Számos kritikust ragadott magával az előbb a velencei, majd a torontói filmfesztiválon bemutatott Napszállta. Rory O’Connor, a Film Stage kritikusa külön kiemelte, hogy Nemes Jeles László már a filmet nyitó stáblista alatt nagyobb tapsot kapott a velencei közönségtől, mint Mike Leigh, Olivier Assayas vagy Alfonso Cuarón ugyancsak versenyben lévő filmjei. Az angol nyelvű kritikákat olvasva úgy tűnik, akit behúzott a Napszállta érzékileg telített világa, azt a film vége után sem engedte el egyhamar.

"A bőrünk alá kúszik"

"Lehet, hogy Tarr Béla visszavonult, de a magyar film méltó örököst talált Nemes Jeles László személyében" – méltatta a rendezőt az IndieWire kritikusa. Michael Nordine nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel: „hihetetlenül gyönyörűnek” és "mélységesen szomorúnak" nevezi a Napszálltát, a film atmoszféráját pedig az emlékezet és az álom képeihez hasonlítja, amely hosszan a nézővel marad a film megtekintése után is. A nézőre gyakorolt hatást és a film kísérteties, álomszerű hangulatát több kritikus is kiemelte. A Guardian cikke szerint a Napszállta valósággal „bekebelezi a nézőjét”, ugyanezt a The Wrap szerzője úgy fogalmazta meg, hogy a film a "bőrünk alá kúszik".

Többen is leírták, hogy a különleges hatás eléréséhez Nemes Jeles nem fél elvárásokat támasztani a befogadókkal szemben: a Screen Daily szerzője szerint filmje olyan, mintha David Lynch Mulholland Drive-ja találkozna a Radetzky-induló című Joseph Roth-regény miliőjével valamiféle kafkai rémálomvilágban. A Hollywood Reporter kritikusa figyelmeztet, hogy a fokozódó feszültség, amelyet Nemes Jeles türelmesen épít, a nézők teljes figyelmét igényli, és egyeseket talán el is idegeníthet a filmtől. Mások szerint a rendező igazi tehetsége éppen a mélyben megbújó veszély, az egyre élesebben kirajzolódó fenyegetés megmutatásában rejlik. Az erőszak bármikor elharapózhat, ezt a bizonytalanságot pedig Nemes Jeles a Film Stage kritikája alapján "mesteri módon ragadja meg".

Azzal, hogy a rendező ennyire közel tudja hozni, átélhetővé tudja tenni egy történelmi korszak és helyzet valóságát a Saul fia után az új filmjében is, az IndieWire velencei tudósítója szerint a történelmi filmek legértőbb kortárs alkotójává érett. "Nem a magamutogató kosztümös filmekről van szó, hanem azokról a magukkal ragadó művekről, amelyek láttán úgy érezzük, bepillanthatunk tér és idő egy szeletébe, mintha az elkapott történelmi pillanat nem is múlt volna el soha" – fogalmazott Michael Nordine. A Saul fia és a Napszállta közegábrázolása a Film Stage szerzője szerint is hasonlít, amennyiben mindkét történet hátterében ott dübörög a háború zaja. Noha az új filmben a háború még csak kitörni készül, a világ, amit Nemes Jeles ábrázol, a Playlist kritikusának értelmezésében új "már lángra kapott".

"Átütő erejű alakítás"

A Napszálltában bemutatott, forrongó Budapest megteremtése nemcsak Nemes Jeles László és az operatőr, Erdély Mátyás érdeme, hanem a látvány- és jelmeztervezőé, illetve a zeneszerzőé is. A Rajk László által kitalált látványvilág minden elemében hitelesnek érződik a Playlist kritikusa szerint, ahogy Szakács Györgyi jelmezei is, köztük a film legfontosabb kellékeivel, a Leiter szalon különleges kalapjaival. A hitelesség megteremtése azonban nem elég: a Hollywood Reporter szerzője szerint a díszletek és kosztümök azáltal válnak egyszerre korhűvé és modern hatásúvá, hogy egy koszos, hangos, kegyetlen világ veszi körbe a tárgyakat, ahol mindenki össze van zavarodva. A motyogásból, kiabálásból, utcai zajokból álló hangkulisszához Melis László kísérőzenéjének "sötét iróniája" társul, a Screen Daily kritikusa így érzi teljesnek a Nemes Jeles stábja által megidézett korszak atmoszféráját.

Jakab Juli a Napszállta című filmben

A főhőst, Leiter Íriszt alakító Jakab Juli alakítását ugyancsak többen méltatták. Az IndieWire kritikusa kijelenti, hogy Jakab lefegyverző tekintete a némafilmsztárokét idézi, játéka pedig "minden igazságos univerzumban átütő sikert hozna" a színésznőnek. A Guardian szerzője is kulcsfontosságúnak tartja, hogy Jakab Juli egyszerre képes titokzatossá tenni a karakterét és együttérzést kiváltani a nézőben: ahogy a bátyját kutatja, az Peter Bradshawban felidézte Holly Martins és Harry Lime kettősének dinamikáját a klasszikus A harmadik emberből.

"Titokzatos és bizarr", "okkult thriller", "szomorú és szépséges", "elégikus és kísérletező" – ezekkel a jelzőkkel foglalták össze a külföldi kritikusok a Napszállta meghatározó vonásait. De talán egyikük sem méltatta olyan emlékezetesen Nemes Jeles László filmjét, mint Michael Nordine az IndieWire-től: „A Napszállta nagybetűs Mozi. A filmkészítők arra vágynak majd, hogy ilyen filmet készítsenek, ezért fogják aprólékosan tanulmányozni minden egyes lélegzetelállító jelenetét.”