan nézik majd meg a moziban?

Röpködtek a számok a filmalapos vetítés után, de az utóbbi években kiderült, hogy eddig baromira nem sikerült senkinek egyetlen filmnek a nézőszámát sem megtippelni. Persze rettenetesen izgulok, de próbálok nem gondolni a nézőszámra, mert most már nincs ráhatásom. Annyit tudtam tenni az ügy érdekében, hogy megcsináltam a filmet olyanra, amilyen lett.

Ez az első mozifilmed, de az elmúlt pár évben több mint 30 órányi tévésorozat-epizódot rendeztél. Mit tanultál azokból a munkákból?

Iszonyatos fegyelmet. Megtanultam rettenetesen gyorsan döntéseket hozni, gyorsan instruálni a színészeket, feladatokat delegálni és egy hatalmas apparátust mozgatni. A tévésorozatokban rendezőként az egészet kellett átlátni és kézben tartani, illetve a forgatás alatt párhuzamosan foglalkoztam az előkészítéssel és az utómunkával is.

Nagypál Orsi a Nyitva forgatásán (Fotó: Piti Marcell / Megafilm)

Deák Kristóf mondta nemrég, hogy lelkiismeret-furdalást okoz neki, ha arra gondol, hány lélegeztetőgépet lehetne venni egy film árából, de közben azt is tudja, iszonyú fontos, hogy készüljenek magyar filmek. Te hogy állsz ehhez a kérdéshez?

Óriási felelőségnek élem meg, hogy valaki megajándékoz azzal a bizalommal, hogy egy jelentős összeg felett diszponálhatok azért, hogy a filmem megszülethessen. Nem gondolom, hogy ez nekem jár. Egyébként is van egy megfelelési kényszerem, de nagyon remélem, hogy azok, akik megfinanszírozták a filmet, nem azt fogják gondolni, hogy rossz döntést hoztak.

Négy évig írtad a Nyitva forgatókönyvét. Milyen változásokon ment keresztül?

Sokáig azt gondoltam, ennek a filmnek egy komoly drámának kell lennie. Más volt a sztori, mások a karakterek. Rengeteget küzdöttem vele, de azzal a felállással nem találtam meg rajta a fogást. A barátaim javasolták, próbáljam meg vígjátékként megírni, mert mindig jókat nevettek azon, amikor a párkapcsolati bénázásaimról meséltem. Ekkor újrakezdtem az egészet, és először megírtam a fürdőszoba-jelenetet a koordináta-rendszerrel. Ez volt az első löket, innen indult.

Mi volt a legmeglepőbb számodra a Filmalapos forgatókönyv-fejlesztésben?

Az, hogy emberek borzasztóan gyorsan elkezdtek a saját magánéletükről beszélni. Ülök ezeken a megbeszéléseken, és egyszer csak kitör egy vita arról, hogy a csókolózás megcsalásnak számít-e. Akkor azt gondoltam, jó, itt valami működik, ha még egy ilyen helyzetben is beszélgetést generál a témafelvetés maga.

Az egyetlen igazán boldog pár a filmben, amelyik évek óta nyitott kapcsolatban él. Ezek szerint nem hiszel a monogámiában?

Szerintem valamelyik párnál működik, valamelyiknél nem. Ez nem is egyén-, hanem párfüggő. Amiben nem hiszek, az a rendszer, amiben mindenki számára kötelező a monogámia, akár hazugságok árán is. Ha valaki nem monogám típus, akkor ez vállalja, és ne összevissza csalja a férjét vagy a feleségét. Akkor már inkább legyenek őszinték az emberek. De mind másképp működünk. Van, akinél az működik, hogy tízévente egyszer becsúszik valami, de ezt mindketten tudjuk, és ezen túllépünk. Van, akit még az is zavar, ha a párja fantáziál valaki másról. Érdemes tisztázni ezeket az elvárásokat az elején.

Nagypál Orsi és Kovács Lehel a Nyitva forgatásán (Fotó: Piti Marcell / Megafilm)

Nehéz volt kitalálni, hogyan végződjön a film?

Igen, mert bármilyen befejezést írtam, azzal nagyon erősen letettem a voksomat a monogámia mellett vagy a monogámia ellen. És fontos, hogy ne rakjam le valahova a voksomat, én csak a kérdést akarom feltenni. Hogy a néző hogyan fogja ezt dekódolni, abban erősen benne lesz, hogy éppen milyen a párkapcsolati státusza, milyen választ akar kihallani a filmből.

Milyen emberek a főhőseid, Fanni és Bálint?

Ők a pár a szomszédból, akiket veszekedni nem nagyon hallasz. Jóravaló emberek, mindig befizetik a közös költséget, Fanni még a lakógyűlésekre is elmegy. Nagyon passzolnak egymáshoz, értik egymás humorát, szeretik egymás hülyeségeit. Jók lennének együtt, ha nem kacsintgatnának mások felé. A szándék az volt, hogy átlagembereket lássunk. Nem akartam túl szép, túl tökéletes testű, túl megcsinált főhősöket.

Kovács Lehel, Nagypál Orsi és Radnay Csilla a Nyitva forgatásán (Fotó: Piti Marcell / Megafilm)

Változtak valamennyire a figurák azzal, ahogy Radnay Csilla és Kovács Lehel játszotta őket?

Csilla hozott egyfajta cukiságot Fanniba, ami nem volt a forgatókönyvben. Ahogy tartja magát, amilyen fejeket vág néha, vagy az a félszeg mód, ahogy kimondja azt a szót, hogy „puncika”. Lehel pedig képes volt humort vinni olyan jelenetekbe is, amik nem is voltak viccesnek szánva. Megtalálta azt a nagyon vékony mezsgyét, ahol ez még nem túljátszás.

Meglepő volt Mucsi Zoltánt látni a buszon játszódó jelenetben. Merész húzás egy ilyen kaliberű színészt felkérni egy néma statisztaszerepre?

Amikor Kapával össze voltunk zárva egy évre a Tóth János alatt, arról beszélgettünk, hogy ő mennyire bírja azokat az amerikai filmes gegeket, amikor egy híres színész csak úgy átsétál a képen. Mondtam neki, ha ez minden vágyad, én nagyon szívesen valóra váltom. Szegény megszívta, mert egy éjszakán keresztül kellett álldogálnia azon buszon, miközben mentünk fel-alá.

Nagypál Orsi és Mucsi Zoltán a Nyitva forgatásán (Fotó: Piti Marcell / Megafilm)

Egy másik jelenetben te is feltűnsz a vásznon, és finom arcjátékkal reagálsz a történésekre. Esélyes, hogy egyszer egy nagyobb szerepet ossz magadra, mint Mundruczó Kornél a Szelíd teremtésben, vagy Reisz Gábor a Rossz versekben?

El nem tudom képzelni, ők hogyan csinálták, erről szívesen beszélgetnék velük. Azon kívül, hogy a színészek szerintem ügyesebbek nálam, az a problémám ezzel, hogy lassítaná a forgatást.  Arról nem is beszélve, hogy némileg elfogult vagyok magammal.

A rendezés mellett a The PinUps nevű csajos rock-punk zenekar frontembere is vagy. Nem gondoltál arra, hogy berakd a filmbe az egyik számotokat?

Nem. A kettőt nagyon élesen szétválasztom: van a szakmám, a filmes karrierem, amiben nagyon magasak az elvárásaim saját magam felé, és van ez az aránylag újkeletű hobbim, egy tinédzserkori álmom megvalósítása, hogy márpedig nekem legyen egy rock-punk zenekarom. Pont az ebben az egyik felszabadító dolog, hogy nincsenek elvárásaim a teljesítményem felé. Tisztában vagyok azzal, hogy se énekelni, se gitározni nem tudok. Ez egy feszültséglevezetés, kreatív energiák kicsatornázása, és óriási móka. Együtt zenélni az egyik legjobb dolog az életben. Kodály országában őszintén vallom, hogy mindenkinek ezt kéne csinálni, és az egy jobb világ lenne.

Tudod már, mi lesz a következő filmed? Gyorsan bele akarsz vágni?

Foszlányok vannak még csak meg, úgyhogy gyorsan nem tudok belevágni. Nincs tökéletesre csiszolt kész forgatókönyvem, amit elő tudnék kapni a zsebemből. Valami egészen mást és újat szeretnék csinálni.

Varga Ferenc